Létrejött az első integrált gyermekfalu Magyarországon

– a szakmai háttérről

Az SOS Gyermekfalvak 2015 nyarán átszervezi battonyai gyermekfaluját, 10 család közel 70 gyerekkel Orosházán kezdi meg az új tanévet. A korábbi zártabb környezetből egy nagyobb város keringésébe kerülnek, integrált lakókörnyezetbe, nem SOS családok szomszédságába. Miért kell radikálisan átalakítani egy hagyományos struktúrát? Hogyan fogadja a város a nehéz körülmények közül érkező gyerekeket? Interjú Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatójával.
30 éve működik Battonyán a gyermekfalu. Miért kell mégis elköltöznie?
A gyermekfalu költözése a programunk újjáalakulásának egy fontos, de nem egyetlen eleme. Az SOS gyermekfalu Battonyáról Orosházára költözik új, „integrált” formában és új programokat is indít a két településen. Az SOS szakít azzal a szakmai koncepcióval, hogy csak a gyermekvédelembe már bekerült gyerekekkel foglalkozik, a megelőzésre is hangsúlyt fektetünk. Az a célunk, hogy a veszélyeztetett helyzetű gyerekek családjait megerősítsük és megelőzzük a gyerekek családból való kiemelését. A gyermekfalu költözése Orosházára egy fontos eleme ennek a szakmai megújulásnak. A battonyai gyermekfalu egy erős, de mégis inkább zárt közösség volt, ahonnan nem könnyű beilleszkedni a valós életbe. Jelenleg a családok az SOS saját ingatlanán, egymás mellett lévő családi házakban élnek egy kerítéssel körülvett területen, a település szélén. Azt szeretnénk, ha a nálunk élő gyerekek a szabadidejük nagy részét nem az SOS udvarán töltenék, hanem nagyobb természetességgel mozognának a városban a házuktól az óvodáig, iskoláig, másik SOS-es házig, vagy egy nem az SOS-ben élő barátjukig. Az SOS-ből kikerült felnőtt fiatalok is megfogalmazzák azt az igényt, hogy több önállóságra kellene nevelni őket egészen kicsi koruktól kezdve. Hogy igenis szaladjon el a közértbe, menjen át a szomszédhoz, ha elfogyott a liszt, meg a só. Most azt tapasztalom, hogy a gyermekfalu világa és a külvilág elválik számukra, mentális térképükben a biztonságot az előbbi jelenti. Így könnyen elvész az önállóság.


 
Nemrég Tolnára akartak beköltöztetni egy lakásotthont, de a lakosság aláírásgyűjtéssel tiltakozott a gyerekek ellen. Számol az SOS hasonló reakciókkal?
Tudtuk, hogy egy ilyen költözést nagyon alaposan elő kell készíteni. Tudtuk azt is, hogy sokat kell beszélgetni a gyerekekkel, a nevelőszülőkkel és mellettük kell lenni ebben a folyamatban.  A költözés előtt rengeteg izgalom volt bennünk, mert nap mint nap újabb és újabb kérdések, dilemmák merültek fel. Tudatosan készültünk arra is, hogy Orosházával és Orosháza lakosaival ismerkedjünk. Amikor először meglátogattuk a szociális intézményeket, az ott dolgozók sem tudták pontosan, mit gondoljanak. Kiderült, hogy nem értik a költözés okát. Szomszédok, ismerősök kérdezték tőlük, hogy ez most jó lesz nekik, vagy nem, de nem tudtak rá válaszolni. Érezhető volt a bizonytalanságuk. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, belátták, hogy senkinek nem lesz káros, ha több SOS család a városba költözik, sőt, megértették az előnyeit. Az ismeretlentől való félelem negatív gondolatokat szül, a párbeszéd közösséget épít. Proaktívnak kell lenni és sokat kell beszélni róla. Fontos odafigyelni, hogy az esetleges ellenérzésekre tudjunk válaszolni. Ez időigényes.
A tolna megyei történet az előkészítetlenség szélsőséges példája. A 97-es törvény után több gyerekotthont zártak be és alakítottak át lakásotthonná, vannak már tapasztalatok, hogy kell ezt jól csinálni. Az Orosházára költözés nagy változás a város életében is. Át kellett gondolniuk, hogy mit jelent az iskoláira, a lakosságra nézve, hogy egyszerre megjelenik nem sok, de mégiscsak 70 gyerek. A kezdetektől fogva több fórumot szerveztünk a döntéshozókkal, intézményvezetőkkel, lakossággal a nevelőszülők és fiataljaink bevonásával. Bő egy évig tartott a költözés előkészítése, amibe aktívan bevontunk minden érintettet. Az önkormányzat örült az SOS érkezésének, egyhangúan megszavazta a képviselőtestület.
 
Mi fog változni a költözéssel?
A legnagyobb különbség az lesz, hogy integrált lakókörnyezetben élnek majd a gyerekek, sokkal több emberrel érintkeznek az SOS-en kívül. Ez jobban hasonlít arra, amilyen életet fognak élni felnőttként, ha kikerülnek innen vagy, ha visszakerülnek a vér szerinti családjukba. Sokkal több és többféle családot ismernek meg, több barátot szereznek az SOS-en kívül. Ez most is van, de lényegesen ritkábban. A gyerekek ezekben a találkozásokban tudják igazán meghatározni magukat, hogy kik ők, hova tartoznak, átgondolhatják a viszonyukat az SOS-hez, de a többi gyerekhez is. Lesznek jó és rossz tapasztalataik is, amiket akkor tudnak feldolgozni, ha azt különböző életkorban, óvodásként és kamaszként is megélik.
 




Egy költözés minden családot megvisel. A nevelőszülők hogy fogadták?
Többen helyi kötődésűek, nekik nyilván nehezebb a váltás. De meg fogják kapni ugyanazt a szakmai segítséget, amit eddig is. Amitől nehezebb lesz nekik, hogy Battonyán az anyáknak egyszerű volt kiengedni a gyerekeket a közös játszótérre, hiszen mindenki ismerte a gyerekeket, rá tudott nézni. Pont ezzel alakult ki egyfajta védettség. Nekünk ugyanakkor az a célunk, hogy a gyerekek éberek és önállóak legyenek, ne ebben a védett közegben nőjenek fel, ahol a tíz közül mindig van egy nevelőanya a közelben. A költözés sokkal nagyobb felelősséget tesz a nevelőszülőre. A házak egymáshoz közel, de nem egymás mellett lesznek. Meg kell terveznie a gyerekek szabadidejét, hogy hogyan jutnak el egyik háztól a másikig. Önmagában már azt is végig kell gondolnia, hogy jó, a kertbe kimehet játszani, de az utcára hány évest engedek ki.
 
Mikor dőlt el, hogy a gyermekfalu elköltözik?
Négy évvel ezelőtt kezdtünk el beszélni róla. Egyszerre volt szakmai és gazdasági indoka. 2010-ben a műszaki ellenőrzés során kiderült, hogy fel kell újítani a házakat és gazdaságosabb lenne a gyermekfalu átalakítása. A költözés mellett szólt az is, hogy Battonya túl messze van minden szolgáltatástól, ráadásul a gyerekek egy elszigetelt közegben élnek. A nyolcvanas évek elején egy mezőgazdaságilag jól menő település volt, de a rendszerváltás után a környék a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé került. A végső döntés tehát így szólt: ha már sok pénzt kell költeni a gyermekfalu állagának megóvására, akkor fektessük be ezt az összeget egy olyan szakmailag megújított programba, ami hosszú távon több lehetőséget és jobb esélyeket biztosít a veszélyeztetett helyzetű gyerekek számára. Felmértük, hogy milyen állapotban vannak a gyerekek,milyen szolgáltatásokra, fejlesztésekre van hosszú távon szükségük. (link Bárányfelhős interjúra.)Készült egy nagyon alapos szükségletfelmérés a döntés előtt, amiben azt is néztük, hogy hol van olyan település, ahol az SOS-re is szükség lenne. Az előkészítés bő egy évig tartott, nagyon oda kellett figyelni. Külön foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek és a nevelőszülőknek, hogy segítsük az átmenetetés a beilleszkedést az új közegbe. (link Életrevaló interjúra)
 
Milyen az elválás Battonyától?
Nem „válunk” el Battonyától, épp ellenkezőleg még szorosabb együttműködést alakítunk ki a várossal, ugyanis a tervezett családmegerősítő programunkkal kifejezetten battonyai családoknak fogunk segíteni, együttműködésben a helyi szervezetekkel.  Az úgynevezett „holnap faluja” programunk messze nem csak a költözésről szól. Sokkal inkább arról, hogy megújult programokkal járulunk hozzá ahhoz, hogy jobb legyen a gyerekek és a gyerekeket nevelő családok sorsa Békés megyében. Egy olyan megyében, ahol nagyon kedvezőtlen a demográfiai helyzet az alacsony születésszám és a fiatalok elvándorlása miatt.Továbbra is fontos szereplői leszünk a békés megyei gyermekvédelmi rendszernek, de már két városában leszünk jelen, miközben a város környéki települések lakosait és a megye szakembereit is bevonjuk.
 
Miért pont Orosházára esett a választás?
Felmerült Szeged, Békéscsaba, Szarvas, Gyula is, de ezeken a településeken vagy már van jelen másik, hozzánk hasonló szolgáltató, vagy van kialakult és megfelelően ellátott szakellátás. Azért megyünk Orosházára, hogy több szolgáltatáshoz férhessünk hozzá, de közben azért is, hogy betöltsünk szolgáltatási hézagokat. Orosházán több iskola van, közelebb vannak a nagyvárosok, több a szabadidős program és nyitott a város a megkeresésünkre. Ugyanakkor az orosházi kistérség esetében láttuk, hogy kevesebb a szakszolgáltatás, kevesebb a nevelőszülő. Szeretnénk, ha a mi gyerekeink többféle lehetőséghez férnének hozzá, de fontos célunk az is, hogy a város és környéke gyerekei számára is bővítsük a szolgáltatási palettát. A várossal keressük azokat a szolgáltatási lukakat, amiket közösen tudunk betölteni. Ha valamilyen gyógypedagógiai szolgáltatásra van például szükség, megnézzük, hogy van-e a városban. Ha nincs,megpróbáljuk a várossal közösen összerakni, ami nemcsak a mi gyerekeink számára, de az orosházi gyerekeknek is pluszt jelenthet. A gyerekeket befogadó iskolákba, óvodákba is viszünk segítséget, de családmegerősítő programot is működtetünk Orosházán. Ez például az orosházi lakosoknak szól, amire visszajelzések alapján van is igény.(link családmegerősítő program leírásra majd).
 
Az SOS nagy nemzetközi szervezet, 134 országban működtet gyermekfalut. Máshol is ennyire fontos az integráció?
A klasszikus gyermekfalu mellett az integrált gyermekfalu koncepciójának az elfogadása a nemzetközi hálózatban is egy komoly vita eredménye. A klasszikus modell szerint a gyerekek az SOS ingatlanán, egymás melletti házakban, biztonságos körülmények között élnek nevelőszülőkkel. Idővel azonban egyre több kritika fogalmazódott meg, hogy ez inkább egy intézményre hasonlít, ahol zárt környezetben csak SOS-es gyerekek nevelkednek és kevésbé családszerű, mint ahogy azt szerették volna.
Közben volt már gyakorlat az integrált gyermekfalura is több helyen. Dél-Afrikában például a kétezres évek elején már kifejezetten így szerveződött a gyermekfalu a volt apartheid gettóövezetben. Az SOS odament és ugyanolyan vályogházakat épített, mint amikben ott is éltek a családok, de a házak a településen belül helyezkedtek el, nem elkülönülve.
De hozzánk hasonlóan a brazilok is végigcsinálták az integrált faluvá alakítást. A brazil kormány 10-15 éve fogott bele egy nagyon komoly gyermekvédelmi reformba, hogy felszámolják a nagy intézményeket. Ennek keretében költöztették el az SOS gyermekfalut is, ami eredetileg egy szív alakú falu volt a sivatag közepén. A gyerekek boldogan, de a külvilágtól teljesen elszigetelten éltek ebben a gyönyörű oázisban. Ez sarkalatos példája annak, hogy lehet megcsinálni rosszul egy jó modellt. A területet végül eladták és beköltöztették a családokat a legközelebbi nagyvárosba egymástól szétszórva. Különböző kialakítású integrált falvak vannak Ausztriában 3 helyen, vagy Finnországban és még jónéhány más országban is.
 
Mit vár az SOS a költözéstől?
Életszerűbb programot, többféle és magasabb színvonalú szolgáltatást és azt, hogy más partnerekkel szoros együttműködésben hozzájárulunk a veszélyeztetett helyzetű gyerekek ellátásának javításához. A gyermekvédelemben traumát átélt gyerekek vannak, akikkel fokozottan kell törődni. A gyerekek 1 százaléka, aki bekerül ebbe a rendszerbe, illetve az a másik 3-4 százalék, aki nem került be, nagyon durva dolgokat élt át, ez nem múlik el nyomtalanul. Kihatnak a társas kapcsolatokra, az iskolai eredményekre is. A későbbi tanulási zavarok megelőzésének két legfontosabb eszköze a trauma hozzáértő kezelése és a kora gyerekkori fejlődés támogatása, illetve a kisgyermekkori fejlődési elmaradások korrigálása. Nem lehet kitörölni a gyerekek életéből a traumát, nem lehet meg nem történtté tenni. De fel lehet dolgozni és a gyerekek tehetségeire építkezve segíthetjük azt, hogy érett, önmagukat ismerő, magabiztos fiatalokká és felnőttekké váljanak. A strukturális váltás, az új életforma persze új veszélyekkel is jár: a védettebb környezetből érkező gyerekek először védtelenebbek lesznek, ha már nincs az a fal, ami körülveszi és megvédi őket a külvilágtól. Épp ezért fontos a felkészülés a költözésre és a gyerekek és nevelőcsaládok folyamatos és egyénre szabott támogatása ebben a folyamatban.