A szexuális zaklatás megelőzését, kezelését és szűrését szolgálja a Chicoca fája program, amely egy bábfilm köntösében ad lehetőséget, hogy a gyerekek a testükről, a szexualitásról, a bántalmazásról beszélgessenek.

Egy alsós kisfiú egy ideje mindig elkésett a tanításról. Az iskola ezt figyelmeztetőkkel, intőkkel honorálta, de a késések nem javultak. Egy szexuális bántalmazásról szóló foglalkozáson derül ki, hogy a gyerek találkozott egy mutogatós bácsival a villamoson, s ez olyan rossz élmény volt neki, hogy utána inkább gyalog járt, ám akárhogy sietett, nem ért be időre. A foglalkozás a Chicoca fája programban zajlott, amely a gyerekek szexuális zaklatásának megelőzésére és kezelésére szolgál. Chicoca fája egy mexikói bábfilm, amelyet kifejezetten erre a célra készítettek, és megkönnyítette a széleskörű használatot, hogy a Mexikóban igen erős befolyással bíró püspöki kar is támogatta, miután megismerték az anyagot.

A 25 perces filmben két kismajom szenved el szexuális bántalmazást egy hatalmas nagybácsitól. Ezt nem mutatja a film, csak a majmocskák beszélgetéséből hallunk róla, azon tanakodnak, elmondják-e a mamájuknak. Chicoca egy harmadik majom, aki azt tanácsolja nekik, hogy mindenképp szóljanak a mamának. A mama először hezitál, aztán elűzi a nagybácsit az erdőből, mindezt vidám dalocskák kísérik a nemi szervekről, és arról, hogy akaratod ellenére senki sem nyúlhat az intim testrészeidhez.  „Bugyutának látszik a történet, de kicsit elemeli a konkrétumoktól a témát, nem ijesztget, nem mutatja az abúzust. Nem azt üzeni, hogy mindenkitől félni kell, hanem a bizalmat építi, hogy lehet bízni a felnőttekben, elsősorban a saját szüleikben, és a testük feletti kontrollra tanítja a gyerekeket” – magyarázza Herczog Mária, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnöke, akik az alkotótól, Lilian Liebermantól megvették 20 évvel ezelőtt a vetítés, képzés jogát, és azóta Magyarországon biztosítják a filmhez kapcsolódó oktatást. A háromnapos kurzuson gyerekekkel foglalkozó szakembereket – védőnőket, tanárokat, szociális munkásokat, nevelőszülőket – képeznek ki arra, hogy miután ezt a filmet vetítik a különböző életkorú gyerekeknek, hogyan beszélgessenek velük, és szakemberként hogy kezeljék az így felismert bántalmazást, veszélyeztetést. A film célja a megelőzés, ha pedig valamelyik gyerek már átélt erőszakot, akkor annak a feltárása és kezelése, és ha szükséges, szakemberhez irányítása.

Herczog Mária

A film elsősorban az óvodás és általános iskolás korosztályhoz szól, de az egyesület tartott vetítést olyan zárt intézetben is, ahol súlyos magatartási problémás, bűnelkövető nagykamasz lányok éltek, sokan már prostitúción is átmentek, és őket is megfogta a mese. „Dőltek belőlük a történetek, sokszor az intézet sem tudta, hogy szexuálisan bántalmazták őket korábban, és ezért volt olyan könnyű őket prostituálni.” A kicsik rajzolnak a film után, a nagyok beszélgetnek, illetve a foglalkozást vezető felnőtt mindig elmondja, hogy aki négyszemközt szeretne vele beszélni, az utána odamehet hozzá. A tapasztalatok szerint szinte minden osztályban van olyan gyerek, akit érint a szexuális abúzus problémája, vagy van ilyen ismerőse. Persze nagy a különbség, hogy a gyerek a szüleit látta szerelmeskedni, pornót nézett, vagy őt fogdosták, vagy esetleg folyamatos erőszakot szenved el. A tanáron, védőnőn, szociális munkáson is múlik, mennyire holisztikusan gondolkodik, mennyire tudja kiszélesíteni a témát, nemcsak a szexuális bántalmazásról, hanem az emberi méltóságról, a gyerek testének és lelkének érinthetetlenségéről, tiszteletéről is lehet beszélni, a bántalmazásról, a nemi érésről, attól függően, mit hoz fel a film a gyerekekben. Egy kisfiú egyszer azt hozta szóba a film kapcsán: ő nem szereti megpuszilni a nagynénjét, aki szerinte büdös, parfümszagú, és anyukája mindig rászól, hogy tegye meg. „A gyerekek többségének fogalma sincs róla, hogy neki a saját testével vannak jogai, hogy hova és hogyan  nyúlhat hozzá egy felnőtt, mi a jó érintés és a rossz érintés. Sok gyerek természetesnek tekinti az ütést, verést is.”

Körülbelül 200 szakembert képeztek ki az elmúlt években, és 7 ezer gyerek látta a filmet. „A gyerekeknek rengeteg információjuk van a szexualitásról, de nagy a kavarodás a fejükben. Erről sok kérdésük volt. Nagyon könnyű velük beszélgetni, érdeklődőek, kíváncsiak” – számol be Vajna Virág mediátor, tréner, aki évekig vezette a képzést. A felnőttekkel sokkal nehezebb, nekik a hárítás az első reakciójuk: jó a film, de ebben a közegben ez nem történhet meg, ahol ő tanít, ilyen itt úgysem fordul elő. Pedig a vetítés hatására néha a felnőttekben is feltörnek elfojtott emlékek – ez egyik képzésen egy gyermekvédelmis kolléganő sírógörcsöt kapott és kirohant, mert ott tudatosult benne, hogy őt is ilyen bántalmazás érte. Sok iskola be sem engedte a programot, mert féltek, hogy szexualizálja a gyereket, vagy mert „náluk ilyen probléma nincs”. Vagy a szülőknek úgy tálalják ezt a lehetőséget, hogy nem egyeznek bele a vetítésbe – miközben teljesen elterjedt, hogy a felsős diákok okostelefonon nézik a pornót. Utóbbival sem a szülők, sem az iskola nem képesek lépést tartani többnyire – a tanárok hárítással, a mobiltelefon elkobzásával reagálnak, a szülők pedig gyakran nem is tudnak róla, hogy a 12-13 éves gyerek a barátaival pornót néz a neten. „Az egy nagyon jó szülő-gyerek kapcsolat, ha a gyerek otthon elmondja, hogy pornót nézett” – mutat rá egy sajátos szempontra Vajna Virág. „Annak a kialakítását jóval előbb kell elkezdeni, hogy ha a gyerek bevall egy szülő számára elfogadhatatlan cselekedetet, lépést, akkor a szülő ne üvöltse le a fejét, ne csak büntessen, hanem tudjanak beszélgetni a dologról.” Ahol nincs szoros kapcsolat, ott a gyerek azt sem fogja megosztani a szüleivel, ha szexuális abúzus érte.

Vajna Virág

Ha a vetítés során előkerül egy abúzusélmény, azt természetesen kezelni kell, a gyereket továbbküldeni szakemberhez, ha kell, terápiára, és ha jogi lépéseket igényel a helyzet, azt megtenni. Ettől azonban tartanak a tanárok, és sokszor a nevelési tanácsadóban, gyermekjóléti szolgálatnál, egészségügyben dolgozó pszichológusok sem tudják, akarják a szexuális abúzust kezelni, félnek a témától. Nagyon kevés az ismeret arról, hogyan kell foglalkozni egy traumatizált gyerekkel, illetve a szülővel, szexuális bántalmazás esetén. Néha a szakemberek is elkövetik a legnagyobb hibát a szexuális abúzus kezelésében, hogy nem hisznek a gyereknek, márpedig ez azonnal tönkreteszi a bizalmat. „Ha egy tanárral megoszt egy ilyen történetet a diák, akkor köszönje meg, hogy elmesélte, és ne kérdőjelezze meg. Nem az ő dolga eldönteni, hogy igaz-e, azt majd a nyomozóhatóság megállapítja” – javasolja Vajna Virág. Tapasztalata szerint azonban a legtöbb tanárnak nincs információja arról, hogy kell reagálni, ha egy abúzus jut a tudomására, milyen lépéseket kell tennie, kötelező jeleznie a bántalmazást. Ilyen esetben a szülőt is be kellene hívni, és akkor is, mikor a szülők nincsenek tudatában, hogy a viselkedésük traumatizálja a gyereket. Például ha a gyerek jelenlétében pornót néznek, vagy egy szobában alszik a szülőkkel és tanúja a szexuális életüknek, vagy az apa a tizennégy éves nagylányra is rányit a fürdőszobában, holott őt már zavarja, pedig ezeket meg kellene beszélni, megérteni.

A gyerek szexuálisan túlfűtött viselkedése is jelezheti, hogy abúzus érte, és így tudja kifejezni. Nevelőszülői vizsgán egy esettanulmányban az szerepelt, hogy a gyerek a nevelőapa ölébe ül, fészkelődik, ölelgeti, és ez a nevelőanyának kellemetlen. A vizsgázó nevelőszülő dermedten elolvasta az esetet, és azt mondta: „a nálam levő gyerek pont ezt csinálja.” A gyerek aktájából kiderült, hogy abúzus érte, de a nevelőszülőt erről nem tájékoztatták. Ilyenkor nem azt kell gondolni, hogy a gyerek „vérében van”, „kikezdett a férfival”, hanem segítséget kérni. A rezílienciakutatásokból az derül ki, hogy egy gyerek akkor képes legyűrni a nehézségeit, még ha súlyos problémákkal is küzd, ha legalább egy felnőtt ember van a környezetében, akiben ő bízik, akire számíthat. Ez legtöbbször egy családtag vagy egy tanár. Életmentő lehet, hogy a gyerek tudja, szólhat egy felnőttnek, ha baj érte, és nem őt fogják elítélni.

Az Ökotárs Alapítvány az Autonómia Alapítvánnyal, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal és a Kárpátok Alapítvány-Magyarországgal közösen pályázatot hirdetett magyar civil szervezetek számára az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében. Az Alap átfogó célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését, valamint erősítse részvételüket a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában.

Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében, a közepes projektek felhívásra, Női jogok és esélyegyenlőség témakörben benyújtott pályázata támogatást nyert.