Heni 9 évesen került állami gondoskodásba.

Fel lehet innen állni?

Igen. Segítséggel, támogatással könnyebb.

Ha inkább banki átutalással szeretnél adományozni :

11600006-00000000-27035696 ERSTE Bank

SWIFT: GIBAHUHB | IBAN: HU31

A megjegyzés rovatba írd be az „Heni” szót

Heninek van egy örökre – szó szerint – beleégett emléke kisgyermek korából. Egy háztartási
baleset során a lába súlyosan megégett, élethosszig tartó nyomot hagyva a kislányon.
„Amikor bekerültem, le volt forrázva a lábam. Mindig zokniban voltam, mert szégyelltem a
sérülésemet. Kint homokoztunk az intézetis gyerekekkel, és kérdezték, hogy miért nem
veszem le a zoknimat. Kérték, hogy tegyem meg, mert szeretnék megnézni. Amikor
levettem, megsimogatták a sebhelyeimet. Onnantól kezdve elmúlt az én szégyenem.”

 

Egyszer végzetes tragédia történt: Heni édesapja ittasan elvágta felesége egyik ütőerét, majd lefeküdt aludni. Az édesanya reggelre elvérzett, valószínűleg az alkohol miatt nem ébredt föl. Heni apja börtönbe került, majd később ő is meghalt. A vér szerinti család, amelybe Heni született, nem létezett többé.

„Anyukámhoz nagyon kötődtem, nagyon jó ember volt. De az alkohol elrontott mindent. Az egész családomat elveszítettem miatta. Sajnáltam, hogy keveset voltam anyuval, talán meg tudtam volna változtatni. Úgy terveztem, hogy majd ha 18 éves leszek, megyek dolgozni, és küldöm haza neki a pénzt.”

„Jó viszonyban voltam a nevelőszülőmmel” – meséli Heni az SOS-ben töltött éveiről. „Már kamaszodtam, megvoltak az apró-cseprő vitáink. A nevelőszülőmnek nehéz lehetett velünk.”

Amikor kikerült az SOS gyermekfaluból, Heni nappalin két év alatt leérettségizett, mellette
vendéglátózott. „Támogatott az SOS, de az albérlet meg minden igényem nem fért bele”
– emlékszik vissza Heni önálló életének kezdetére. „Megmásztam a szamárlétrát: először élelmiszer- és vegyiáru-kereskedőnek tanultam, utána pénzügyi asszisztens lettem, leérettségiztem, és elvégeztem a tanárképző főiskolát.
20 évesen ismerkedtem össze a párommal, lett egy kis házunk, és 28 évesen megszületett az első kislányom.” Heninek ma már három gyermeke van, és úgy él, mint bárki más, akinek az élete kevésbé tragikusan kezdődött.

Heni óriási hátránnyal indult, de ezt sikerült ledolgoznia. Mi kellett ehhez?

  • Mindenekelőtt Heni akaratereje, kitartása és hite abban, hogy neki is lehet boldog
    élete. Kellett a gyermekvédelmi szakemberek felkészültsége és munkája.
  • Kellett egy nevelőanyuka, akinek kifogyhatatlan tartalékai vannak szeretetből.
  • És kellettek önzetlen adományozók, akik tudják, hogy az SOS gyerekekkel csodák
    történhetnek. De azt is tudják, hogy a csodára nem elég várni – tenni is kell érte.