Hogy boldogul egy jó hírű, gyerekbarátnak mondott iskola egy intézetben élő, lemaradásokkal érkező kisgyerekkel? Szubjektív szülői beszámoló.

Zoli átlagos kisfiú. Kilencéves, alacsony, vékony, fülei elállnak, kék farmert és feliratos pólót visel. Kissé riadtan ül az első padban, mikor először látom január első napjaiban, a fiam osztályában. Év közben érkezett. Nemsokára a tanítónő rendkívüli szülői értekezletet hív össze. Az értekezlet témája Zoli. A tanítónő, a pletykákat megelőzendő elmondja, amit a gyerekek már biztos elmeséltek: Zoli nemrég került állami gondozásba, és ebbe az iskolába is. Zolit eddig a nagymamája nevelte, de ő meghalt, az anyukája külföldön van, az apukája hétvégente látogatja. Zoli egy közeli nevelőotthonban él. Kicsit többet megtudunk Zoliról, mint a személyiségi jogai indokolnák, de legalább néhány segítőkész szülő a szárnyai alá veszi. Elhívják a gyerekükhöz délutánra. Zoli nem megy, minden délben busz viszi haza az otthonba. Elhívják zsúrra. Zoli nem megy, hétvégén az apukáját várja. A farsangra a szülők kölcsönadnak neki Superman-jelmezt. Ennek örül Zoli, bár kicsit lötyög rajta, és inkább Darth Vader szeretett volna lenni. A születésnapjára visznek be neki tortát, de Zoli nem örül, inkább rosszkedvű a fotón. Biztos nem szereti a csokitortát.

tpa-picture-60302.jpgZoli az első hetekben morcos, nincs kedve játszani. Félévkor nem kap bizonyítványt, mert az előző félévi papírjai még nem érkeztek meg az előző iskolából. Nem derül ki, hova járt eddig. Az sem, hogy juthatott el a harmadikig. Zoli nehezen sajátítja el a római számokat, mert még az arab számokat is alig ismeri, nem birkózik meg a rokon értelmű szavakkal, mert olvasni is alig tud. Németül pedig egyáltalán nem tud, az osztály meg harmadik éve tanul. A tanítók igyekeznek neki segíteni, Zoli nem örül.

Félévkor érkezik egy másik új gyerek az osztályba, de neki van bizonyítványa, és rendkívüli értekezletet sem hívnak össze miatta.

Zoli sok mindenből kimarad. Egyedül ő jön szakadt farmerban, mikor ünneplőben kéne érkezni a szavalóversenyre. Nem hoz virágot nőnapra. Nem küldenek vele uzsonnát, esődzsekit, naptejet és iránytűt a kirándulásra. A szülők zárt Facebook-csoportban tartják a kapcsolatot, az osztályfőnök egy levelezőlistán teszi közzé a kéréseit. Három hónap alatt azt sem sikerül kideríteni, kit is kéne feltenni Zoli nevében ezekbe a csoportokba. A gyámot? Valamelyik nevelőt? Az apát? Tanítás után busz viszi haza, mindig változó felügyelők kíséretében. A tanítónő áprilisra megunja az üzengetést, inkább kerít egy tartalék fehér inget Zolinak, plusz egy virágcsokrot, és valaki megosztja vele az uzsonnáját. A tanítás utáni programokra Zoli hol eljön, hol nem. A sárkányröptetésen nincs ott, az állatkerti sétán sem, az uszodai kiránduláson viszont igen, csak persze fürdőnadrágja nincs. Leginkább akkor jön el, ha hetekkel előbb az üzenőfüzetbe bekerült a program. Ha előző nap írták ki a Facebookra, akkor nem. Ebben van jó is, például anyák napján is korán hazaviszik. Néha meg egyedül ő vesz részt. A szülősztrájk napján Zoli egyedül ül az osztályban, az összes többi gyereket otthon tartották a szülők. Sebaj, legalább a tanítónő átveszi vele újra a szorzótáblát.

Májusra Zoli pont beilleszkedik, végre jobb a kedve, kezd játszani a többiekkel, barátságot köt az osztály legrosszabb magaviseletű tanulójával. Az osztályképen már mosolyog, a 750 forintot a képre meg összedobja neki az osztálypénzből a szülői munkaközösség. Addigra kiderül, hogy Zoli semmit sem tud, a másodikos anyagot sem, pedig közben megérkezett az előző évi bizonyítványa is. Rejtély, hogy engedték át idáig, súlyos hiányosságait nem tudja pótolni pár hét alatt a tanítónő, a fejlesztőpedagógus, a matektanár, akik foglalkoznak vele.

Döntés születik: Zoli évet fog ismételni. A bizonyítványosztáson finoman közlik, hogy Zoli nem folytatja tovább az osztályt. Egy másik gyerek is megbukott, de neki nem mondják a nevét. Zoli megint nincs ott, talán jobb is így.

Ősszel látom újra az évnyitón. Zoli megint harmadikos, riadt arccal ácsorog az udvaron az idegen gyerekek között, egyedül rajta nincs fehér ing.