Az ukrajnai háború kitörése óta az SOS Gyermekfalvak folyamatosan segíti a menekülő családokat.   A romániai SOS Gyermekfalvakban menedéket találó négy édesanya mesél arról, milyen traumákon mentek át, hogyan próbálják felépíteni új életüket a 8 gyerekkel.

“Azt gondoltuk, hogy két hétig maradunk, de már több mint egy hónap eltelt” – mondja Viktoria, egy kétgyermekes édesanya Dél-Ukrajnából. Viktoria és három közeli barátnője, mindhárman két gyermekkel menekültek az ukrajnai háború elől, és a bukaresti SOS Gyermekfaluban találtak menedéket.

“A bizonytalanság ijesztő – teszi hozzá Viktoria. – Otthon volt egy saját életünk, teljes volt a család. Terveink voltak a hétvégére, nyárra vagy a következő évre. Ha egy terv meghiúsult, egy másikhoz nyúltunk. Most pedig nem tudjuk, mihez kezdjünk. Tervezzünk? Mit tervezzünk?” 

Szétszakított családok

“A háború kitörésének napja sokkoló volt – meséli Hanna, Viktória egyik barátnője. – Az ember nem arra készül életében, hogy ahogy felébred, össze kell szednie, amit tud, fogni a gyerekeit, és menekülni anélkül, hogy tudná, mikor térhet vissza. Bár a kezdeti sokk mára elmúlt, de a félelem, a bizonytalanság megmaradt.”

“A férjeink Ukrajnában vannak – mondja Viktória. – A szüleink és a rokonaink is. Minden nap beszélek a férjemmel. Teljesen egyedül van. Úgy tűnik, mintha a helyzet megkeményítette volna, de én látom, hogy szomorú. Hiányoznak neki a gyerekei, hiányzom neki én és a közös életünk. Nekünk is hiányzik ő. Éled a családi életedet, aztán hirtelen olyan döntést kell hoznod, ami miatt egyedül maradsz. Ez mindenkinek nehéz.”

“A szüleim azt mondják, hogy ne aggódjak – mondja Natalia, Viktória másik barátnője. – Azt mondják, már hozzászoktak a lövöldözéshez, a gránátok és a légvédelmi szirénák hangjához, mintha ez lenne normális állapot nekik. Anyukám azt mondja, már fel sem ébred a szirénák hangjára.”

Együtt lenni az SOS gyermekfaluban

A barátnők és gyermekeik kisebb csoda folytán maradhattak együtt a menekülésben is.  Egyikük egy olyan cégnél dolgozott Ukrajnában, amelynek romániai kirendeltsége épp az SOS Gyermekfalvak romániai vállalati partnere volt. Így kerültek mindannyian a bukaresti SOS gyermekfaluba.

“Csak azt kívántuk, hogy együtt maradhassunk, de szinte biztosak voltunk benne, hogy senki sem fog beleegyezni, hogy nyolc 3 és 15 év közötti gyermek és négy felnőtt egy lakásban vagy házban lakjon. Hálásak vagyunk az SOS Gyermekfalvaknak, hogy ez megvalósulhatott. Sokkal jobban érezzük magunkat, ha együtt vagyunk. Támogathatjuk és vigasztalhatjuk egymást” – mondja Hanna.

Az asszony nővérének és szüleinek is sikerült eljutniuk Romániába, és hamarosan csatlakoznak hozzájuk “Nagy megkönnyebbülés lesz, hogy itt lesznek” – mondja.

Összezavart gyermekkor

Úgy tűnik, a nyolc gyerek jól kijön egymással, legalábbis a szobákból hallható kacagás és lábdobogás hangjából ítélve.

“A mindennapjaik drasztikusan megváltoztak – magyarázza Lena, a legidősebb, 15 éves lány édesanyja. – Az életük a feje tetejére állt. Eleinte zavarta őket, hogy egy szobában kell lakniuk velem, nincs saját helyük, nincs magánéletük. Mostanra már jobb, ők is alkalmazkodtak az új helyzethez. A kamasz lányom egy kicsit problémásabb volt, de beszéltünk egy pszichológussal interneten, már ő is elfogadta az új valóságunkat, legalábbis egyelőre.”

Ismét nincs iskola

Az iskoláskorú gyerekek online órákra járnak, melyeket az Ukrajnában maradt tanáraik tartanak. Az anyák szerint a gyerekeik alig tanulnak valamit. “Különböző korúak és különböző osztályokba járnak, amelyek mind más-más időpontban vannak – mondja Viktória. – Nincs egy olyan időszak, amikor minden gyermek egyszerre van lefoglalva. Valaki mindig szabadon játszik épp, ami elvonja a többiek figyelmét, akik meg követnék a tanórát. A tanítást ráadásul gyakran légvédelmi szirénák szakítják meg. Eleinte ez felzaklatta őket, de mostanra már csak nyugodtan mondják, hogy “á, megint nincs iskola.”

A COVID-19 világjárvány miatt egy évig online jártak iskolába az ukrán gyerekek. Épphogy visszamentek az iskolapadba, az oktatás újra megszakadt. Ezúttal tényleg az életükért kellett menekülniük. A négy anyuka azonban nem adja fel, mindent megtesznek a gyermekek oktatásáért.

Amire a gyerekeknek szüksége van

“Mi is együtt tanulunk velük, de ez nem elég – mondja Hanna. – Szükségük lenne tankönyvekre, munkafüzetekre és arra, hogy ukrán nyelven gyakorolhassák a feladatokat. Ezekhez Romániában nem férünk hozzá.”

“A gyerekeknek sportra is szükségük van – teszi hozzá Natalia. – Az én gyerekeim otthon harcművészetet űztek, nagyon szeretném, ha ezt vagy hasonló sportot folytathatnának. Néhány lány táncórákat vett otthon. Alapvetően bármilyen strukturált fizikai tevékenység jót tesz nekik.”

“A rajzolás és a szobrászat is – folytatja Lena. – Ez olyasmi lenne, amit együtt csinálhatnánk a gyerekekkel, mert itt nem igazán számít az életkor. A tizenéves lányomnál erre főleg nagy szükség lenne. Itt a gyermekfaluban nincsenek vele egykorú gyerekek. Az Ukrajnában maradt barátaival online beszélgetnek, de az nem ugyanaz. Az idő nagy részét egyedül tölti és magányos.”

Be kell gyógyítani a sebeket

Arra a kérdésre, hogy szükségük van-e pszichológiai támogatásra, az anyák egyöntetűen igennel felelnek.

“Erősnek és ellenállónak tűnhetünk, és talán egy bizonyos pontig azok is vagyunk. Egyszerre kell anyának és apának lennünk. Erősnek kell tűnnünk a gyermekeink jóléte érdekében. De gyakran olvasunk, látunk vagy hallunk valamit, és ez összeroppant minket.  Ilyenkor lesújt a kemény valóság. Messze vagy otthonról, a párod nélkül, nem tudod, hogy visszatérhetsz-e valaha és mikor. Sírni kezdesz. Az éjszakák különösen nehezek. Ekkor döbbensz rá, hogy mennyire nagy szükséged van pszichológiai segítségre.”

Amikor csak lehet, a négy anyuka elviszi a gyerekeket a bukaresti parkokba. “Az itteni parkok egyszerűen gyönyörűek – mondja Viktória. – Elmentünk a Grigore Antipa Nemzeti Természettudományi Múzeumba , a gyerekek imádták. Igyekszünk minél több kirándulásra menni. Ez leköt minket, a gyerekek új dolgokat tanulnak, és mindannyian jól érezzük magunkat.”

A román SOS Gyermekfalvakról

A román SOS Gyermekfalvak Bukarestben, Cisnádfürdőn és Hemejusiban menedéket nyújt a háború elől menekülő ukrán családoknak. Jelenleg 16 gyermek és hét szülő tartózkodik a bukaresti gyermekfaluban. A három helyszínen különböző szolgáltatásokkal és természetbeni juttatásokkal támogatják a családokat.

Az elmúlt egy hónapban több millió menekült kényszerült elhagyni Ukrajnát. 90 százalékuk nő vagy gyermek. Az SOS Gyermekfalvak lassan 20 éve van jelen a háborúval sújtott országban, most a hazánkba tömegesen érkező családokon segítene programjaival. A menekülő családok helyzete Magyarországon sem jobb: ugyanúgy nem férnek hozzá az oktatáshoz, elveszítették a magánéletüket, a személyes terüket, súlyos traumákkal menekültek át a határon. Mi abban tudunk segíteni nekik, hogy mérsékeljük ezeket a károkat. A krízis nem egy hétig tart, hanem hosszú hónapokig. Kérünk, támogasd munkánkat, hogy mi is segíthessünk!