Vannak szerencsések, akik tudják, hogy adni jó. Nem abból gyönyörködni magunkban, milyen fantasztikusak vagyunk, amit úgyis elvettek (1%), hanem amit megtehetünk, amiről mi magunk érezzük, hogy meg kell tennünk. Még jobb, ha ezt névtelenül tesszük, ha senki sehová nem írja ki a nevünket, és ha ezt olyanokkal tesszük, akiket ezzel nem kötelezünk valamire, ami nekünk kedves. Csak emberek vagyunk, olyanok, mint bárki, és ha abban a helyzetben vagyunk, hogy segíthetünk, az nem a mi érdemünk, hanem mi is kaptuk mindezt – ha nem így, akkor neveltetésünkkel, a ránk fordított rengeteg törődéssel, még a szigorral vagy a gúnyos kritikákkal is – vagy jó adottságainkkal, hogy a körülményeink ellenére is a víz felszínén tudtunk maradni. Erőnket, adottságainkat is kaptuk, nem véletlen a szó. Támogathatjuk azokat, akiknek – számunkra – nincs nevük, nem „nagyok és kiválók”, csak olyanok, mint mi, és vitán felül nem tehetnek arról, hogy most ránk szorulnak. Ha magunkkal kell indokolni, mert senki nem mentes az önzéstől: azért, hogy nyugodtak legyünk. Hogy ne kelljen hazudoznunk magunknak, bezzegnyugatozással, bűnbakkereséssel, úgyis-úgysézéssel és az ezerféle unalomig ismert, magunknak is kellemetlen ostoba rizsával, legyenek azok díszítve akár a valóság darabkáival. Miért most? Miért itt? Miért annyit? Nem ez a fontos. Dönts valahogy. Kialakul. Tudni fogod. Csak kezdd el, és folytasd.

Adomány állása

0%

0 / 100000 Ft

Adományok