Ma Magyarországon egy szexuális bántalmazást átélt gyereknek akár 10-20 alkalommal is el kell mondania idegen felnőtteknek a vele történteket a nyomozás és igazságügyi eljárás során, mindez újra és újra traumatizálja a gyereket. Ezen változtat az izlandi modell alapján Szombathelyen megnyílt első magyar Barnahus ház, mely egy gyerekbarát kihallgatóiroda, ahol a gyerek vallomását videóra veszik. A Barnahusban jártunk.

Mi vár ma Magyarországon az igazságszolgáltatásban egy kisgyerekre, akit szexuális bántalmazás ért? Ha a szülő feljelentést tesz a rendőrségen, ott kihallgatják a gyereket, akár három alkalommal is. Ha bevonják a gyámhivatalt, esetleg oda is 2-3 alkalommal behívják a gyereket, és ismét el kell mesélnie a vele történteket. A rendőrség a nyomozáshoz kirendelhet szakértőt, aki ismét kikérdezi a gyereket. Ha a szülő nem írja alá a szakértő jelentését, új szakértőt rendelnek ki. A nyomozati szakasz egy-másfél évre is elhúzódhat. Ha van elegendő bizonyíték, az ügy átkerül a perbíróságra, ahol a perbíró is meghallgatja a gyereket, esetleg újabb szakértői vizsgálatokat rendel el. Lehet, hogy két éven át akár 10-20 alkalommal is fel kell idéznie egy kisgyereknek a vele történt szörnyűséget, ami újra és újra megrázza. Ugyan a rendőrséget már több helyen felszerelték gyerekbarát kihallgatószobákkal, ám ez a gyakorlatban néhány plüssállatot és kamerákat jelent, a kihallgatást rendőrök és nem gyerekpszichológusok végzik, és a rendőrség épületébe belépni sem megnyugtató egy kisgyereknek. Ráadásul Magyarországon az az alapvető hozzáállás, hogy a gyerek „biztos hazudik, képzeleg vagy betanították”, nem hisznek neki.

„Száz feljelentésből tíz jut el a vádemelésig, és egy az ítéletig” – összegzi Lazáry Györgyné igazságügyi pszichológus szakértő, a Barnahus (jelentése: gyerekház) ház vezetője. A Barnahus Izlandból indult modellje pont ezen az embertelen eljáráson kíván változtatni. Ott, ha a szülő szexuális bűncselekmény gyanújával fordul a rendőrséghez, azonnal átküldik egy Barnahus házba. Itt a témában jártas szakemberek vizsgálják meg a gyereket, és egyetlenegyszer, amit videóra vesznek, később a nyomozásban és igazságügyi eljárásban ezt a felvételt használják. Így minimálisra csökkentik a kihallgatás okozta traumát, és az igazság kiderülésének is megnő az esélye. „A gyerek meg akar felelni a felnőtteknek. Egy idő után leszűri, mi a felnőttek elvárása az ügyével kapcsolatban, és a sokadik kikérdezésen már egy torzított változatot mesél el” – mutat rá az ismételt kihallgatások veszélyére Lazáry Györgyné. „Bíró néni, ugyanazt mondom, mint múltkor, miért tetszik újra kérdezni?” – kérdezte sírva egy 13 éves lány a bíróságon, mikor az eljárás során már sokadszor kérdezték meg tőle, ülve vagy állva tette-e az nevelőapja a szájába a nemi szervét. A gyerekek felejteni akarnak, de a sebet az eljárás újra és újra feltépi – sokszor emiatt is nem erőlteti a család, hogy megbüntessék az elkövetőt, nem akarják ennek kitenni a gyermeket.

Segítő tábla a Barnahusban. Az igazságszolgáltatás sokszor olyan kérdésekre vár választ a gyermekektől, amelyekre életkoruk miatt még nem tudnak felelni

Európában 50 Barnahus ház működik, és 18 ország gondolkodik most a nyitásán. Hazánkban 2016 novemberében Szombathelyen nyílt meg az első, kísérleti létesítmény, a helyi Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) épületében és rendszerébe ágyazva. Jelenleg Szombathelyen szexuális abúzuson vagy sorozatos, durva bántalmazáson átesett, a gyermekvédelem rendszerében élő gyerekeket vizsgálnak, a nyitás óta 9 esetet. Tehát ezeket a gyerekeket már kiemelték valami miatt a családjukból, majd az intézetben vagy nevelőszülőnél megnyugodtak, és a biztonságos környezetben megnyíltak és beszéltek a korábban elszenvedett traumákról. A Barnahusban készült felvétel bizonyíték lesz a nyomozásban, volt olyan ügy, ahol fel is használták.

Abúzusbabák ruhában…

A házban működik nőgyógyászati rendelő, ahol felvételt is tudnak készíteni a gyerek sérüléseiről. A kihallgatószobában, egyszeri alkalommal kell beszélni a gyereknek egy erre kiképzett pszichológusnak a történtekről, amiről felvétel készül, és a szomszédos monitoring szobában szakemberek figyelik őket. A szoba berendezési tárgyai között érdekes babákra bukkanunk: egy egész családnyi rongyból készült figura, ők az „abúzusbabák”. Ha a gyerek levetkőzteti őket, megláthatja, hogy a szokásos babáktól eltérően férfi és női nemi szerveket viselnek a ruha alatt. A babáknak koruk is van: kisgyerek, kamasz, öreg. Mindez támogatja a gyereket, hogy felidézze a vele történteket, milyen korú, nemű ember bántalmazta. A babákat négy évszaknyi ruházattal is ellátták, ami az időtényező beazonosításban segíthet: ha a gyerek fürdőruhát ad a babára, akkor nyáron történt az eset, ha sálat, télen. Az egyéni vonások nélküli sémababára pedig berajzolhatja a gyerek az elkövető arcvonásait, ez akkor hasznos, ha a gyerek olyan elhanyagolt környezetből érkezik, hogy alig tud beszélni, vagy egyéb probléma miatt (autizmus, mutizmus, értelmi fogyatékosság) nem szólal meg.

… és pucéran

A bántalmazott gyerek szüleivel krízisterápiát is folytatnak a Barnahusban, és a tudományos kutatásba és oktatásba is bekapcsolódnak a szakemberek. Lazáryné, aki a ház létrehozását megálmodta, nagyon lelkes és optimista. Tervezik a módszertant a kapcsolat-ügyeletben is felhasználni, továbbképzést tart bíróknak, ügyészeknek, akik sokszor még mindig úgy állnak hozzá a szexuális gyerekbántalmazáshoz, hogy „ilyen nincsen”, gyerekorvosoknak beszél a témáról. A helyiség kialakítása 7,5 millió forintba került, ebben segített a város önkormányzata, két civil szervezet, több szponzor, a nőgyógyászati szoba berendezését maga Lazáryné és családja fedezte.

Az igazságügy és gyermekvédelem összakapcsolásán munkálkodó intézmény Magyarországon még az út elején áll. A végcél az lenne, ha a Barnahusban felvett vallomást a rendőrség, bíróság is elfogadná, sőt ide küldenének minden abuzált gyereket, és megkímélnék őket a kellemetlen kihallgatások sorától. És persze, ha minden megyében működne legalább egy ilyen ház. Közben az egész mentalitáson is javítani kellene. A Barnahus szlogenje: „A Barnahusban hiszünk a gyerekeknek”, az izlandi modellben ha a gyerek kimondja az elkövető nevét, azonnal megindul ellene az eljárás, és a felnőttnek kell bizonyítania, hogy ártatlan. Mindez erősen kontrasztos a jelen hazai gyakorlattal, mikor az ügyek nagy része a bizonyítottság hiányában nem jut el az ítéletig, de sokszor már a „kapuból”, a rendőrségről hazaküldik a családot azzal, hogy nem indítanak nyomozati eljárást, mert nehéz lesz bizonyítani. Holott a gyerek viselkedéséből, elbeszéléséből, de akár rajzából is nagy pontossággal meg tudja állapítani az ebben jártas szakember, hogy fantázia-e, vagy tényleg látta, átélte az eseményt. Nemzetközi szakemberek például nagyon élményszerűnek látták egy 9 éves lány rajzát, ami azt bizonyította, hogy a mostohaapja szexuális játékokat játszik a fiaival, miközben a magyar rendőrség nem is indított ügyet, mert szerintük ez nem bizonyít semmit.