Van-e visszatérés a bűn világából? Több év börtönbüntetés után képes valaki visszakapaszkodni a civil életbe? Segíti az elzárás a beilleszkedést a társadalomba? Mi a helyzet akkor, ha az elkövető még gyerek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Gerő Marcell filmes kísérlete. A Káin gyermekei című film egy három évtizeddel ezelőtti dokumentumfilm, a Bebukottak folytatása.
A Bebukottak a fiatalkorúak tököli börtönében játszódik 1985-ben. Monory Mész András sokkoló dokumentumfilmjében öt kamaszkorú bűnelkövető és két idősebb társuk mesélt a kamerának, közben pedig láthattuk az intézmény mindennapjait. A srácok tizenéves fejjel elkövették a legsúlyosabbat: embert öltek. Az ártatlan arcú fiatalok beszéltek a bűnükről, néha mosolyogtak is. A néző reménykedett: hátha sikerül ezeknek a fiúknak visszatérnie a rendes életbe, hátha kapnak ehhez segítséget.
A Bebukottak kockáról kockára építette le ezt a reményt. A fiúk őszintén meséltek a börtönéletről: a mindent átitató erőszak kultúrájáról. Csempészés, verekedés, csicskázás, a gyengébbek megerőszakolása, az őrök kegyetlenkedései színezik a mindennapokat. A szenvtelen kamera megmutatta, ahogy az egyik cellába új fiú érkezik, társai azonnal elkezdik megalázni és ütlegelni. A bekerülő fiatal nem tudott mást tenni, mint valahova elhelyezni magát az erőszak hierarchiájába. Nem véletlen, hogy a filmet először betiltották a szocializmusban.
A Káin gyermekei 2014-es alkotás. Gerő Marcell és csapata a lehetetlenre vállalkozott: megkeresték a hajdani film immár ötvenhez közelítő szereplőit. Több évi kutatómunkával három férfit megtaláltak a Bebukottak hősei közül, akik vállalták is a szereplést. A csendes ritmusú, mégis megrázó alkotásban a mindennapjaikat látjuk, és közben, a beszélgetésekből az egykori bűntény motivációira is fény derül.
Mi lett velük? A három fiú a hosszú börtönbüntetés után inkább kevesebb, mint több sikerrel próbálkozott a civil életben: bűn nélkül élni, dolgozni, társat találni. „Valahányszor lett egy munkahelyem, a rendőrök két hét után mindig megjelentek, és elmondták, mit követtem el” – számol be egyikük. Folyamatos kisebb-nagyobb visszaesések, balhék, börtönbüntetések következnek, aminek hatására általában a párkapcsolat is megromlik. Ma mindhárman egyedül vannak, kint, Gabesz hajléktalan, Zsolt a pszichiátrián, Pál a mélyszegénységben.
Pál a saját apját ölte meg, miután a szülei miatt került be börtönbe. Ma egy kis faluban él, van három (vagy négy?) gyereke egy nőtől, akinek tizenöt gyereke van, már nincsenek együtt. Gyerekeivel is felemás a viszonya. A film egyik, gyerekjogilag igen aggályos pillanata, mikor a tízéves lánya nevetgélve mondja a kamerába, hogy az apja megölte a saját apját.
Zsolti annak idején a haverját szúrta le – mint kiderült, azért, mert rámászott az anyjára, aki prostituált volt. Később újabb emberölésért került börtönbe, akkor az anya bántalmazó élettársával végzett. Pszichiátrián kezelik, haragszik a világra.
Gabesz az intézeti nevelőtanárját szúrta le, mint a folytatásból kiderül, azért, mert az molesztálta őt. Ő csak kisebb bűncselekményeket követett el utána, ki-be jár a börtönbe, egyébként hajléktalan, szoros kapcsolat fűzi a volt élettársához.
Egyfelől: nyomorultak mindhárman, nem jött helyre az életük a szabadulás után sem. Másfelől: úgy élnek, ahogy több százezer ember még Magyarországon, akik az elmúlt évek, évtizedek változásainak a vesztesei lettek, bűn elkövetése nélkül is.
A bűn és bűnhődés világa folyamatos átjárásban van a gyermekvédelemmel, inputja is, outputja is az állami gondozásnak. A fiúk közül többen megfordultak állami gondozásban a bűnelkövetés előtt, nyilván súlyosan veszélyeztető környezetben éltek otthon is. Az ő gyerekeik sincsenek biztonságban. Gabesz és hajléktalan volt élettársa el is mondják, hogy a gyermeküket nem tarthatták meg, az állami gondozásba, majd örökbefogadókhoz került. A bűnözés és a börtönbüntetés az egyik tipikus ok, amiért a gyermek a szakellátásba szokott kerülni. És az intézetből kikerülő fiatalokra fokozottan leselkedik a bűnelkövetés veszélye.
A Káin gyermekei nem ítélkezik, csak megmutat. És a válasz a nyitásban megfogalmazott kérdésekre: nem, nem, nem. Nincs megbocsátás, nincs visszailleszkedés, a börtön nem segített a fiataloknak visszatérni a normális életbe. Nem kaptak semmilyen támogatást, rehabilitációt, ehelyett csak stigmákat. Gerő Marcell, a rendező mondta egy interjúban: ezek a férfiak bizonyos értelemben nem váltak felnőtté. „A 14 és 22 éves kor közti időszak az, amikor mindannyian megtaláljuk magunkat, és megtanuljuk, hogyan kell majd élni, viselkedni és ügyeket intézni a felnőtt életünkben. Amíg én gimnáziumba jártam és a legtöbbet tanultam az életről, addig ők bent voltak olyan emberek között, akik szintén különböző bűncselekmények miatt voltak börtönben; ők is tanultak, de mintha ők a bűnözőképzőben töltötték volna ezt az időszakot. Ők erre lettek kiképezve; abba a suliba jártak, ami ilyen végzettségű embereket dob ki. Ez nyilván predesztinálja az embereket arra, hogy milyen életet folytathatnak.”
A filmet az HBO csatorna mutatta be, és várhatóan hamarosan bekerül a mozikba is.
Káin gyermekei, színes, magyar-francia dokumentumfilm, 2014, rendezte Gerő Marcell, 104 perc
A film előzménye, a Bebukottak itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=J4PSioh4ESc
