Biggyeszti a száját, szipog, dühösen toporzékolni kezd, aztán pillanatokon belül jön az első könnycsepp, és a visítás. A gyerek vöröslő fejjel, összeszorított marokkal veri magát a földhöz, hogy akkor sem megy tovább. A szülő áll tehetetlenül, mindenki őket bámulja, fogalma sincs mit csináljon. Ismerős? A szülők számára ez mindennapos élmény is lehet. A Gyereksorsok megkereste ezért Dr. Tina Payne Brysont, Amerika egyik legismertebb pszichológusát, hogy meséljen a hiszti valódi természetéről.
Dr. Tina Payne Bryson két New York Times bestseller-listás könyv szerzője, pszichoterapeuta, gyerek- és párterapeuta, a kaliforniai Center for Connection alapítója. Célja, hogy előadásai és könyvei hatására megváltozzon a szülők gondolkodásmódja a gyerekek viselkedésével kapcsolatban, hogy képessé váljanak jobban megérteni és tudatosabban kezelni gyerekeiket.
Az agykutatás mai álláspontja szerint mi okozza a hisztit és milyen szerepet játszik a gyerek fejlődésében?
A hiszti olyan állapot, amikor a gyerekek agya reaktív fázisban van, ilyenkor elöntik őket az érzések és nem tudnak tisztán gondolkodni vagy döntéseket hozni. A hiszti idején a gyerek agya a jól szabályozott állapotból – amikor képesek megbirkózni a feladatokkal -, elmozdul a diszreguláció irányába. Úgy is gondolhatunk a hisztire, amikor az idegrendszer túlságosan aktív állapotba kerül. A Gyermeki elme című könyvünkben úgy hívjuk ezt az állapotot, hogy “vörös zóna” és úgy tudjuk a legjobban elképzelni, mint egy kitörés előtt álló vulkánt.
Miért olyan nehéz a szülőknek kezelni a hisztit?
“Fertőző” lehet, amikor a gyerekünk bekerül ebbe a reaktív, vörös zónába. Amikor a gyerek agresszívan viselkedik, akár szóban, akár fizikailag, a szülő agya ezt fenyegetésként érzékelheti és bekapcsolhatja az ilyen esetben szokásos válaszreakciót, vagyis mérgesek, agresszívak leszünk vagy szorongani kezdünk. Egyébként pedig érthető, hogy nehezen lehet kezelni ezt a helyzetet, hiszen rendkívül frusztráló, amikor a gyerek képtelen uralkodni az érzelmein és értelmetlenül viselkedik.
Lehet a hisztit jól kezelni?
Először is meg kell értenünk, hogy a gyerek hisztije a legtöbbször egy egyszerű válasz a felfokozott stresszhelyzetre. Ha lelkileg zaklatott állapotba kerül, a teste hirtelen tele lesz stressz-hormonokkal és a segítségünkre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodhasson. Ha képesek vagyunk arra, hogy segítsünk a gyerekünknek, amikor egy ilyen nehéz pillanatot él át, az erősíti a bizalmat és segít neki abban, hogy megtanulja, ha szüksége van ránk, mi ott leszünk.
Rengeteg családterápiát vezetett már, és biztos vagyok benne, hogy sokszor felmerülnek gondok a szülői szerepekkel kapcsolatban. Mik a legnagyobb leckék, amit ezek kapcsán megtanult?
Gyakori probléma, hogy a szülők érzelmileg túlfűtött pillanatban hoznak egy szabályt, amit persze később megbánnak. Mindenki mondott már hasonlót a gyerekének, hogy ha valamit nem hagy abba, amit éppen csinál, akkor soha többet nem viszi el valahova, esetleg nem kap édességet 2 hétig, stb. Az ilyen helyzetekben az lenne a jó, ha a szülő megengedné magának, hogy átgondolja a döntését. Egy kisebb gyereknek fontos, hogy értse, hol húzódnak a határok, ezért, ha a szülő sem következetes ebben (vagyis ma még édesség megvonás járt valamiért, de másnapra már megenyhül a szülő és mégsem jár édesség megvonás), az nyilvánvalóan össze fogja zavarni a gyereket.
A nevelés valódi célja az, hogy megtanítsuk a gyereket a világban boldogulni. Fontos, hogy a gyerek értse meg a cselekedetei következményeit. Például, adott esetben nem pusztán azért nem szabad magasra mászni, mert én azt mondtam, hanem azért, mert veszélyes, fájni fog, ha leesik. A gyerekek agya is vágyik a logikus összefüggésekre, ösztönös vágyuk, hogy megértsék a világot. Ha valami logikus, felfogható számukra is, azt megértik, és inkább viselkednek annak megfelelően. Az értelmetlen szabályokra mi felnőttek is rosszabbul reagálunk.
Az egyik legnagyobb lecke pedig, hogy a hisztik kapcsán hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gyereknek szüksége van ránk ahhoz, hogy megnyugodjon. Hiába mondjuk neki, hogy azonnal fejezze be, fel kell ismernünk, hogy például egy kisebb gyerek sokszor még nem képes rá, hogy ilyen gyorsan reagáljon és nekünk kell segítenünk megnyugtatni őt.
A könyveiben számos technikát és módszert javasol a gyereknevelés során. Melyiket tartja a leghatékonyabbnak és melyiket tudja a saját családjában a legnehezebben alkalmazni?
Az empátia és elterelés technikája erőteljes. Ha empátián keresztül kapcsolódunk először a gyerekünkhöz, és így visszatükrözzük azt, amit érez, sokkal hatékonyabban tudjuk alakítani a viselkedését. A hiszti esetében nem a legcélravezetőbb, ha erőteljesen rászólsz a három éves gyerekedre, miközben éppen a könyveket dobálja a könyvespolcról. Tudom, hogy ezekben az érzelmileg túlfűtött pillanatokban mindenkinek nagyon nehéz, de azt kell tudatosítani, hogy a gyerek agya olyan állapotba került, hogy képtelen higgadtan gondolkodni és racionális döntést hozni. Úgyhogy tanítani sem fogod tudni. Ehelyett nyugtasd meg, öleld át és mondd azt, hogy “tudom, hogy most nagyon haragszol, de segítek neked, hogy megnyugodj. Gyere, nézzük meg inkább mi van ott.” Az elterelés aktiválja a jobboldali agyféltekét, ahogyan az érintés, a hangszínünk és a nonverbális jeleink is, ami segít neki megérteni, hogy észrevetted a frusztrációját és segíteni fogsz neki. Ezzel ki tudod billenteni a tombolásból és segíthetsz eljuttatni abba az állapotba az agyát, amikor már képes megérteni, hogy mi történik.
Photo by Hunter Johnson on Unsplash
Photo http://www.tinabryson.com/
