„Látjuk magunkat fehér ruhában az oltár előtt, vagy a gyerekeket terelgetve a közös nagy családi ebédeken… De nem látjuk magunkat a bíróságon, a házon meg a gyerekeken vitatkozva” – fogalmazza meg az egyik elvált megszólaló Gyurkó Szilvia könyvében. Valóban, senki sem arra készül, hogy egyszer el fog válni. Mégis, a felnőtt magyarok 29 százaléka már elvált. Számos esetben a válás gyerekeket is érint. A közkeletű bölcsesség keveset mond a témáról: az egyik véglet, hogy „a gyerek érdekében” a végsőkig össze kell tartani a kapcsolatot, akkor is, ha az valójában kiürült. A másik végletre is látni elrettentő példákat: a gyereken, a vagyonon évekig a bíróság előtt marakodó szülők, akik „utolsó leheletig” harcolnak a gyerekért, vagy éppen minimálbérre jelentkeznek be, hogy minél kisebb legyen a tartásdíj.

Rám is gondoljatok

A Rám is gondoljatok című könyv abszolút hiánypótló a témában. Végre egy világos, gyerekszempontú tanácsadó könyv arról, mire ügyeljen a szülő, ha gyerekkel válik. Mert a könyv mantrája: gyerekkel válunk, nem a gyerektől. Az alaptézis: a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, a válás után is.

Gyurkó Szilvia nem tagadja, hogy a gyereket még a legkulturáltabb válás is megviseli. A szülők azonban sokat tehetnek azért, hogy ne okozzanak extra sérüléseket a gyereknek. Ehhez számos jó tanácsot ad, még egy nyilatkozatot is mellékel, amit a váló szülők, sőt akár a nagyszülők aláírhatnak, hogy biztos ne feledkezzenek el a gyerek érdekeiről. Mert mi az érdeke a gyereknek a válás során?

  • Hogy mindkét szülőjével szerető kapcsolatban maradjon.
  • Ne vonódjon be a felnőttek érzelmi vitáiba.
  • Gyerek maradhasson, ne ő legyen a szülő támasza, bizalmasa.
  • Ne kényszerüljön „választani” a szülők között.
  • Kérdéseit a válásra vonatkozóan a szülők őszintén, de indulatok nélkül válaszolják meg.
  • A felnőttek figyeljenek oda a gyerek érzéseire a válás során.
  • A gyereknek is legyen beleszólása az elhelyezésébe, a kapcsolattartásba.
  • Ne kelljen végighallgatnia, ahogy az egyik szülő neki szidja a másikat.
  • Ne őt használják üzenetvivőnek.
  • Őszintén beszélhessen bármiről, arról is, mi történik a láthatásokon a másik félnél.
  • Mindkét szülője maradjon „képben” az életével kapcsolatban (iskola, szakkörök, egészségi állapot).
  • Mindkét szülőnél legyen helye (legalább egy ágya, polca).

Mindez nagyfokú érzelmi intelligenciát, kulturáltságot, rugalmasságot, a másik tiszteletét és vele való együttműködést követel meg a váló szülőktől. Pont olyan készségeket, amelyek valószínűleg nem működtek, vagy idővel leépültek a kapcsolatban, hisz pont ezért lett vége. A könyvből kiderül: ahogy egy jó kapcsolatért meg kell dolgozni, egy jó válásba is (azaz a válás után létrejövő, mindenki számára élhető állapotba) is sok munkát kell tenni: folyamatos odafigyelést, kommunikációt, mérlegelést, kompromisszumokat. Mindez elég nehéz abban az állapotban, mikor a háta közepére kívánná volt házastársát az ember. Sőt, a szerző továbbmegy: szerinte még egy bántalmazó szülőt is szeretne időnként látni a gyereke, a kapcsolattartásra, ha a gyerek kéri, ilyenkor is módot kell adni, akár ellenőrzött formában. Vagy éppen, ha az egyik fél a válás után teljesen kivonul a gyerek életéből, a másik fél dolga, hogy mindent megtegyen azért, a gyereknek a távollevő szülővel is legyen kapcsolata, azt minden módon támogassa. Ezek elég nehéz elvárások egy olyan helyzetben, ha valaki esetleg pont azért vetett véget a kapcsolatnak, mert a partner már az együttélés idején sem vett részt a gyereknevelésben, és fogalma sem volt, hányas cipőt hord vagy hányadik osztályba jár a gyerek.

Gyurkó Szilvia egyszerre idealista és realista. A fentiek inkább egy ideális állapotot mutatnak, ami felé persze érdemes törekedni. Realista viszont abban a tekintetben, hogy nem kezdi el győzködni az olvasót: tegyen meg mindent a kapcsolat megmentéséért. A könyve azoknak szól, akik tényleg elválnak. Bár a tanácsait sok együttélő szülőpár is megfogadhatná, a fenti lista valószínűleg sok, ép családban élő gyereknél is csorbul.

A könyv radikális abban a tekintetben, hogy szakít a válás eddigi, tipikusan jogi-ügyvédi megközelítésével. Sokan úgy gondolják, ha válnak, akkor ügyvédhez kell fordulni, és a jogászok a bíróságon majd „elintézik” az ügyet (netán végsőkig harcolnak, és mindent kicsikarnak a másikból). Gyurkó, saját jogászi tapasztalatainak birtokában azt mondja: egy per nem szolgálja a kapcsolat érzelmi lezárását, az elgyászolást, a kellemetlenségek feldolgozását, sőt, sokszor éppen az a cél, hogy a feleknek ne kelljen az érzelmeikkel foglalkozniuk. A válás az ő megközelítésében inkább egy olyan folyamat, amit a felek hoznak létre, akik kulturált felnőttként megállapodnak a kapcsolat lezárásáról és az együtt-nem-élésük jövőben részleteiről. Különösen azokról, ami a gyereket illeti: hol éljen a gyerek? Kinél mennyi időt töltsön? Mennyi legyen a tartásdíj?

A kötethez Gyurkó Szilvia meginterjúvolt elvált szülőket, érintett gyerekeket és szakembereket, az ő vallomásaik is megjelennek a könyvben, ahogy a szerző korábbi, ügyvédként szerzett tapasztalatai, és elvált szülőként saját élménye is van a kérdésről. A kötet végigvisz a válás lépésein, a tipikus kérdéseken (a gyerek lakóhelye, kapcsolattartás, pénz, konfliktushelyzetek), külön fejezet foglalkozik az apákkal, és kitér az újraházasodás, a mostohatestvérek, a tágabb családdal és az iskolával, óvodával való problémák kezelésére is.

Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok. A gyerekközpontú válás lépései, bookline, 2015, 3490 forint