Norvégiában az apák 70 százaléka igénybe veszi az apakvótát, a csak nekik járó gyerekgondozási szabadságot. Magyarországon viszont, bár a jogszabályok megengedik, lámpással kell keresni a gyeses kispapákat. Pedig az otthonlét megosztása sokat segít a szülő-gyerek viszonyban, a házasságon belüli munkamegosztásban és a nemek társadalmi egyenlőségének elfogadtatásában is.
„Sérülni fog a gyereked! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!” – ezzel fogadtak a kollégái egy anyukát a munkahelyén. Az asszony „bűne” nem volt más, mint hogy a gyerek egyéves korában visszament dolgozni, és az apa maradt a babával, a munkatársai pedig rögtön a fejéhez vágták, neki kellene otthon lennie. Az eset persze Magyarországon történt. És egy másik sztori, Skandináviából: „A kétezres években két évet Dániában éltem. Meglepett, mennyi apát látok pici gyerekkel a parkokban napközben, és testileg milyen közeli kontaktusban vannak a babával, amit nem tapasztaltam itthon akkoriban. Ha elesett a gyerek, az apa megölelte, megpuszilta” – számol be Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. Ő azt is vélelmezi: van ennek köze ahhoz, hogy a dánok a világ legboldogabb emberei.
A különbség nem a puszta véletlen és nem is csak a társadalmi szokások, hagyományok műve, azt a családpolitika is befolyásolja. Skandináviában ugyanis a családtámogatási rendszer aktívan ösztönzi, hogy az apa is töltsön otthon valamennyi időt gyermekgondozási szabadságon, ezen gyakorlatok bemutatásának az Ampók Alapítvány egész konferenciát szentelt. A legnagyobb különbség a magyar családtámogatáshoz képest az „apakvóta”, azaz hogy valamennyi időt (Norvégiában 10 hetet) az apának is kötelező otthon töltenie a bébivel, különben az erre a szakaszra járó juttatást elveszti a család. Az ösztönző hatásos, a norvég apák 70 százaléka igénybe veszi a teljes „apasági időt”, vagy még többet.
Hogy is néz ki a gyerekszülés kapcsán járó támogatás Norvégiában? A tipikus norvég családban 1,67 gyerek nevelkedik, az anya 29, az apa 32 éves volt az érkezésekor, nem házasok. A terhesség alatt a nők 12 hetet otthon maradhatnak fizetett szabadságon, majd a gyermekágyi időben hat hetet mindenképpen pihennie kell az anyának, ezalatt csak orvosi igazolással térhet vissza dolgozni, és a szülés kapcsán két hét fizetett szabadság az apának is jár. A szülők választhatnak, 46 hetet akarnak otthon tölteni a korábbi fizetés 100 százalékának megfelelő juttatással, vagy 56 hetet 80 százalékos díjjal. (Extra magas fizetéseknél létezik egy plafon, az ottani minimálbér hatszorosánál nem lehet többet kézhez kapni.) Ebből 10 hetet kötelező az anyának kivennie, 10 hetet az apának (ha ő nem él vele, elvész ez az idő), a maradék 26 vagy 36 hetet pedig tetszés szerint oszthatják meg a szülők. Ezt az időt több részletben is ki lehet venni a gyerek hároméves koráig. A fizetett szabadság után még akár egy év fizetetlen gyermekgondozási szabadságot is igénybe vehet a szülő. A csecsemő mellett dolgozó nőnek napi kétszer fél óra szoptatási szünet jár a munkahelyen. A gyerek nagykorúságáig kapnak családi pótlékot a szülők, az 1-5 éves gyerekek 90 százaléka óvodába jár.
Magyarországon is adnak a jogszabályok lehetőséget, hogy az apa menjen gyermekgondozási szabadságra a gyermekkel, ám a norvéghoz hasonló kötelezés nincsen, elenyésző azon apák aránya, akik valamennyi időt otthon töltenek magzatukkal. Füstös Mónika és Sáfrány Réka a norvég és a magyar családtámogatási rendszert hasonlították össze kutatásukban, ám nagyon nehéz volt olyan magyar apákat találni, akik kipróbálták a gyest. Ahol mégis előfordult, ott a fő motivációt az anya karrierje adta, vagy a gyerek egyéves korában kapott visszautasíthatatlan lehetőséget, vagy a régi munkahelye gyakorolt nyomást, hogy térjen vissza, illetve az apa-gyerek kapcsolat volt még fontos az érintett szülőknek. Érdekes, milyen ellentmondásos azon családok megítélése, akiknél az apa valamennyi időt otthon töltött a gyerekkel. Az anyák kemény ítéleteket kaptak a külvilágtól, miért nem a gyerekükkel vannak, bár ők maguk sokkal több örömről számoltak be ebben a felállásban, mint azok az anyák, akik nem tudták a gyedet megosztani a társukkal. „Ő nem »segít«, a fele munka az övé!” – fogalmazta meg egy anya, aki kezdettől azt tervezte társával, hogy majd az apa is lesz otthon a gyerekkel. „Mindenki hülyének nézett a munkahelyemen, mi lesz így a karrieremmel. Akinek nem volt gyereke, azt hitte, unatkozni fogok” – számolt be egy apa a környezet reakcióiról. Ugyanakkor a játszótéri anyukák csillogó szemmel fogadták a „gyeses apukát”, álomférfinek tartották. A gyest kipróbáló apák arról számoltak be, szorosabb lett a kapcsolatuk a gyerekkel, az anya pedig kevésbé borult ki az otthon töltött idő alatt. Norvégiában, mivel ott teljesen bevett az apai gyes, kevésbé szélsőséges az otthonmaradó férfiak megítélése, bár azért ott is a nők vállalnak hosszabb részt a gyermekgondozási szabadságból. Magyarországon a munkaadók megdöbbennek, ha a férfi munkatárs bejelenti a szándékát, hogy gyesre megy. Az apakvóta mellett a másik nagy különbség a magyar és a skandináv modell között, hogy nálunk igen hosszú, 3 év is lehet akár az otthonlét. „Magyarországon nem tervezhető a távollét ideje, Norvégiában tudnak tervezni a cégek a 3, illetve 9 hónappal. Magyarországon három évre jár a juttatás, de csak az első két évben magas. Emiatt nyomás van a nőkön a munkaadóktól, hogy jöjjenek vissza hamarabb dolgozni, miközben a társadalom arra presszionálja őket, hogy töltsenek minél több időt otthon a gyerekkel” – számol be Füstös Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusza a kutatásról. Sáfrány Réka, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke szerint a kutatásból következő ajánlások hazánk számára a gyes lerövidítése, az apai gyes ösztönzése, és a bölcsődei helyek bővítése, az alanyi jogon járó juttatások felülvizsgálata.
„Az apaság jog, az anyaság kötelezettség” – foglalja össze frappánsan a magyar szemléletet Szél Dávid pszichológus, aki maga is azon apák közé tartozik, akik otthon maradtak egy időre a gyerekükkel. „Az apa hibázhat, az anya nem, vagy ha igen, akkor elítélik. Az apa meghozhatja ezt a döntést, mennyire akar részt venni a gyerek életében, az anya nem. Azt nem kutatják, az anyák vegyenek-e részt a gyereknevelésben.” Szerinte egy igen szűk körből kerülnek ki hazánkban azon apák, akik gyesre mennek, jobb anyagi helyzetűek és tájékozottabbak az átlagnál, fontos nekik, hogy a gyerek minél több szülői mintát lásson, és az anyának is fontos a karrier. A hazai pszichológiai szemlélet is igen konzervatív az apákat illetően, az „apa segítsen anyának” megjelenik, de az egyenlőséget kevesen vallják. A magyar jog mindössze egy hetet dedikál az apának a szülés után, így a pár nem tanulja meg, hogy lehet együtt csinálni a gyereknevelést, nem is ismerik egymást szülőként, nem tudják, ők milyen szülőpárt alkotnak, és hogy hogy tudják ezt a gyerek felé képviselni. Sokszor azért nem vállal második gyereket az anya, mert átlátja, hogy az első után minden feladat rá maradt, teszi hozzá Szikra Dorottya.
Magyarországon az elmúlt évek módosításai szerint a kétéves korig járó gyedet akkor is megkaphatja az anya, ha dolgozik, és az apa is igénybe veheti ezt a juttatást. Ez Szikra Dorottya kutató szerint „paradox, pazarló megoldás”, hiszen az állam fizeti a gyedet, és közben esetleg egy állami bölcsődei helyet is igénybe vesz a család. A munka mellett is felvehető gyed már elég vonzó a magyar apák számára, így egyre nagyobb arányban mennek gyedre, azaz a munkájuk mellett felveszik ezt az összeget is, miközben ténylegesen az anya van otthon a gyerekkel, mindenféle juttatás nélkül. Ez a megoldás ilyen bizarr formában a családon belüli egyenlőtlenségeket növeli, a férfi keres, ő kapja a gyedet, a családi adókedvezményt, miközben a nő nem jogosult az ellátásokra és ő végzi a fizetetlen otthoni munkát.
A norvég családtámogatási rendszer kedvező hatása, hogy a gyerekszegénység alacsony, mert a fiatal szülők magas támogatást kapnak abban az időszakban, mikor kisgyereket nevelnek, emellett a rendszer felértékeli a szülői szerepet, segíti a férfiak és a nők egyenlőségét, a házimunka és a családi szerepek jobb megosztásának elfogadását, ennek hatására társadalmi, munkahelyi szinten is nőtt a nemek közti munkamegosztás elfogadottsága. Tíz százalék alatt van azon norvég szülők aránya, akik szerint csak az anya maradjon otthon a csecsemővel. Egyébként a fertilitás is magasabb, mint nálunk, 2015-ben Norvégiában 1,75, nálunk 1,45 gyereket szült átlagosan egy nő.
Magyarországon ehhez képest hátraarc zajlik a női foglalkoztatás és munkahelyi esélyegyenlőség terén. Keveházi Katalin, a hátrányos helyzetű munkaerőpiaci csoportok védelmére alakult Jól-Lét Alapítvány vezetője azt tapasztalta, hogy az elmúlt évtizedben hazánkban nőtt a nők kiszolgáltatottsága, a kisgyerekes anyák elszigeteltsége, részben a válság, részben a kormányzat ellentmondásos retorikája miatt. Most csak az amerikai vállalatok működtetnek esélyegyenlőségi programokat, a vidéki multiknál elhaltak a pár éve indult kezdeményezések, nincsenek akciók a visszatérő kismamák támogatására. Tavaly húsz céget kérdezett meg az alapítvány, és mindössze egyharmaduk rendelkezett egyáltalán adatokkal a kismamák visszatérési arányáról. Az elmúlt években felméréseik szerint folyamatosan csökkent a gyes után a munkába visszatérő nők aránya, fizikai munkást nem is találtak a visszavett anyák között, csak a vezetők tértek vissza régi állásukba. Érdekes ellentmondás, hogy miközben a magyar vállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek, még így sem vezetnek be a női foglalkoztatást támogató programokat.
