Az SOS Gyermekfalvak számos önkéntest is foglalkoztat, akik szabadidejükben segítik a szervezetet. Az önkéntesség nemcsak a gyerekekkel való foglalkozást jelenti, sokan irodai munkakörben kapnak szerepet. Ma két olyan munkatárssal beszélgetünk, akik nyugdíjas éveiket akarták hasznosan eltölteni, és az önkénteskedés után immár főállásba kerültek az SOS-nél.

Kováts Ágnes az SOS Gyermekfalvak menekült gyerekeket segítő programjában projektasszisztens, korábban a pénzügyi csapatban volt önkéntes.

Hogy kerültél ide?

Nyolc éve mentem nyugdíjba, előtte gazdasági igazgatóként mindig üzleti vonalon dolgoztam, többnyire multiknál. Az első években rettenetesen élveztem, hogy nyugdíjas vagyok és minden belefér az életembe, ami azt megelőzően nem. Utazgattam, sportoltam, múzeumokba jártam, kutyát vettem, kiszórakoztam magam, a lányomnak segítettem, például egy héten egyszer elmentem hozzá vasalni, főzni. Aztán lányom elkezdte élni a saját életét, kevésbé volt rám szüksége, és én úgy éreztem, hogy szeretnék valami értelmeset, hasznosat csinálni. Elkezdtem önkéntes munkát keresni. Meglepő módon sok helyről lepattantam, gyakran nagyfokú bizalmatlanságot tapasztaltam. Ezért egy önkéntesközvetítő oldalon jelentkeztem több helyre, segítő munkákra, és szinte egyszerre kaptam meghívást két szervezethez. Mindkettő azóta is jelen van az életemben. Az SOS-ben a pénzügyes kollégáknak segítettem fél évig, közben alakult a menekültprojekt. Oda először félállásba kerültem be projektasszisztensként, aztán egyre több lett a feladat, és tavaly áprilisban teljes munkaidős asszisztens lettem.

Mi a munkád?

A projekt összes pénzügyi, gazdasági, HRés operatív működtetési feladatát én látom el: a házi pénztárat kezelem, könyvelem, a szerződéseket írom, és karbantartom, projekttervet készítek. Minden nap hoz valami új feladatot (néha többet is), amit gyorsan meg kell oldani. Nemrég egy Afganisztánból jött kollégának munkavállalási engedélyt kellett szereznem. Az nagy falat volt. Amit a projekt élete hoz, és amivel a teamtagok nem foglalkoznak, de kell a projekt működéséhez, azt csinálom.

Élvezed?

Nagyon. Azért dolgozom, mert így közvetve ugyan, de nagyon sok embernek tudok segíteni. Nekem rendkívül jó agytorna, fitten tart szellemileg. Lépést kell tartani a projekt életével, a jogszabályváltozásokkal. Élvezem, hogy fiatal kollégákkal vagyok körülvéve, és úgy érzem, ők is elfogadnak, ez is fiatalon tart.

A korábbi munkahelyi tapasztalataidat tudod használni?

Hogyne. Bár akkor vezető beosztásban dolgoztam, de pont ez nagyon segít abban, hogy a projekt egészét átlássam akkor is, ha egy részfeladatot csinálok éppen.

A gyerekekre van rálátásod?

A kollégák minden hónapban írnak egy részletes beszámolót a munkájukról, abból látok sorsokat, életutakat. Minden második héten van operatív megbeszélésünk, amikor a teamtagok beszámolnak az őket legjobban érdeklő, érintő, megoldandó esetekről, így sokszor név szerint tudom, kiről van szó. De sokszor oszt az irodában is a csapat adományokat, ilyenkor találkozom is szülőkkel, gyerekekkel.

Szerinted miért érdemes önkénteskedni?

Azt szoktam mondani: én azért önkénteskedem, mert önző vagyok. Nekem rettenetesen jó érzést, örömet okoz, hogy segíteni tudok. Hogy van bennem, nekem valamim, ami másoknak nincs, vagy pillanatnyilag nem áll rendelkezésükre, de számukra fontos és hasznos, és ezt én át tudom nekik adni. A Délután Alapítványban is ez motivál, ahol szintén önkéntesként dolgozom. Ott 60 év felettiekkel foglalkozom, így érdekes módon az élet két végpontja, a két legelesettebb csoport került képbe nálam az önkéntességgel kapcsolatban.

Mennyi volt a munka, amíg önkéntes voltál?

Akkor heti 2-3-szor jöttem be fél napra. Mindig előre megbeszéltük, mikor érek rá, kolléganőim megnézték, van-e akkor szabad helyiség az SOS budapesti irodájában. Rugalmasan kezeltük a beosztást. A lényeg a feladat határidejének betartása volt.

És innen mész nyugdíjba?

(nevet) Amíg a projekt tart, amíg szükség van rám, akár más területen is, és az egészségem, lendületem bírja, addig biztosan dolgozni fogok. Ez nekem sok szempontból fontos.

Nem hiányoznak a gondtalan nyugdíjasévek?

Nem, nekem az első pár év tökéletesen elég volt. Egy nagy változás történt a családban, mióta ezt a munkát végzem. Tavaly év végén unokám született. Ők Pest környékén laknak, így heti egyszer kiveszek egy nap szabadságot, ha tehetem, és az a nap csak a családé.

Én nagyon tanácsolom mindenkinek, hogy ha nyugdíjba megy, ne engedje el magát, ne abba süppedjen bele, hogy itt fáj, ott fáj, hanem rendszeresen mozogjon, dolgozzon, segítsen, foglalja le magát. Ezt látom a legnagyobb gondnak a korosztályomban. Amikor ismeretségi körben elújságoltam, hogy újra teljes munkaidős dolgozó lettem, többen kérdezték: és jó ez neked? Igen, ez jó nekem. Szerintem másoknak is sokkal jobb, mint az sztk folyósóján vagy otthon ülni és panaszkodni. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy az önkéntességtől eddig jutottam. Bizonyos szempontból ezt tartom az eddigi legnagyobb karriersikeremnek.

 „A munkatársak egy profi cégben is megállnák a helyüket”

László Teréz főállásban a pénzügyi csapat és az irodavezetés közt osztja meg erőit, korábban önkéntesként számlákkal foglalkozott.

Hogy kerültél az SOS-hez?

Az utolsó 15 évben több külföldi tulajdonú társaságnál voltam pénzügyi, gazdasági vezető, aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy elég az üzleti életből, és a felelősségből is. 2013-ban nyugdíjba mentem. Egy-két évig lazítottam, kipihentem magam, olvastam, színházba jártam, megtettem 860 kilométert az El Caminó-n, a három unokámmal töltöttem sok időt. De nekik is megvan a maguk programja, és bennem is van még tettvágy, életenergia, segítőkészség. Először a Máltai Szeretetszolgálathoz dolgoztam be magam, mint önkéntes, szintén a pénzügyi elszámolások részlegnél dolgoztam 3-4 évet. Aztán ideköltöztünk a IX. kerületbe a tavasszal, és elkezdtem keresgélni, itt milyen lehetőségek vannak, hogy ne kelljen a világ másik végére utazom. Egyből az SOS-t találtam meg, és egy interjú után Bogival, a szervezet önkéntes koordinátorával hamarosan elkezdtünk együtt dolgozni.

Azelőtt volt tapasztalatod a nehéz sorsú gyerekekkel?

Így konkrétan nem, bár magam is nehéz sorsú gyerek voltam az ötvenes években, noha családban nőttem fel, de idős, beteg szülőkkel egy kis faluban. Át tudom érezni, milyen, ha szükséget szenved egy gyerek.

Mit kezdtél dolgozni az SOS-nél?

Az előz évi számlákat segítettem összegyűjteni az áfa-visszaigényléshez. De érlelődik az a tervem, hogy olyan oktatást, tanfolyamot keressek, ami a közvetlen segítő munkára is felkészít.

A számlák bogarászása nyújtotta azt az érzést, hogy te hátrányos helyzetű gyerekeken segítesz éppen?

Áttételesen igen, arra nem érzem magam késznek, hogy odamenjek a falvakba és a gyerekekkel törődjek, de tudom, hogy itt is leveszek sok terhet a kollégák válláról, időt takarítok meg nekik. Majd felmerült, hogy egy átmeneti időre vállalnék-e egy más területet. Így szeptember óta főállásban dolgozom itt, én viszem a recepciót, amíg meg nem találják a megfelelő embert, az időm többi részét pedig számlaügyekkel töltöm továbbra is.

Milyen érzés újra állandó keretek közt dolgozni?

Meg kell újra szoknom a fix munkavégzést, reggel felkelni, időben beérni. Az első két hétben egy kezdő kolléga szokásos helyzetében voltam, míg mindenkit megismertem, ez már lassan lecseng. Segítenek, megértőek velem.

Mit ad neked a munka?

Egy kis önpróba is, hogy meg tudok-e felelni, és időnként már hiányozott, hogy valamit közösen megoldjunk csapatban, hogy benne   legyek az „életben”.

Volt, ami meglepett az SOS-nél?

Távolról azt hittem, egy segítő szervezetnél mindenki rózsaszín ködben lézeng, de legalábbis más világot jelent a tevékenységük.

Hogy itt csupa Teréz Anya és Szent Ferenc dolgozik, madarakkal a vállán?

Ilyesmit… A valóságban olyan munkatársakat látok, akik egy profi cégben is megállnák a helyüket, sokan onnan is jöttek. A marketing, reklám, adománygyűjtés, pénzügy stresszes, kemény munka, de van törődés is a levegőben. Mindenki meggyőződéssel csinálja, nem a pénzkereset az életcéljuk, és mindig újat vetnek be, fejlesztik a rendszereket, ahogy csak lehet. Fel kell kötni a gatyát, hogy helytálljak köztük.…

Az SOS Gyermekfalvakban jelenleg is szívesen várjuk az irodai munkákban segíteni vágyó önkéntes jelentkezését: http://www.sos.hu/aktualis/allasajanlatok/onkentes-hr-gyakornokot-keresunk