Az anyai szeretetet nem lehet adagolni, kiosztani és megszüntetni.

Az anyai szeretet mindig teljes egész, és mindig örökre szól – akkor is, ha csak néhány hónap adatott a számára.

„Szívből örülök, hogy most velem lehet Zoé” – mondja Mónika, a nevelőanyuka, „és örülni fogok akkor is, amikor elkerül tőlem, vagy haza, vagy örökbe fogadó családjához.

Mindig azt mondogatom magamban: 8 hónapig az anyukája ringatta a méhében, most én fogom ringatni, valameddig.

Gyakran előre tudható, hogy egy-egy gyerek csak ideiglenesen kerül az SOS védelmébe, amíg családja krízis helyzetben van. Ha a család talpra áll, vagy lemondanak a gyermekről és örökbe adhatóvá válik, a gyermek sorsa megnyugtatóan rendeződhet. A kicsi végleges családjába kerül. Ekkor a nevelőanyukának el kell őt engednie. 

Zoé története is így kezdődött.

A védőnő azonnal látta, hogy baj van. A várandósság ideje alatt egyszer sem tudott a család házába bejutni. Az első családlátogatás akkor történt, amikor a kislány koraszülöttként világra jött, szülei épp akkor vitték haza a kórházból Zoét. A szobában hideg volt, a falak nedvesek. Semmilyen tárgy nem mutatta, hogy ide kisbabát vártak.

Zoé édesapja elmondta, hogy nemrég vesztette el a munkáját. Nem volt pénzük a felkészülésre, és nem bírják követni 40%-kal megnövekedett élelmiszerárakat, az emelkedő fűtési és egyéb megélhetési költségeket. Minden pénzüket elviszi az infláció, nem tudják átfűteni a házat, és megfelelő étkezésre sincs fedezet.

A védőnő látta, hogy Zoé ebben a környezetben nagyon rövid időn belül életveszélyes helyzetbe kerülhet: kihűlhet. Ezért azonnal értesítette a gyermekvédelmi szolgálatot. A szakemberek megállapították, hogy nem csupán anyagi problémáról van szó: a szülők sem lelkileg nem álltak készen egy újszülött fogadására, sem a tudásuk nem volt elegendő ehhez.

Az a döntés született, hogy Zoét kiemelik a családból és nevelőszülőnél helyezik el arra az időre, amíg az egészen fiatal szülők megteremtik a kicsi számára feltétlenül szükséges, biztonságos életkörülményeket, és megszerzik a legalapvetőbb, gyermekneveléssel kapcsolatos ismereteket.

Zoé Mónikához került, aki harmonikus házasságban él, és van egy 6 éves kislánya már. A házaspár úgy gondolta, több saját gyermeket már nem terveznek, de szeretnének segíteni olyan gyerekeken, akiknek nem adatott meg az a kiegyensúlyozott háttér, mint az ő kislányuknak. Elhatározták, hogy nevelőszülők lesznek.

De hogyan lehet majd kibírni, ha elkerül tőlük a náluk élő gyerek, mert visszatér a vér szerinti családjába, vagy örökbe fogadják?
Mónika így beszél erről:

„A nevelőszülői felkészítés legfontosabb mondata az volt: Nem te vagy a fontos. Hanem ő. Nem magadért teszed. Érte. Amikor át tudtam programozni az agyamban, hogy itt csak az a fontos, hogy NEKI tegyek jót, hogy az az idő, amit velem tölt, érte van, akkor vált kibírhatóvá a jövőbeli fájdalom. Ha neki jó, akkor – hosszú távon – nekem is jó lesz.”

Zoé most Mónika családjának legkisebb, körülrajongott tagjaként él, biztonságban és szeretetben. Hogy meddig, hány hónapig, még senki nem tudja.