A hajléktalanság az egyik tipikus ok, amiért a gyerekek a gyermekvédelmi szakellátásba szoktak kerülni. A hajléktalanok jogaiért küzdő A Város Mindenkié csoport (AVM) két tagjával beszélgetek arról, hogy kerülnek a fedél nélküli szülők gyerekei állami gondozásba, és mennyi esély van kitörni a hajléktalanságból.

Mit kell tudni rólatok?

Jutka: Lakatosné Jutka vagyok, 60 éves, 24 éve hajléktalan, a hajléktalanszállókon kívül mindent kipróbáltam ezalatt. Állami gondozottként nőttem fel. Mikor a szüleim elváltak, intézetbe adtak, és onnan mentem férjhez 17 éves koromban. A férjem bántalmazott tizenhét éven át, öt kisfiút vesztettem el koraszülésben a rugdosásai miatt. Mikor hátba szúrt késsel, a felépülésem után elmenekültem tőle. Akkor még volt munkám – könyvelő a szakmám –, a munkahelyemen ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel. Megszűnt a munkahely, nem tudtuk tovább fizetni az albérletet. Feljöttünk Pestre, alkalmi munkákból éltünk a Moszkva téri emberpiacon. Megtanultunk az utcán élni, kukázni. Bele lehet rázódni. 16 éve egy magánterületen álló kunyhóban élünk, a tulajdonos engedélyével, és egyszerre zaklat a rendőrség, a természetvédők és a rasszisták, merthogy a férjem cigány származású.

Jutka

Csurika: Erdős Mária Csurika vagyok, 42 éves, 17 éve hajléktalan. Mikor hatéves volt a fiam, elváltam az exférjemtől, aki ránk akarta gyújtani a lakást. A bírónak azt mondtam, nekem nem kell semmi, csak a gyerek, a lakás nála maradt, gyerektartást nem fizetett. Felkerültünk Budapestre egy anyaotthonba, bekapcsolódtam a Fedél Nélkül terjesztésébe. Éltem több albérletben, volt élettársam, aki józanul is hülye volt, részegen még inkább, és szakítottunk. Megismerkedtem még egy férfival, vele felépítettünk egy házat az anyósom telkén, és mikor elkészült, kiderült, hogy az anyósom korábban már eladta fillérekért a telket. Akkor albérletbe mentünk, aztán a párom hazudozni kezdett, nem járt dolgozni, és mindenkitől pénzt kért. Elhagytam. Most egy picike szobát bérlek két társammal közösen.

Neked nem vették el a gyerekedet?

Csurika: Nem, de sokat üldözött a családsegítő.

Mi történik ma a gyerekekkel, ha a szülő hajléktalan?

Jutka: Ha a gyerekeivel együtt lesz hajléktalan, akkor a gyámhivatal elveszi őket. Ha a hajléktalansága alatt szül gyereket egy nő, akkor már ki sem viheti a kórházból.

Nem merül fel, hogy ilyenkor segítsék az anyát vagy a családot?

Jutka: Az AVM-ben van egy női segítő csoport, mert a nők sokkal nehezebben élik meg a hajléktalanságot. Így kerülnek hozzánk a gyermeküket elvesztő anyák. Segítség helyett a szervezetek gyakran teljesíthetetlen feltételeket szabnak, olyanokat kérnek számon, miért nincs a gyereknek íróasztala. Sokszor a gyámhivatal nem azt írja a papírokra, hogy az anya hajléktalan, mert ezért nincs joguk elvenni a gyereket, hanem más kifogásokat tesznek: a gyerek ellátatlan, nem gondozza megfelelően, elhanyagolt. Egy hajléktalan gyerek természetesen nem fog vasalt öltönyben, pukedlis ruhában járni, de lehet tiszta, rendes, kaphat naponta háromszor-négyszer enni, és járhat iskolába.

Ti hogy tudtok segíteni?

Jutka: Eljárunk a hivatalokba, felvesszük a kapcsolatot a gyermekvédelmisekkel, családsegítőkkel. Megpróbálunk egyezkedni a hatóságokkal, milyen feltételek szükségesek, hogy a család visszakapja a gyerekeket. Sokszor egérfogóba kerül az anya. Az intézet visszaadja a gyerekeket, ha felmutat lakást. A családsegítő ad lakást, ha felmutatja a gyerekeket. Mindezt megtehetik a legelesettebb réteggel, magára a szegénységre, hajléktalanságra hivatkozva. Holott a Gyermekvédelmi törvény nem teszi lehetővé, hogy anyagi okból elvegyék a gyermeket. A hivatalok sokszor teljesíthetetlen feltételeket szabnak, irányítják, hülyének nézik a családokat. Az egyik család egy kétszobás lakásban él, az egyik szobában a nagyszülők, a másikban a fiatal pár két gyerekkel. A gyerekek rendesek, tiszták, óvodába járnak. És most a hatóság kitalálta, hogy a fiatalok menjenek albérletbe, különben elveszik a gyerekeket.

Az minden szereplőnek világos, hogy ha a gyerek állami gondozásba kerül, akkor az állam rákölt havi 200-300 ezer forintot, és ennyi pénzből lehetne rendezni a család helyzetét is?

Jutka: Igen, és mi mindenütt el is mondjuk. Sőt, ilyenkor a szülők meg bekerülnek a hajléktalanellátásba, és az is pénzbe kerül az államnak. De ezt is meg az állami gondozást is az állam fizeti, a családsegítőket meg a helyi önkormányzat fizetné, és az önkormányzatok így rázzák le a vállukról a gondot. Nincs megoldás. Havi négyezer forint az albérleti támogatás. Diszkriminálják a szegénységben élőket, elesetteket, és nem engedik, hogy talpra álljanak.

Hány hajléktalant ismersz, akinek állami gondozásban van a gyereke?

Jutka: Egyre többen fordulnak hozzánk, kunyhóban, utcán, szállón élők, összesen 10-11 ilyen családot ismerünk.

És hány olyat, aki visszakapta a gyerekét?

Jutka: Még nem volt ilyen. Egy ügyünk folyamatban van most. A gyermekotthon partner ebben, most talán kap az anya lakást, és visszakaphatja a négy gyereket. Az apa sajnos meghalt, de az anya jól áll a dolgokhoz, együttműködik a hatósággal, a gyerekek rendben vannak. Ha ez sikerül, akkor ennek ez esetnek a lekövetésével talán tudjuk a többieket is segíteni.

Látogathatják az állami gondozott gyerekeket a szülők?

Jutka: Persze, sőt a gyerek is kimehet kimenőre. De míg más gyerek hétvégére is hazamehet, a hajléktalan emberek gyerekei nem aludhatnak otthon, kunyhóban nem lehet. Eltiltva a szülőktől nincsenek. De annál nagyobbat nem tud veszíteni egy gyerek, mint ha elveszti a család szeretetét, békéjét, ha nem bújhat oda este az anyjához. Azt hiszik, minden meg van oldva, hogy az intézet ad nekik tiszta ruhát, napi 3-4 étkezést. Nincs megoldva.

Csurika: Egy intézetben élő gyerek évi 2-3 millióba kerül. Ha az állami gondozás költségének a töredékét megkapná a család, egy 3-4 gyerekes család mondjuk évi másfél millióból simán bérelne egy albérletet, ami megfelelne a családsegítő elvárásainak, és békében, nyugodtan élhetnének.

Van esélye egy gyereknek kitörni a hajléktalanságból?

Csurika: Persze. Ha szeretet veszi körül, akkor bárhol lakhat.

A te fiad mit csinál?

Csurika: Szakácsnak tanul, ő most 22 éves. Az az álma, hogy kiköltözzön Finnországba.

Őt nem viselte meg a sok költözés?

Csurika: Nem, mert ő hiperaktív. Ő annak is örült, mikor az utcán éltünk, mert nem kell fogat mosni este.

Mivel foglalkozik az AVM?

Csurika: A lakhatással is küzdünk, a hajléktalan nők problémájával, minden hajléktalan és mélyszegénységben élő ember problémáján próbálunk segíteni. Képzéseket tartunk. Ingyen dolgozunk.

Mindenki hajléktalan a szervezetben?

Csurika: Kezdetben 15 aktivista és 15 hajléktalan indította el 2009-ben. Akkor háromnapos képzésben vettünk részt, egy hasonló amerikai csoport képzett ki minket. Ma már a tagok 80 százaléka hajléktalan. És az a célunk, hogy minden munkacsoportban, megszólaláson, riportban hajléktalanok szerepeljenek. Jutka és én épp most voltunk Prágában egy konferencián, ahol bemutattuk ezt a modellt.

Ha jól értem, az a cél, hogy a hajléktalanok vegyék kézbe a saját sorsukat és ne mások döntsenek róluk.

Csurika: Igen. Sok hajléktalan ember elveszíti az önbecsülését, és ezt kell nekik először visszaadni. Egy társunk, mikor először eljött egy gyűlésre, leesett a székről, olyan részeg volt. Elkezdett járni, hozzászólt. Egyszer kapott egy nyúlfarknyi feladatot, megcsinálta, másnap megtapsoltuk. És rájött, hogy ő egy értékes ember. Ezután is előfordult, hogy ittasan jött be, de nem esett le többet a székről!

Jutka: Vannak belső saját képzéseink, és kívülről behívott szakemberek is tartanak oktatást. És persze sokat tanulunk egymástól. A hajléktalanok adják a tapasztalatot, a mellettünk álló civilek és szakemberek a tudást.

Csurika: Nálunk minden ember egyforma, nem teszünk különbséget. Nincs szavazás, konszenzusra jutunk. Addig beszélünk egy problémáról, amíg mindenki egyetértésre nem jut.

Nagyon képben vagytok a jogszabályokban. Folyamatosan képzitek magatokat?

Jutka: Igen, vannak utcajogászaink, akik értelmezik nekünk, van egy kisokosunk.

Tulajdonképpen ki a hajléktalan? Akinek nincs bejelentett lakcíme?

Jutka: Az AVM szerint hajléktalan, akinek nincs lakcíme, aki hajléktalanszálló címén van bejelentve, aki önkényes lakásfoglaló, vagy akinek túlzsúfolt, az emberi méltóságnak nem megfelelő lakhatása van.

Csurika: Tehát én is az vagyok, mert egy pici lyukban nyomorgunk hárman.

Csurika

Van kiút a hajléktalanságból ma Magyarországon?

Jutka: Lenne kiút, ha a politika érdemben foglalkozna vele. A X. kerület ebben élen jár, és már négy hajléktalan ember kapott ott lakást. Ha ezt minden önkormányzat követné, ha minden szervezet meghallgatná a javaslatainkat, a nekünk segítő szakembereket, akkor nem azonnal, de tíz év alatt ki lehetne jutni a hajléktalanságból. Ma Magyarországon 500 ezer lakás van lezárva, az ötödük Budapesten. És ebből 50 ezer ténylegesen üres. Idén 3500 önkormányzati lakás volt lezárva. Ha ezeket kinyitnák, bővítenék a szociális bérlakásokat, akkor meg lehetne szüntetni a hajléktalanságot.

De munka is kellene.

Jutka: A közhiedelemmel ellentétben a hajléktalan emberek 43 százaléka dolgozik. Ezen kívül sokan gyűjtögetik a fém- és műanyaghulladékot, vagy guberálnak. Ez rengeteg munka, amiből gazdagok nem lesznek, de az önellátásukat meg tudják oldani. Mi a férjemmel lomtalanítunk, kukázunk, és ezekből bolhapiacon árulunk. Közmunkából pedig olyan kéne, ami nem három hónapig tart.

Tiszta, csinos, majdnem új ruhákat viseltek. Honnan vannak? Hol mossátok?

Jutka: Kukáztuk. Kiskádban mosok. 24 év alatt fehérneműn kívül semmit nem vettem magamra, minden mást találtam a szemétben. Sokat eladok belőlük a piacon.

Most egy konferenciáról érkeztetek Prágából. Nem furcsa ezek után hazamenni a kunyhóba?

Jutka: Ez csodálatos élmény, hogy elmegyek egy konferenciára, vesz a tévé, meghallgatnak, körülvesznek az emberek. De ez nem nekem szól, hanem az AVM csoportnak, ami tesz valamit az elesettekért.

Csurika: De csak akkor tudunk segíteni az illetőn, ha ő is akarja, ő is dolgozik rajta.

Magatoknak nem tudtok lakást szerezni?

Csurika: Úgy utálom ezt a kérdést. Mi nem azért vagyunk itt, hogy magunknak segítsünk.

Jutka: Követjük a lakáskiutalásokat. Ritka az az önkormányzat, amelyik nem köti magát ahhoz, hogy csak kerületi lakosoknak ad, és ha ki is ír szociális bérlakáspályázatot, a hajléktalan az utolsó a sorban.