Melyek a szexuális abúzus tünetei a gyerekeknél? Hogy segíthet a szülő, nevelőszülő feldolgozni a traumát, hogy történjék a szexuális felvilágosítás ezeknél a gyerekeknél? Mi történik a terápiában? Nagy Dalmával, a kecskeméti SOS Gyermekfalu pszichológusával beszélgettünk a Norvég Civil Támogatási Alap és az SOS Gyermekfalvak közös projektje során, melynek része egy szexuális abúzusról szóló képzés is.

Hogy kapcsolódsz a témához?

Fél éve dolgozom pszichológusként a kecskeméti Gyermekfaluban. Részt vettem a szexuális bántalmazásról szóló gyermekvédelmi tréningen, Szőke András a szupervizorom. Több gyereket is kezelek, akiket abúzus ért, illetve ahol ennek gyanúja felmerült. Korábban örökbefogadási területen dolgoztam az egyik megyei szakszolgálatnál. Ott is előfordultak szexuálisan bántalmazott gyerekek, bár akiket örökbe adtunk, azokkal ez már jóval korábban történt, az esetek többségében már fel tudták dolgozni.

IMG_2182

Honnan lehet észrevenni, ha egy gyereket szexuális bántalmazás ért?

Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé tud védekezni ellene, a személyiségét jobban érinti. Egy ilyen esetben a gyerek mindenképpen traumatizálódik, de függ attól, milyen hosszan élte meg, és családon belül történt-e. Utóbbi még rosszabb, mert ott egy árulást követnek el a gyerek ellen, épp az nem vigyáz rá, akiben bízott. Az abúzust átélt gyerekek sokszor fokozott szexuális érdeklődést mutatnak, provokálják a felnőtteket, gyerektársaikat. A másik véglet, hogy a gyerek teljesen bezárkózik, érzelmileg kiürül, sokat sír, az előtte működő kapcsolatai kezdenek leépülni. A bizalom és a kötődés megrendül a külvilágban, a gyerek kezd bizalmatlanná válni, elfordul másoktól. Tünet lehet a tanulási nehézség, a figyelemzavar, ez általában a trauma vagy krízisállapot következménye. Túlzott indulatkitörések jöhetnek, agresszió, rémálmok, fokozott készültség, bevillanó emlékek.

Mit tud tenni a szülő, segítő, ha ilyet tapasztal?

Azonnal jelezni kell, feljelentést tenni, eljárást indítani az elkövető ellen. Nagyon fontos, hogy el kell hinni a gyereknek, amit mond, kisgyerekek nem szoktak ilyet kitalálni. Ne kezdjünk hüledezni, szörnyülködni, ezzel tovább traumatizáljuk, azt sugalljuk, hogy ebből nincs kiút. El kell fogadni a gyereket úgy, ahogy van, a történetével együtt. És minél előbb szaksegítséget kérni, a szülőnek is, a gyereknek is.

Miben sajátos azoknak a gyereknek a helyzete, akik állami gondoskodásban élnek, vagy örökbe fogadták őket?

Ezeknél a gyerekeknél többszörösen sérült a kötődés. Ha kiemelték őket a vér szerinti családból vagy lemondtak róluk, ez eleve egy veszteség. Ha a vér szerinti családban történt a bántalmazás, megéli, hogy aki a biztonságot nyújtaná neki, az bántja. Ha állami gondoskodásban történt, szintén sérül a bizalma a külvilágban, a felnőttekben, nehezebb a kötődést kialakítani, megszilárdítani. A nevelőszülő vagy szülő úgy tud leginkább segíteni a gyereknek, ha a traumájával együtt elfogadja őt. Soha nem szabad, hogy az legyen a cél, hogy ki lenne a gyerek a traumája nélkül, nem lehet meg nem történtté tenni. Abban kell segíteni a gyereket, hogy ezzel együtt egy ép, egészséges személlyé váljon. Nyilván nem lesz jó emlék, ez nem is cél, de ennek az emléknek a feszültségét kell csökkenteni.

Hogy beszéljünk erről a gyerekkel?

Ne legyen tabu és titok a múltjával kapcsolatban. Legyen olyan biztonságos légkör, ahol erről lehet beszélni, és annyit, amennyit a gyerek akar. A szülő erre mindig álljon készen. Ha a szülő feszülten reagál, a gyerek megérzi, később szégyen, bűntudat alakulhat ki benne, nem tudja elfogadni magát. Ha a gyerek kérdez, a kérdéseire életkorának megfelelő választ kell adni.

tpa-picture-52908A szexuális bántalmazásnál is mindig a gyerek életkorának megfelelő szinten tudja feldolgozni a traumát, mást ért egy 5, 8 és egy 13 éves. Ha jelentkezik tünet, ha elkezd problémát okozni, ha elkezd kérdezni újra, érdemes újra szakemberhez fordulni, mert eljött az idő, hogy újra foglalkozzunk vele.

Egy ilyet megélt gyereknél hogy történjen a szexuális felvilágosítás?

El kell mondani, hogy amit a felnőtt vele csinált, az nem elfogadható. A szexualitásról életkorának megfelelően kell beszélni, mint más gyereknél. Fontos kiemelni, hogy ez pozitív dolog, örömteli, a kapcsolat mélységéről szól, a szeretetről, és ami vele történt, az arról az emberről szólt, aki ezt elkövette, aki őt használta, kihasználta, őt olyan helyzetbe hozta, amire nem volt érett, ami nem volt neki jó. Ez nem elfogadható, ez kölcsönös dolog kell legyen. Meg kell tanítani, hogy a teste az ő tulajdona, nem tehet meg vele bárki bármit, akkor szabad belemenni szexuális helyzetekbe, ha ő is szeretné. Egy kamasznak azt is el lehet mondani, hogy az abúzus soha nem a szexualitásról, hanem a hatalomról szól, a hatalom gyakorlása a másik felett, a másik fölött szerzett hatalom járt számára örömmel, nem az aktus. Ezt egy ötévessel nem lehet megértetni.

Hogy kezelje a szülő, nevelőszülő, ha hirtelen derül ki a gyerekről, hogy abúzust élt át, ha eddig nem tudta? Például egy nevelő- vagy örökbefogadó szülőhöz úgy érkezik a gyerek, hogy ezzel nem volt tisztában?

Az anyának is kell dolgoznia magán, az előítéletein, az érintettségén, ő el tudja-e fogadni így a gyereket. Amíg ez nem sikerül, addig nem tud segíteni a gyereknek. Az anya is forduljon pszichológushoz.

Mennyi esélye van a gyereknek normális életre egy abúzus után?

Minél előbb kiemelődik a bántalmazó környezetből, annál nagyobb esélye van, hogy normálisan szocializálódjon. Aki 8-10 éves korig bántalmazó környezetben él, annak számos tünete lehet: impulzuskontroll zavar, agresszió, dühkitörések, bizalmatlanság, súlyos esetben poszttraumás stressz-szindróma. Ez arról szól, hogy a gyereket huzamosabb ideig súlyos fenyegetettség éri, amivel nem tud megküzdeni, mert a megküzdési stratégiái nem elégségesek, majd szétesik, a személyisége elkezd felbomlani. Sokszor azonosulnak az agresszorral, ez is egy elhárító mechanizmus. Az elszenvedő maga is bántalmazóvá válhat: ha vele megtették, neki is joga van megtenni mással, nincs is bűntudata. Sokszor bűntudatot, szégyent érez, fél is, ambivalensek az érzései. Az áldozatok meggyőződése sokszor, hogy ők is bűnösök, megérdemelték. Ezt is helyre kell tenni, az áldozatot soha nem lehet hibáztatni azért, ami vele történik, nem ő provokálta ki, mindig a felnőtt dönt.

Mennyi idő után dolgozza fel egy gyermek a bántalmazást?

Ez sok mindenen múlik, idegen vagy családtag volt az elkövető, milyen életkorban történt, milyen megküzdési stratégiai vannak. De ahogy a bántalmazott gyerek produkál tüneteket, ami lehet elzárkózás vagy agresszió, azt is észre lehet venni rajta, hogy kezd rendben lenni. Nincsenek a viselkedésében szélsőségek, a teljesítménye javul, mert koncentrációs zavart is okozhat, hisz annyira beszűkül a tudata, a kapcsolatai javulnak. Nincs recept, kinek mennyi idő kell, de látni fogja a külvilág.

Ahogy érik a gyerek, például a kamaszkorban, az aktiválhatja a már feldolgozott traumát?

Az éréssel előjöhetnek tünetek, de ha biztonságos környezetben van, nem fog traumatizálódni. De kérdések, nehézségek jöhetnek fel, szélsőséges érzések is lehetnek kamaszkorban. Ilyenkor hasznos, ha a szülő is eljár szakemberhez, hogy a gyereknek tudjon segíteni.

IMG_1897

A sorozat korábbi részében már többször elhangzott, hogy nem könnyű ilyen szakembert találni. Miért olyan nehéz ez a téma a pszichológusoknak is?

Nagyon fontos, hogy a pszichológusnak is kinn kell tudni hagyni az érzelmeit ilyenkor. A legfontosabb elfogadni a pácienst, ahogy van, és nem a traumáját látja nagyítóban, hanem az egész lényét, aki ő. Ha a szakember el tud jutni ide, hogy így áll hozzá, akkor nagyon sokat tud segíteni. Ehhez tudatos önismereti munka kell, pontosan azonosítani tudni, hogy benne mi zajlik.

Részt vettél a tréningen, neked mit adott?

Ismeretterjesztésben jó volt a tréning, helyrerakta a tévhiteket. Nekem nagyon hasznos volt, mikor a bántalmazó szemszögéből néztünk rá erre. Hisz nem így születik valaki, ő is áldozat. Ezzel nem akarom a felelősségét csökkenteni, de a bántalmazókkal való munkában tudni kell, hogy valami miatt vált ilyenné. A tetteinek súlyos következményei vannak, ő ezzel ártott, de ott is az ember van a középpontban, nem az ő devianciája. Ez nekem hasznos volt, formálta a gondolkodásomat, hogy segítőként hogy vagyok ezzel. A tréning az elfogadást is segítette az áldozatok felé: nem különcök ezek a gyerekek, nem csodabogarak, csak történt velük egy súlyos trauma, amiben segíteni kell. Attól ugyanúgy játszani akar, biztonságvágya van, ugyanúgy működik, mint más gyerek, csak ez elakadt benne. Ennek a megértésében is segített a tréning.

A gyerek mennyi idő után mondja el a terápiában, ha abúzus érte?

Aki benne van és nemrég történt, az akár már az első alkalommal is hozza, annyira benne van. Ahol elteltek évek, ott idő kell, pár alkalom. Aki rövid ideje élte meg, ő annyira el van veszve ebben, hogy gyorsabban megteremthető a bizalmi légkör, fogékonyabb rá, krízisállapotban van, kezdenek kimerülni az energiái, segítséget vár. Én nem rohanom le, hogy tudom, mi történt, hanem a gyerek aktuális igényeire reagálok, például játszunk. Előbb a bizalmi légkör alakuljon ki. Ha kialakult, a gyerek magától elmondja.

Hogyan zajlik a terápia ezeknél a gyerekeknél?

Vannak traumafeldolgozó technikák. A trauma által megélt feszültségi szintet lehet csökkenteni, váljék elviselhetővé, beszélni lehessen róla, tudjon integrálódni, beépülni a személyiségbe. Emellett végig azt közvetítem, hogy ő elfogadható, a bűntudatot csökkenteni lehet ezzel.

Egy súlyosan bántalmazott gyerek a terápiában is nehezen nyílik meg, ha 8-10 évig nevelkedett bántalmazó családban. Egy ilyen gyereknél félévig zajlott hetente a terápia, mire eljutott oda, hogy az érzéseiről lehet beszélni. Ő engem próbára tett, hogy reagálok a trágár kifejezéseire, ellenállására, hisz ezt tanulta meg, hogy a negatív figyelem is figyelem, korábban akkor kapott figyelmet, ha megverték. Próbára tett, hogy elfogadom-e. Úgy indultunk, hogy ő nem fog bejönni, nem szólal meg.

Hogy kezeled ezt?

Ha provokál, ellenáll, feláll, kimegy, közli, hogy ő soha többet nem jön ide, én elfogadom az ő érzését. Látom, hogy dühös vagy, és ez rendben van, lehetsz dühös. Meg tudod fogalmazni, hogy mit szeretnél? Ha azt kéri, játsszunk, játszunk, Ha azt, hogy legyen csend, akkor csendben vagyunk.

Egy felnőtt azért jár terápiára, mert ő akarja. Egy gyereknél ez hogy van?

A nevelőszülő, szülő, nevelőszülői tanácsadó jelzésére kezdődik a terápia. A Kecskeméti SOS Gyerekfaluba való bekerülésnél van egy pszichológiai státuszvizsgálat, ott eldöntik, kell-e pszichológiai támogatás. A gyerek nem tud dönteni, de ha a segítő jól végzi a munkáját, a gyerek jobban lesz, a feszültsége oldódik, motivált lesz a terápiára. De 14 éves gyereknél már én is szerződök a gyerekkel, ő önmagáért jár. A kisebbek ezt a döntést még nem tudják meghozni.

Mit lehet elérni egy ennyire súlyos háttérből érkező gyereknél?

Fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki hosszútávon a trauma feldolgozása mellett, amelyek nagyban függnek a gyerek képességeitől is. Például egy kevésbé jó értelmi képességekkel rendelkező, súlyosan bántalmazott gyerek esetében hosszú távú cél lehet, hogy legyen egy szakmája, tartsa el magát később. Függ a képességeitől, személyiségétől, az énerőtől. Ha végigmegy ezen az úton, sokkal jobb színvonalon tudja élni a felnőtt életét, mintha nem kap segítséget.

A cikk német fordítása itt olvasható.

Az Ökotárs Alapítvány az Autonómia Alapítvánnyal, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal és a Kárpátok Alapítvány-Magyarországgal közösen pályázatot hirdetett magyar civil szervezetek számára az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében. Az Alap átfogó célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését, valamint erősítse részvételüket a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában.

Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében, a közepes projektek felhívásra, Női jogok és esélyegyenlőség témakörben benyújtott pályázata támogatást nyert.

NCTA_tamogato_es_lebonyolito_logosor