Egy költözés előkészítése

Az SOS Gyermekfalvak több mint egy éve dolgozik az első magyarországi integrált gyermekfalu kialakításán. Közel 70 gyermeket, 10 nevelőszülőt és egy szakmai csapatot kell elköltöztetni augusztusban. A projekt technikai részleteiről a projektigazgató József Imre beszél.

Milyen nehézségek adódtak a költözés során?
A legfontosabb feladat a családi házak beszerzése volt, a projektstáb felállítása, Orosházán és Battonyán a partnerkapcsolatok kiépítése a szakellátásban és alapellátásban dolgozó intézményekkel, szociális szolgáltatókkal és az önkormányzattal. Battonyával eleinte feszült volt a viszony, nem örültek, hogy a gyermekfalu harminc év után el akar menni. Lassan sikerült rendezni ez a kapcsolatot, hiszen valójában sokkal intenzívebben jelen leszünk Battonyán, mint eddig, mégha fizikailag el is költözik a gyermekfalu. Most, hogy látják, hogy egy erős szakmai tartalmú családmegerősítő programot akarunk végrehajtani, egyre nagyobb a bizalmuk bennünk. Eddig az ottani jelenlétünkből közvetlenül nem nyert a falu, sem a battonyai hátrányos helyzetű családok,mert csak infrastrukturálisan voltunk jelen. Mostantól ez változik, ezért a helyi partnerek nagyon támogatóak.Orosházán a legelejétől fogva példaértékű volt az együttműködés, nagyon nyitottan fogadtak minket és támogatták, hogy az SOS oda költözzön.
 
Milyen programokat visz az SOS Battonyára?
Családmegerősítő programot indítottunk, hogy megelőzzük a veszélyeztetett családok széthullását. Ebben szülői kompetenciákat megerősítő foglalkozásokat tartunk, például gazdasági ismereteket, konfliktuskezelést, mentálhigiéniés foglalkozást, gyermeknevelési ismereteket tanítunk. A gyermekjóléti szolgálat és az önkormányzat ajánlásárakiválasztjuk a családokat, akiknek a leginkább szükségük van segítségre. Párhuzamosan zajlanak a családlátogatások és a program módszertanának kidolgozása. A program illeszkedni fog a célcsoport igényeihez.Elég nagy probléma például a gyerekek elhelyezése nyáron, mert azok a szülők, akik a látókörünkbe kerültek főleg idénymunkában, napszámban vesznek részt. Mivel a gyerekeket felügyelni kell, miközben szükségük lenne szabadidős lehetőségekre és fejlesztésekre, nyár folyamán elindítunk egy ilyen programot. Emellettlesz egy szociális gazdaságiprogramelemünk is, ahol baromfitenyésztésre készítjük fel a családokat. 20-30 család lesz bevonva, ami 50-60 gyermeket érint.
 
Volt-e beleszólása a nevelőszülőknek a költözésbe?
Az anyák bevonásavolt az egyik legfontosabb. Bevontuk őket a megfelelő házak kiválasztásába. Mivel nehezen volt megoldható, hogy mind a tíz nevelőszülő minden lehetséges ingatlant lásson, az SOS anyaképviselő vett részt elsődlegesen a folyamatban.  Amikor már átment a szűrőkön egy ház – ingatlanügynök, építészmérnök -, és érdemes volt megmutatni, ő is megnézte és jóváhagyta. Több olyan ház volt, ami bár átment a szakmai szűrőkön, az SOS anya nem fogadta el, mert például az elrendezése nem volt praktikus és csak nagy átalakítási költségek árán lehetett volna úgy kialakítani, hogy alkalmas legyen gyermekneveléshez. Akkor azt nem is vásároltuk meg. Az ingatlanok kiosztása az anyákkal közösen történt, ők döntötték el, hogy melyik család melyik házba költözik. Az ingatlanok kiválasztásán túl persze még sok kérdés volt, amit a nevelőszülőkkel közösen kellett átbeszélni. A költözés előtt egy évvel kezdtük el a költözésre való felkészülést, a gyerekek felkészítését, az iskolák kiválasztását.
 
A házak kiválasztása milyen szempontok alapján történt?
Az SOS anyák összeállítottak egy kritériumrendszert, hogy miket tartanak fontosnak, illetve voltak szigorú törvényi szempontok, amiknek meg kellett felelni, például figyelembe kellett venni a gyermeklétszámot és a négyzetméterszámot. Ingatlanszakértő és építészmérnök segített az ingatlanok kiválasztásában. 200-250 eladó házat néztek át, helyben 50-60 ingatlant és ebből került kiválasztásra ez a tíz. A helyszínen az építészmérnök ellenőrizte, hogy van-e az ingatlannak bármilyen szerkezeti vagy egyéb problémája, illetve mennyibe fog kerülni az ingatlan átalakítása a gyermeknevelési funkciókhoz.
 
Az anyáknak milyen szempontjaik voltak?
Súlyozták, hogy mi a legeslegfontosabb. Például iparnegyedtől távol legyen a ház, ne legyen forgalmas utcán, távol legyen a temetőtől, kocsmától, jól körülhatárolt udvara legyen, ne legyen kerti tó az udvarban, közel legyen az óvoda, iskola. Fontos volt az is, hogy Orosháza belterületén legyenek a házak, egymáshoz közel, de ne közvetlenül egymás mellett. A házaknak két nagyobb csoportja van elhelyezkedés szempontjából, de a két legtávolabbi ingatlanunk között is 2,5 kilométer van csak, ami egy áthidalható távolság.
Ez egy 22 ezer fős kisváros, ami limitált ingatlanpiaccal rendelkezik és méginkább limitált, ha ennyire szigorú feltételekkel keres valaki ingatlant a környéken, ráadásul van egy projekt költségvetés is, amit be kell tartani. A házak vásárlását és felújítását a Velux Alapítványok és kisebb részben a Hermann Gmeiner Alapítvány támogatta, szigorú elszámolási rendnek kell megfelelnünk. A nevelőszülők nem szakemberek, nem építészmérnökök, akik belelátnak későbbi funkciókat egy felújítandó házba. Több anyának volt ambivalens érzése az elején, de ahogy halad a felújítás, már elégedettek és egyre több a pozitív visszajelzés.
 
A leendő szomszédok hogy fogadják a gyermekfalut?
52 háznál voltam, de egynél fordult csak elő, hogy kijött a szomszéd, hogy nem akarja, hogy sok gyerek költözzön oda. Hetente járunk ki a házakhoz ellenőrizni a felújítást, van sok olyan szomszéd, akivel rendszeres kapcsolatban vagyunk, oda jönnek és kérdezgetnek, hogy kik vagyunk. Ismerkedünk egymással. Nekem merőben pozitív a benyomásom a szomszédokról.