Szandit az élet már óvodáskorában megtanította arra, hogy értékelje a kis dolgokat is. Lehet az egy guriga vécépapír vagy egy finom illatú szappan. Mi arra tanítjuk, hogy együtt, egymást segítve minden rendbe hozható. Nem kell nagy dolgokat tenni. Elég kigyomlálni a kertet, hogy nőhessen a paradicsom, megvigasztalni a másikat, ha rossz napja volt, leülni este közösen a vacsoraasztalhoz és beszélgetni, jóéjt puszit adni egy mese után.

NEM TUDJUK ELÉGSZER MEGISMÉTELNI: A GYEREKSORSOKON KÖZÖS ERŐVEL, TÁMOGATÓINK SEGÍTSÉGÉVEL VÁLTOZTATNI TUDUNK, JOBBÁ TUDJUK TENNI.

A tisztaság igénye, a szépre törekvés tanítható. Az egészségre nevelés az SOS családok kiemelkedően fontos feladata.

Kérjük, segíts egy Neked megfelelő összeggel az ehhez szükséges eszközök beszerzésében!

Ha banki átutalással szeretnél adományozni :

11600006-00000000-27035696 ERSTE Bank

SWIFT: GIBAHUHB | IBAN: HU31

A megjegyzés rovatba írd be: „SZANDI”

„Amikor Szandi 3 évesen hozzánk került, rendszeresen „bezárkózott” a mosdóba hosszabb időre. Közben kint toporgott türelmesen a fél család a sorára várva. Egyik nap aztán bekopogtam. Vajon mit csinálhat ez a csepp gyerek bent?” – idézi fel a történetet Attila, a nevelőapuka.

„Csak nézem a WC-t, hogy milyen szép.” – válaszolta.

„Nem nevettem ki. Inkább mérhetetlen szomorúságot éreztem. Gombóc lett a torkomban: itt van egy kislány, akinek a WC-nk látványa jelenti a nap egyik örömét.”

A fürdőszoba azóta is Szandi kedvenc helye. Szeret segíteni a takarításában is, örül, ha csillog-villog a csap, a kád. Szívesen mos kezet, neki az az első, ahogy hazaérünk.

A többi gyereket mindig figyelmeztetni kell a rendszeres fogmosásra, Szandit sosem, örömmel sikálja reggel-este. Feleségemnek a teregetésben segít, szagolgatja az öblítős ruhák tiszta illatát.

Hogy miért?

Korábban nem emberhez méltó körülmények között lakott, és nem megfelelően gondoskodtak róla, ezért veszélyben volt az élete. Ahol élt, nem volt WC, de még ablak sem a házon, az épület életveszélyes volt. A kislány erről a helyről egy teljesen más környezetbe került, és ezt először nem tudta hova tenni.

A fürdőszoba különleges hely volt számára. Óvatosan lépett be a fehérségbe, amit először döbbenettel nézett. Végigtapogatta a csempét, áhítattal nézte a mosdót, a színes vécépapírt, a virágillatú szappant, lépkedett a puha szőnyegen, mintha egy szentélybe lépett volna be, minden érzékszervével ismerkedett az újjal.

„Nekünk ez a legtermészetesebb, ennek a csepp gyereknek ez maga volt a csoda.” – emlékszik vissza Attila.