István bácsi 31 évig volt az SOS sofőre Kecskeméten, családtagnak is nevezhetjük. Fáj a szívünk érte, hogy elhagyja az SOS-t. „A legjobb az volt ebben a munkában, hogy rengeteg gyereket láttam felnőni. Egészen kiskortól kezdve szállítottam őket, a nevelőanyjukat ide-oda, ott voltam, amikor orvoshoz kellett vinni, vagy késésben voltak az iskolából, aztán azt is láttam, amikor nagy kamaszok lettek, felnőttek és kiköltöztek. 16 évig ráadásul a faluban laktunk a feleségemmel, nekem a munkám volt az otthonom” – osztja meg velünk István legjobb pillanatait. Reméljük, az elkövetkező nyugdíjas évek már csak a pihenésről fognak szólni! Köszönjük a sok segtséget!