Kétharmadával nőtt az elmúlt évtizedben azon kisgyerekek száma, akik a családjukból kiemelve élnek. A törvényhozás szigorítással és szervezeti átalakításokkal próbál reagálni a gyerekbántalmazási botrányokra, más vélemények szerint azonban a gyerekvédelem a szegényeket vegzálja.
Egyre több kisgyerek él elválasztva a családjától. 67 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, 0-6 éves gyerekek száma, a Központ Statisztikai Hivatal adatai szerint 2007-ben 3018 gyerek volt érintett, tavaly már 5053. A jelenséget nem az magyarázza, hogy ennyivel több kisbaba születik, a vizsgált időszak kezdetén a szülések száma 97 ezer volt, a válságot követően lecsökkent 88 ezerre, majd ismét visszakapaszkodott 91 600-ra.
A közelmúltban több gyerekbántalmazási botrány rázta meg az országot (ezeket lásd a keretben), amelyek hatására a szakpolitika jól-rosszul igyekezett módosítani a jogi kereteken a hasonló ügyek elkerülésére. És elképzelhető, hogy a gyámhivatalok is félnek, nem akarnak a szigetszentmiklósihoz vagy az agárdihoz hasonló, nagy hírt kavaró ügyet a területükön, inkább a „problémás” családoktól előbb elveszik a gyerekeket. „A kisgyermekkor az az időszak, amikor legkönnyebben megfordíthatók a rossz folyamatok” – mutat rá Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója. Hiszen minél később avatkoznak be egy gyerek életébe, annál inkább összeadódnak a hátrányok, elszenvedett nélkülözések.
- Szigetszentmiklósi gyerekkínzási ügy. A vád szerint a szülők éveken át kínozták, megerőszakolták, ürülékkel etették három kisiskolás gyermeküket. A bizarr bántalmazásokra csak évekkel később derült fény, miközben a gyerekvédelem folyamatosan kapcsolatban állt a családdal. Ráadásul a bírósági eljárás is évekre elhúzódott, az első ítéletet hatályon kívül helyezték, végül az ügy 2013-as kipattanása után négy évvel ítélték el a szülőket.
- Agárdi gyerekhalál. Egy jó anyagi körülmények között élő családban 2013-ban éhen halt egy kisfiú. A másfél éves gyerek halálakor mindössze 4,5 kilót nyomott. A halál oka a gyermek orvosi problémája volt, amivel a szülők nem fordultak orvoshoz, hanem természetgyógyásszal kezeltettek. A büntetőeljárás itt is évekre elhúzódott.
- Gyöngyösi tragédia. 2016-ban szintén éhen halt egy kislány a saját családjában, akik jó körülmények között, ám igen elzárkózva éltek, a védőnőt nem engedték be. Ráadásul szintén alultápláltság miatt már a család nagyobb gyerekeivel is foglalkozott a gyerekvédelem, ám a család a gyámhivatali idézésekre sem reagált. Az eset hatására tették be a Gyermekvédelmi törvénybe azt a passzust, hogy a szülő köteles együttműködni a gyerekorvossal, védőnővel, s hogy a testvérek ügye együtt kezelendő.
- Ceglédi gyermekgyilkosság. 2016-ban meghalt egy kisfiú, akit az anyja többször földhöz vágott. A nő a harmadik gyerekét várta éppen, élettársával megélhetési gondokkal küszködtek.
- Bicskei abúzus. Éveken át szexuálisan bántalmazta a rá bízott gyerekeket a bicskei gyermekotthon igazgatója. 2012-ben egyszer már kipattant az ügy, ám az eljárási hibák miatt az áldozatok sorra visszavonták a vallomásukat, végül 2016-ban álltak a nyilvánosság elé újra, akkor letartóztatták a vezetőt. Az ügy hatása észlelhető azokban az idei törvénymódosításokban, miszerint a gyerekvédelmi intézmények vezetőinek előéletét ellenőrizni kell, és aki korábban gyerekek sérelmére szexuális abúzust vagy veszélyeztetést követett el, nem dolgozhat kiskorúakkal később.
A gyermekvédelemért felelős Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a növekedés magyarázatát az elmúlt évek törvényi és szervezeti változásaiban látja, melyek célja a gyerekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, a kiemelések objektívebbé válása volt.
- 2013 óra a családból történő kiemelésről a járási/kerületi gyámhivatalok döntenek (korábban a jegyzői gyámhatóságok is eljárhattak). „Ezzel a döntéshozás objektívebbé, szakszerűbbé vált, a családból való kiemelésre javaslattevőt kevésbé befolyásolhatják szubjektív emberi tényezők, továbbá a döntést hozók gyámügyi esetekre vonatkozó szakmai tudása és tapasztalata koncentrálódik e szinten” – teszi hozzá a minisztérium.
- 2016-ban egységes, gyermekbántalmazás elleni módszertant vezettek be, ami a jelzőrendszernek megkönnyíti a visszaélések felismerését. Ennek az egészségügyre lebontott irányelve részletesen elmagyarázza, mi minősül bántalmazásnak és hogyan kell jelzést tenni, ha ezt észleli az orvos. Szintén ettől az évtől a gyermekvédelmi jelzést tevők adatait titkosan kell kezelni. E két intézkedés „javította a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer hatékonyságát, felhívta a szakemberek figyelmét a jelzés megtételének fontosságára, és ezzel csökkent a gyermekveszélyeztetési és gyermekbántalmazási esetek látenciája. Ebből következően a családjukban súlyosan veszélyeztetett, elhanyagolt vagy bántalmazott gyermekek családjukból való kiemelésére – a veszélyeztetettségük és a megtehető intézkedések felmérését követően – indokolt esetben nagyobb valószínűséggel kerülhet sor” – mondja a minisztérium. Aktívabbá váltak a védőnők a jelzőrendszerben, többször hívják fel a figyelmet elhanyagolásra, bántalmazásra. Mindez egybecseng azzal, hogy a három év alatti kicsik a legkiszolgáltatottabbak, ők általában még nem járnak intézménybe, ami esetleg ellensúlyozná a család hatását, csak a védőnő találkozik velük.
- 2016-tól egyesítették a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat, azzal a céllal, hogy a gyermeket és az egész családot egységes szemléletben kezeljék. Most a család- és gyermekjóléti szolgálat foglalkozik helyben a családokkal, míg a távolabb levő központ nyújtja a hátteret. „Megoszlott a felelősség. A szolgálat jelent a központnak, a központ a gyámhivatalnak, a gyámhivatal dönt a kiemelésről. A döntéshozó távolabb került az ügytől, papírokból dolgozik, és nem szembesül a következménnyel” – teszi hozzá egy önkormányzat gyermekvédelmi munkatársa.
A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet szerint rengeteg a jogellenes, indokolatlan kiemelés, felülreprezentáltak a hozzájuk fordulók között a szegénység miatt vegzáltak. Székely László ombudsman öt megyére kiterjedő vizsgálata szerint a kiemelések harmada anyagi okból történik. Ahol erősebb az alapellátás és több szolgáltatással tudják a hátrányos helyzetű családokat segíteni, ott kevesebb gyereket vesznek el a szüleitől. Ugyanakkor pusztán anyagi eszközökkel nem előzhetők meg a kiemelések, a családok együttműködési készsége és a települési önkormányzat hozzáállása is nagyban számít. Nehéz megoldani a családok időleges nehézségeit, kevés a helyettes szülő, a gyermekek átmeneti otthonainak is egyenetlen az eloszlása, hosszú a várakozási idő egy férőhelyre. A gyermekvédelmen túlmutató probléma a szociális bérlakások hiánya, sok családnak a lakás elvesztése a gyerekek kiemelését is jelenti. Eközben nő a szegénység veszélyének kitett gyerekek száma, még ha a számítási módosítások miatt a hivatalos statisztikák ezt el is fedik.
„Egyre gyengébb a helyi ellátórendszer, a politikai hangulat miatt egyre ellenségesebbek a segítő foglalkozásúak, védőnők, szociális munkások, pedagógusok, félnek a nagy balhéktól, újsághírtől, inkább kiemelik a gyereket születéskor, vagy kicsi korban arra hivatkozva, hogy nem biztosítottak az ellátás feltételei” – sorolja a gyerekvédelem hibáit Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi bizottságának tagja. A szegényellenes retorikán túl a helyi önkormányzat anyagilag is a kiemelésben érdekelt, nem nekik kell helyben támogatni a családot, a szakellátást a központi büdzsé fedezi.
A gyerekszám növekedésével az ellátás nem tudja tartani a lépést. Bár 2017-től a 12 évesnél fiatalabb gyerekek már csak nevelőszülőnél élhetnének, nincs elegendő jelentkező, így a gyerekek egy részét továbbra is otthonokban kell elhelyezni. Ha egy gyerek bekerült, akkor nem fogja gyorsan elhagyni a rendszert. Mindössze a gyerekek negyede távozik egy éven belül az intézetből vagy nevelőszülőtől, minden harmadik gyerek öt évnél is hosszabb időt tölt a rendszerben.
A létszámnövekedés egyik folyománya lehet a kormányzat által szívesen hájpolt tény, hogy az örökbefogadások száma növekedésnek indult. Novák Katalin államtitkár már 2014-ben közölte, hogy a kormány intézkedésekkel és kampánnyal támogatja az örökbefogadások ösztönzését. Azóta a számok valóban megemelkedtek, az ezredforduló óta tavaly adták örökbe a legtöbb gyereket, 1025-öt, 2003 és 2014 között stabilan a 700 és 800 közti sávban mozgott ez a szám, azóta pedig nekilódult. Az eredményben benne lehetnek az intézményi változások is, mint a gyermekvédelmi gyámok megjelenése, és az örökbeadások központosítása, a korábbi járási szintről a megyeszékhelyen működő gyámhivatalba. Ennél profánabb magyarázat azonban, hogy több állami gondoskodásban élő kisgyerekből több lesz örökbe fogadható, főleg, mivel a növekmény elsősorban a gyerekvédelemben élő, csecsemőnél idősebb gyerekek titkos örökbefogadásaiból származik. Ők azok, akiket rögtön a kórházból vagy pici korban elvesznek a családtól, a szülők előbb-utóbb abbahagyják a látogatást és a gyerek örökbe fogadhatóvá válik. Ugyanakkor az örökbefogadásra várakozók száma még fokozottabb ütemben gyarapodik, év végén már 2753 család állt sorban, ami 50 százalékkal magasabb a 2010-es értéknél. Tehát az örökbefogadók egyre hosszabb várakozási időkkel számolhatnak.
