Melyek a gyakori jogsértések a gyermekvédelemben? Mire elég kéthetente két óra a szülő és a gyerek között? Ki dönti el, együtt maradnak-e a testvérek? Dr. Herczeg Rita gyerekjogi képviselővel beszélgettünk a gyermekvédelembe való bekerülés, a kapcsolattartás és az örökbefogadás terén előforduló panaszokról.

Mivel foglalkozik a gyerekjogi képviselő?

Fő feladatunk a szakellátásban élő gyerekek védelme, ami több szinten valósul meg. Fogadóórák, intézménylátogatások formájában illetve folyamatos részvételünkkel a gyermekek ügyében összehívott tervezési és elhelyezési tanácskozásokon. Emellett kapcsolatban vagyunk az alapellátással és a köznevelési intézményekkel is. Feladatunk a jogtudatosítás mind e gyermekek, mind a szakemberek irányába. A munkánk tíz éve alatt sokat változott, bővült a feladatkörünk, de a munkavégzés eszköztára is.

A fogadóórán várod, hogy jöjjenek a gyerekek panaszkodni?

Nem panaszkodni várom őket és nem egy irodában. Jellemzően egy-egy intézménylátogatás során végigjárjuk a lakásotthont, gyermekotthont, ahol beszélgetünk a gyerekekkel, vagy éppen játszunk, tanulunk, de volt már olyan is, hogy segítettünk a vacsora készítésében. Amennyiben a gyermekek négyszemközt szeretnének beszélni a jogvédővel, ennek szinte mindenhol biztosított a lehetősége, illetve maga a jogszabály is előírja ezt!

A felülvizsgálatokon is?

Igen.

Ez rengeteg munka, kisgyereknél félévente van felülvizsgálat.

De nincs mindegyiknél tárgyalás. A fővárosban a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) tart tervezési értekezleteket, ezeken jelen tudunk lenni. Egyébként minden jogvédő eldönti, hogy amire értesítést kap a gyámhivataltól, azon részt vesz-e. Kivételt képez a speciális és a kettős szükségletű gyermekek ügye, ott kötelező a részvétel.

A gyermekvédelmi szakellátással (állami gondozással) kapcsolatban kik fordulnak hozzátok?

A szülőktől és a gyerekektől érkezett a legtöbb megkeresés, és a gyerekektől érkezők száma nőtt a legjobban, aminek örülünk. A gyerekvédelemben dolgozók pedig szakmai támogatónak tekintenek minket, tanácsot kérnek tőlünk. A szakellátáson kívül sok megkeresés érkezik még válás kapcsán szülőktől, a kapcsolattartás akadályozása miatt, ez ahhoz képest sok, hogy nekünk nem feladatunk a családban élő gyerekek védelme, nekik csak tájékoztatást tudunk adni.

Igyekszünk minél többet találkozni a rendszerben élő gyerekekkel a fogadóórákon és jogtudatosítással foglalkozó rendezvényeinken is. Három mesekönyvet (a képeken) is kiadtunk a gyerekjogokról, ezeket minden gyermekotthon és nevelőszülői hálózat megkapta. Van egy gyerekjogi roadshow-nk, melynek során minden megyében jártunk már. A rendezvényeken kötetlenebbül tudunk együtt lenni a gyerekkel. Sokszor itt jönnek rá a nevelők is, hogy ők rosszul csinálnak valamit.

Milyen típusú ügyekre gondolsz?

A zsebpénzfelhasználással, a kapcsolattartással és a bántalmazással összefüggő megkeresések a leggyakoribbak.

A zsebpénzzel mi a probléma?

A felhasználással összefüggésben sok megkeresés van. Egyben vagy részletekben adják ki. Egyben kell a jogszabály értelmében, de sok helyen – bár évek óta mondjuk, hogy csak a gyermek kérésére lehet részletekben – mégis részletekben adják ki. A nevelőszülőknél élő gyermekek néha panaszkodnak arra, hogy nem kapnak zsebpénzt vagy nem annyit, amennyit a jogszabály előír. Időnként előfordul, hogy a zsebpénzt büntetésnek, fegyelmezési eszköznek használják, vagy ha kárt okoz a gyerek, levonják belőle annak összegét, amit a jogszabály egyébként nem enged.

Bántalmazással kapcsolatban milyen ügyeket kaptok?

Előfordul a gyerekek egymás közötti bántalmazása, a nevelőktől a verbális bántalmazás, és néha fizikai is. De minden ilyen esetben, ami a tudomásunkra jut, megtesszük a megfelelő lépéseket, a gyermekek védelme a legfontosabb.

És a kapcsolattartással összefüggésben?

A kapcsolattartással összefüggésben van a legtöbb megkeresésünk az alapellátás irányából. A válás kapcsán nagyon sok gyermeknek kell megélni azt, hogy a gondozó szülő akadályozza a másik szülővel történő kapcsolattartást.

A szakellátás területén problémaként jelenik meg, hogy nem a határozatban foglaltaknak megfelelően történik meg a kapcsolattartás. Régen előfordult, hogy büntetésként nem engedték el a gyereket a szülőhöz, ez ma már csak nagyon ritkán esik meg.

Amit gyerekjogi képviselőként rendszeresen sérelmezünk, hogy nagyon minimális a kapcsolattartás mértéke, jellemzően kéthetente két óra, „mert ez a szokás”. A gyerekjogi képviselők egyik feladata, hogy a lehető legtöbb kapcsolattartást próbálják elérni a gyermekek ügyének rendezése során. A kapcsolattartás a hazagondozás támogatásának egyik legfontosabb eleme.

A gyereknek ugye joga van az eredeti kapcsolatai fenntartásához, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vér szerinti szülei kapnak két órát, de a távoli rokonok, barátok, osztálytársak nem?

A gyám annak ad engedélyt, akinek akar. A jogszabály alapján nem kell megszakadni a gyermek életében meglévő és az érdekében álló kapcsolatoknak. A gyakorlati megvalósulása már más kérdés, általánosítva nem lehet erről beszélni. Ha a gyermek számára a korábbi kapcsolat nem okoz veszélyt, akkor semmi nem tiltja ennek megvalósulását.

Ha a szülő komolyan szeretné tartani a kapcsolatot a gyerekkel, két óra nagyon kevés.

Ilyen szempontból jobb helyzetben vannak a gyermekotthonban élők, ott rugalmasabban tudják kezelni a látogatást. A nevelőszülői elhelyezés ebből a szempontból valóban nehézkesebb.

Vannak beidegződések a rendszerben, ezeken jó lenne változtatni. Mondjuk úgy, hogy nem megszokásból szabályozzák a kapcsolattartást, bár nem vitatom, hogy egy nevelőszülőnél, ahol él 4-5 különböző családból érkező gyermek, komoly logisztikai kihívás a kapcsolattartások megszervezése.

Ez a szülő-gyerek kapcsolat halála, ha kéthetente találkoznak egy hivatali helyiségben, ahova a nevelőszülő 50 kilométerről viszi a gyereket, és valami hivatalos személy még figyel is.

Kollégáimmal együtt igyekszünk megtenni mindent, hogy ez ne így legyen.

Ha a gyerek hazamehet hétvégére, csak azokkal találkozhat, akinek van kapcsolattartása?

Ha a gyámhivatal nem mondta ki, hogy az a személy veszélyezteti a gyereket, akkor nem lehet megtiltani. Ha hazamegy egy gyerek a hétvégére, nem tilos a szomszéddal beszélnie, vagy a barátaihoz átmennie.

A telefonos kapcsolattartást lehet korlátozni? Egy nyolcéves gyereknek már lehet mobilja.

Amíg nem volt ennyire széleskörű mobilhasználat, addig a telefonálást szabályozta a házirend, például napi tíz percben, sávosan, hogy mindenki hozzáférjen a vezetékes vonalhoz. Most a mobiltelefonos világban ezt nem lehet kontrollálni. Olyan szabály persze lehetséges, hogy este tízkor le kell adni a mobiltelefont. De ha a szülő veszélyeztette a gyereket, és a gyámhivatal eltiltotta a gyerektől, a gyerek pedig ezt nem látja be, akkor komoly gondot okozhat a telefonálás. Előfordult, hogy egy gyerek a gyermekotthonban semmit nem csinált, csak egy fülhallgatón egész nap az édesanyjával beszélt, aki pedig veszélyeztette őt korábban.

Beszéljünk a rendszerbe való bekerülésről! Ma nagyon változó, mikor emelnek ki egy gyereket a családjából, és nehéz kikerülni, ha már bent van.

A bemenetnél az elhelyezési tárgyaláson figyelemmel kísérjük, hogy az elhangzottak és a szakmai vélemény alapján mennyire indokolt a kiemelés. Ha nem tartjuk annak, észrevételezzük és jelezzük. Mi magunk is tájékozódunk arról a tanácskozás során, hogy nincs-e alkalmas nagyszülő vagy más rokon illetve ismerős, aki alkalmas lenne a gyermek nevelésére és azt vállalná is.

Ez nem automatikus?

Annak kéne lennie.

Ilyenkor nem áll fenn a veszély, hogy papíron neveli a nagyszülő, és közben továbbra is az anyánál van?

Az ilyen esetekhez kijár a gyermekjóléti szolgálat, sokszor védelembe veszik őket, odafigyelnek. Az nagy dilemma, ha egy háztartásban él a szülő és a nagyszülő, de ebbe nem szokott belemenni a gyámhivatal.

Tapasztaltok indokolatlan kiemeléseket?

Igen, vannak esetek, amikor a mi megítélésünk szerint indokolatlan a kiemelés, ezt a gyámhivatalnak jelezzük, észrevételeket teszünk, de a döntés a gyámhivatal az összes elhangzott vélemény tükrében.

Sokszor rossz lakásviszonyok, szegénység, hajléktalanság miatt is elveszik a gyereket.

A gyermek nem lehet az utcán azért, mert a családja nehéz helyzetbe került. Ilyenkor a legoptimálisabb megoldás lehet a családok átmeneti elhelyezése, az átmeneti ellátást biztosító férőhelyek használatával adott esetben a családok együtt maradhatnának.

Olyan ügyeid vannak, mikor ki kéne emelni a gyereket, de nem történik meg?

Igen.

Hogy látsz rá egy családban élő gyerekre?

Például részt veszek az esetmegbeszélésen. Ilyenkor teszek egy jelzést a gyámhivatalnak, hogy veszélyeztetve látom a gyereket a családjában. Sokszor konzultálnak velünk az iskola, vagy a gyermekjóléti szolgálat részéről.

A másik végéről is van tapasztalatod, mikor hazakerül a gyerek? Mert nagyon alacsony ennek az aránya, tartanak tőle a gyámhivatalok?

Nem nagyon van rálátásunk erre. Tény, hogy alacsony a hazagondozások száma. Ennek több oka is van. Adódhat a rendszerbeli működési problémákból is, például a ritka kapcsolattartásokból, vagy abból, ami az alapellátás dolga lenne, hogy a szülőt támogassa, alkalmassá tegye a gyermek fogadására, de ez maradéktalanul nem valósul meg.

A gyermekjóléti szolgálatoknál kevésbé jut idő a nevelésbe vett gyerekek szüleire. Enélkül pedig nem fog sikerülni, az ilyen élethelyzetben lévő szülők ritkán képesek önmaguktól talpra állni. Sok esetben pedig a szülők maguk „megkönnyebbülnek” attól, hogy a gyermek bekerül a szakellátásba, és ezért nem tesznek lépéseket a helyzet rendezése érdekében.

A vér szerinti szülők fordulnak hozzátok, akiknek a gyerekét nevelésbe vették?

Igen, főleg az elején, hogy nem volt indokolt – megítélésük szerint – a kiemelés. Olyankor is, ha az ideiglenes elhelyezés alatt a nagyszülő is szeretne kapcsolatot, amit elutasít a gyámhivatal, mert a törvény szerint neki a szülővel való kapcsolattartást kell szabályoznia. A mi álláspontunk, hogy nem is tiltja a jogszabály, ha a nagyszülővel jó a kapcsolat, a gyermek érdeke az, hogy találkozhasson vele. Elég nagy trauma a családból való kikerülés, minden stabil kapcsolat sokat számít ilyenkor a gyermekek életében.

Az ellátás miatt szoktak még panaszkodni a szülők, hogy nem megfelelő a gyerek ruházata, nem tudnak beszélni a gyámmal, elhúzódnak az eljárások.

Mibe tud beleszólni a szülő, ha a gyereke szakellátásban van?

Vannak olyan témakörök, amikben a gyermekvédelmi gyámnak kötelező egyeztetnie a szülővel. Ilyen például az iskolaválasztás.

Kérheti, hogy másik nevelőszülőhöz kerüljön?

Kérheti, elő is fordul.

Ha nagyon messze helyezték el a gyereket, kérheti, hogy közelebb tegyék?

Attól függ, mi volt az oka, hogy ilyen távol helyezték el a gyermeket. Sajnos, néha csak nagyon távol van a gyermeknek gondozási hely, vagy a testvérek együtt tartása miatt csak távolabbi helyen van elegendő férőhely. Nagyon jó lenne, ha a gyermekek minél kevesebb változás mellett kerülnének ki a családból. Ehhez több nevelőszülőre lenne szükség. Egyenletesebb eloszlásban, mint ahogy jelenleg van.

Ha a vér szerinti szülő Nyíregyházáról elköltözik Kőszegre, akkor áthelyezik a gyereket is, hogy közel legyen hozzá?

Magától nem fog történni semmi. Ha kéri, akkor is kérdés, hogy a gyerek érdeke-e követni ezt a mozgást, mert mi van, ha két hónap múlva tovább költözik Gyulára. Ezeket figyelni kell, van-e rendszeres munkája, lakhatása.  Sokszor a gyám nem is tud a költözésekről. Van példa rá, hogy ilyenkor megtörténik a gondozásihely-váltás, de arra is, hogy a gyerek nem szeretne menni. A gyermek véleménye nagyon fontos ezekben az ügyekben is.

Ami még visszatérő téma a sajtóban: nem megfelelően képzett a személyzet, kevesen vannak, folyton cserélődnek.

A törvény előírja, milyen szakemberek kellenek. Jellemzően szükség van pszichológusra, fejlesztőpedagógusra, gyerekpszichiáterre, itt nagy a fluktuáció. A speciális gyermekotthonokban nagyon rossz szellemi állapotú gyerekek vannak, ott különösen fontos lenne  a megfelelő végzettségű szakember.

Jellemző, hogy a gyerekek egyre jogtudatosabbak?

Igen. A kérdéseikből látszik, hogy egyre jobban értik, mi a problémájuk és mit szeretnének megtudni. De arról az oldalról közelítik meg, hogy nekik mi jár, de hogy a másik gyereknek is ugyanolyan jogai vannak, azt már nehezen látják be. A rendezvényeinken igyekszünk ilyen szempontból is közelíteni hozzájuk. Gyakran megkapjuk, hogy csak a gyerekek jogairól beszélünk, a kötelességeikről pedig nem. Igyekszünk ezzel is foglalkozni. A teljes körű ellátással nagyon tisztában vannak, de azért is, mert vannak ilyen kiadványaink, amiket megkapnak a gyermekotthonok. De abban, hogy 14 éves kor fölött neki is meg kéne kapnia a határozatot, vagy hogy ő is benyújthat fellebbezést, még van mit fejlődni, bár ezt is egyre többen tudják, és egymásnak is elmondják.

Örökbefogadási ügyeket is kaptok?

Az örökbefogadási ügyek a megkeresések 1-2 százalékát teszik ki, a jelzett ügyeknél jellemzően az eljárási határidők elhúzódása a probléma az örökbefogadhatóvá nyilvánításnál. Ha fogadóórára kimegyünk egy intézménybe, átnézzük az iratanyagot és ott észleljük, vagy jelzést kapunk egy gyermekotthon vezetőjétől vagy egyre többször a nevelőszülőtől, ami nagyon jó fejlemény. A gyerekjogi képviselő is kezdeményezheti az örökbefogadhatóvá nyilvánítás megindítását.

Mit jelent az elhúzódás?

Ha 4-5 hónapig húzódik, onnan mérve, amikor kezdeményezték az örökbefogadhatóvá nyilvánítást. Eltelik 4-5 hónap az eljárás kezdeményezésétől, akkor kapunk jelzést erről.

Addig miért húzódott el az ügy?

Az elhúzódott ügyek eljárási hibák miatt fordulhatnak elő például, amelyek a korábban eljáró járási gyámhivataloknál merültek fel, hiszen elég magas ügyszámmal dolgoznak. Ami jellemző volt: a gyámhivatal nem hívta fel a szülő figyelmét, hogy mi a kapcsolattartás elmulasztásának a következménye, és visszaküldték az ügyeket. Ilyenkor újrakezdődött a fél év, amíg ha nem látogatja a szülő a gyereket, örökbefogadhatóvá nyilvánítják. Az egyik ügyben, két testvér egy gondozási helyen élt, és az egyiket örökbefogadhatóvá nyilvánították, a másikat pedig nem. És az egyiknél megtörtént a figyelmeztetés, a másiknál nem. Megfellebbeztem a döntést és végül mindkét gyerek örökbefogadható lett.

Hogy tudsz hatni a gyámhivatalra?

Érvelek, hogy miért nem jogszerű az eljárás, hogy mi a gyerek érdeke.

Ők ebben miért bizonytalanok?

Nagyon erős beavatkozás egy család életébe, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot megszakítjuk, ettől tartanak.

Ez jellemző ok?

Azokban az ügyekben, amelyek hozzánk eljutnak, igen. De már születtek olyan bírósági lépések, amelyek mintát adnak, hogy merjenek lépni a hivatalok, például, ha a szülő eltűnik, és nem hagyja meg a lakcímét.

A nevelőszülők honnan tudnak rólatok?

A képzésükön részt vehetünk, jogszabály is előríja, hogy tudniuk kell a gyerekjogi képviselőkről. Sokszor szervezünk nevelőszülőknek fórumokat, ahol bemutatkozunk. De nekünk nem a nevelőszülő a lényeg, hanem a náluk élő gyerek, neki kell tudnia rólunk.

Örökbefogadással kapcsolatosan milyen ügyekben keresnek még?

Azokban az ügyekben, ahol valami elakadás történik. Jellemzően az eljárás meg nem indulása, vagy elhúzódása, vagy a testvérkapcsolatok figyelmen kívül hagyása éppen, de sok kérdés érkezik az eljárás menetével kapcsolatosan is.

A testvérek együtt tartása örökbefogadásnál csak ajánlás?

A gyerekvédelmi törvény annyit mond ki, hogy együtt kell őket elhelyezni gondozási helyen, de azt nem, hogy csak együttesen fogadhatóak a testvérek örökbe. Vannak azonban olyan rendelkezések, melyekből levezethető ennek előtérbe helyezése az örökbefogadások kapcsán megítélésem szerint.

A testvérek közös örökbeadása egyfelől nagyon szép dolog, másfelől a hazai örökbefogadás egyik nagy kerékkötője. Nincs olyan ember, aki képes egyszerre 4-5 testvérrel megbirkózni. Pláne, hogy ezek a gyerekek sokszor külön helyen nőnek fel, mert a nevelőszülőnél sem férnek el ennyien.

Azokról az ügyekről tudok beszélni, amelyekkel hozzánk fordultak. Nagyon végig kell gondolni, mi a gyerekek érdeke, és a konkrét esetben dönteni. Ha itthon nem megy a testvérek együttes örökbefogadása, akkor legalább külföldön esélyt kell nekik adni, főleg, ha már 4-5 évesek és pontosan tudják, hogy ők testvérek. Nemzetközi örökbefogadásban azért még esélyes, hogy egy hármas testvérpárt örökbe fogadjanak. Minden ügyben alaposan végig kell gondolni, hogy mi a gyermekek érdeke, általános válasz nem adható erre.

Ki dönti el, hogy a testvéreket együtt tartják-e?

Ennek a folyamata a szakszolgálatnál zajlik. Nálam sokkal hitelesebben tudnak erről a kérdésről nyilatkozni, hiszen az örökbefogadók kiválasztása, a testvérek együttes vagy éppen külön elhelyezése nagyon alapos vizsgálatot, mérlegelést igényel. Ennek folyamatáról ők tudnak igazán beszámolni.

Milyen ügyek vannak még?

Volt egy időszak, mikor sok megkeresést kaptunk nevelőszülőktől, akik szerették volna a náluk nevelkedő gyereket örökbe fogadni, de a 45 év korkülönbséget már pár túl hónappal túllépték. Ebben nagyon egyértelmű álláspontot képviselünk, a jogszabály meghatározza, hogy 45 év lehet a korkülönbség, és nincs méltányosság. A gyerek érdeke pedig, hogy végleges családba kerüljön. Ha ilyenkor a nevelőszülő megindítja a maga eljárását a gyámhivatalban, kérvényeket ad be a minisztériumba meg az ombudsmanhoz, ezzel elnyújtja a gyerek családba kerülését. Szerencsére ebben az ügyben már az alapvető jogok biztosa is ismertette álláspontját. (2017-es jelentésében az ombudsman megállapította, hogy nem okoz alapjogi visszásságot, hogy az örökbefogadó legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, és az sem, hogy a nevelőszülő nem élvez előnyt a nála élő gyerek örökbefogadásánál.)

Érthető, hogy ha valaki a születésétől nevel egy gyereket, ragaszkodik hozzá, és a gyereknek is ez a legjobb.

Nehéz kérdés ez. A gyermek oldaláról, a nevelőszülő oldaláról, a leendő örökbefogadók oldaláról nézve más-más válasz adható. De azért, az rossz irány lenne, ha jellemzővé válna, hogy a gyereket a nevelőszülő fogadja örökbe, mert akkor az örökbefogadóvá válásnak az az útja, hogy nevelőszülő lesz? Sok problémát generálhatna ez a helyzet.

Nagyon szép a nevelőszülőktől, hogy ők fordulnak hozzátok, de sok esetben a nevelőszülő nem támogatja ennyire az örökbeadást, mert szereti a gyereket, a gyámhivatal meg túl van terhelve… Senki nem érdekelt a rendszerben, hogy a gyereket örökbe fogadják. Ebben a leendő örökbefogadó érdekelt, de ő nincs ott.

Senki nem érdekelt a rendszerben? Azért ez nagyon erős kijelentés, ezért vissza is utasítom! Miért ne lenne? A cél az, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek minél nagyobb számban szerető családhoz kerülhessenek. A gyermekvédelmi gyámi rendszer kiépítése is tekinthető ennek az egyik garanciájaként. Megjelenésükkel nőtt az örökbefogadhatóvá nyilvánítások száma, figyelik a kapcsolattartások alakulását, és ha szükséges, megindítják az eljárásokat, ahogy a gyerekjogi képviselők is. Sok az elhivatott ember a rendszerben, akik a gyerek érdekében végzik a feladatukat.

Nyílt örökbefogadással kapcsolatban fordulnak hozzátok?

Olyan volt, hogy tájékoztatást kértek, ha például egy tanár örökbe szeretné fogadni az egyik terhes növendéke gyerekét. Az ilyen ügyeket a Tegyeszhez irányítjuk. Ebben nem vagyunk kompetensek.

Sok nehéz ügyről beszélgettünk. Mit tartasz sikernek a munkádban?

Ebben a munkában át kell értékelni a siker fogalmát. Tizenegy hónap alatt elértem a testvérpár örökbefogadását, de ha úgy nézzük, 18 levelet írtam, és ennek nem ez a menete, elment egy csomó idő a gyerekek életéből, az idősebb már tízéves volt, de sikerült örökbefogadó családba kerülnie. Ez siker, meg még pár ilyen végigvitt örökbefogadási történet. Vagy ha egy elhelyezési tárgyaláson sikerül elérni, hogy ne havi kétszer találkozhasson a szülő és a gyerek. Ha így nézzük, vannak sikerek. A sima történetek viszont nem is kerülnek el hozzánk.

Az IJSZ

Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik, beteg-, gyerek- és ellátottjogi kérdésekkel foglalkozik. A gyerekjogokra országszerte 23 képviselő ügyel jelenleg, területi rendszerben. http://www.ijsz.hu/