Évek óta nő a figyelemhiánnyal és-vagy hiperaktivitással (ADHD) diagnosztizált gyerekek száma Magyarországon. Dr. Szondy Máté pszichológus szerint nehéz megmondani, hogy mi áll ennek a hátterében. Akárcsak ahogy az autizmus esetében, egyre többet tudunk erről a betegségről, sokkal pontosabban tudjuk behatárolni, ha a gyerek érintett és emiatt korai fejlesztésre szorul, így az orvosok is sokkal hamarabb és gyakrabban találkoznak ilyen esetekkel. Ehhez adódik hozzá, hogy a gyerekek egyre fiatalabb kortól használják a digitális eszközöket, ez pedig megdöbbentő hatással van az agyuk fejlődésére.

Pontosan mit okoz, ha túl korán találkozik a gyerek okostelefonnal, laptoppal, bármilyen digitális eszközzel?

Mindenki agyára intenzív  hatást gyakorol a digitalizáció. Állandóan velünk van a telefonunk, pörgetjük a Facebookot, másodpercek alatt rengeteg információ éri az agyunkat. Képtelenek vagyunk hosszú ideig fenntartani a figyelmünket, kiszűrni a lényegtelen információkat. Az ADHD esetében mindkettő fontos tünetnek számít. Ez az állandó megosztása a figyelemnek rontja az agyi kapacitást és gyengülnek a frontális lebeny végrehajtó funkciói is. Az információ feldolgozása felszínes marad, sőt, a gyerek idegrendszere rászokik erre a típusú ugráló figyelemre, amit órákon át képes fenntartani. Természetes, hogy ha 1-2 éves korban már nézi a telefont, videókat nyomogat rajta, akkor később az óvodában és az iskolában is megjelenik ez a működés. Minden környezeti inger leköti a figyelmét és ez megnehezíti az elmélyült tanulást.

Szerinted akkor nem is szabad, hogy a gyerek ezeket használja?

Nem erről van szó, a technika fejlődését nem lehet megállítani és ennek sok előnye is van. A cél az, hogy úgy tudjam ezeket az előnyöket kihasználni, hogy elkerülöm a potenciális veszélyeket. Szülőként az a dolgom, hogy a gyerekeimnek megtanítsam tudatosan használni ezeket az eszközöket. Az oktatásban pedig az lenne a cél, hogy akkor vonjuk be a  digitális eszközöket, amikor – az idegrendszer frontális, gátló funkcióinak érettsége miatt – már kisebb az addiktív használat veszélye.

Hány éves korra tehető, amikor szerinted az oktatásba érdemes bevonni a digitális eszközöket?

Erre a kérdésre nem egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy a technológia akkor segítheti a tanulás folyamatát, ha a diák elég érett és felkészült a képernyők addiktív és „hipnotikus” erejének kezelésére. Szintén fontos, hogy a digitális tartalmak ne helyettesítsék a valódi tartalmakat, hanem kiegészítsék, gazdagítsák azokat (ne legózás helyett Minecraft-ozzon a gyerek). Az is komoly kérdés, hogy a pedagógusok és a szülők elég felkészültek és „képernyő-érettek” ahhoz, hogy megfelelően mentorálják a gyerekeket a digitális világban.

Pszichológiailag az fontos, hogy a gyerekek előbb tanuljanak meg gondolkodni és csak utána találkozzanak a képernyővel. Számos kutató ezért a 10 éves kort tekinti az átlagos határnak. Az ennél jóval korábban kezdett rendszeres képernyőhasználat viselkedéses és klinikai károkat okozhat.

Te a mindfulness technikáját használod, amikor figyelemhiányos gyerekekkel foglalkozol. Hogyan segítheti ez a gyerekek életét?

Nem csak a terápiára járó gyerekek, de sok esetben a szüleik lelkiállapotát is megváltoztatja. Nagyon egyszerűen tanít a mindfulness. Sokszor negatívan, előítéletekkel tele viszonyulok az élményeimhez, pl. nem szeretem azt, amit érzek, megítélem a gondolataimat, nem szeretem a testem, tele vagyok szorongó gondolatokkal. A tudatos jelenlét ezt az attitűdöt fordítja át egy barátibb, kíváncsibb felfogássá, majd önmagam elfogadásává.

Mennyire kell ehhez önreflexió? Ahhoz, hogy tudd, hogy szorongsz, ezt fel kell ismerned és el kell tudnod mondani. Hogyan működik ez a gyerekeknél?

A gyerekeket a szüleik hozzák, hiszen ők csak annyit érzékelnek a gyerek idősebb korában, hogy mások mint a többiek, de nem értik az okát. Amikor elkezdünk velük foglalkozni, akkor a gyakorlatok sokkal rövidebbek, játékosabbak, amikben fontos az aktivitás. Például arra kérem őket, hogy 1 percig figyeljék meg a szívverésüket, utána 1 percig ugrálnak, majd megint megkérem őket, hogy nézzék meg a szívüket és hasonlítsák össze a két állapotot. Ez az egyszerű gyakorlat segít, hogy a figyelmét önmagára irányítsa, megfigyelje mi történik benne. De ugyanígy hatunk az érzékelésükre, amikor kapnak egy gumicukrot, majd egy másikat és el kell dönteniük, hogy ugyanolyan volt-e az ízük.

Kutatások alapján ezek a gyakorlatok 6-8 hét után elkezdenek az agyra is hatni, nemcsak a működésére, hanem a szerkezetére is, ami igazán izgalmas. Leginkább a frontális területek, amik a viselkedés tervezéséért, a figyelem irányításáért felelősek kezdenek el hatékonyabban működni, több lesz ezeken a területeken a szinaptikus kapcsolat, mindenféle biológiai vagy gyógyszeres kezelés nélkül. Vagyis valójában a mindfulness gyakorlatok az agy figyelemizmait erősítik, a gyerekek figyelmi kapacitását mérhetően javítják.

Mit tanultál magadról ezzel a technikával?

Alapvetően nem áll tőlem messze a társas és teljesítményszorongás, és azt hiszem ezzel kapcsolatban lettem elfogadóbb, mert már nem zavar annyira. Tele vagyok kétségekkel, amikor írni kezdek, de elfogadtam, hogy ez az érzés mindig meglesz, viszont már nem akadályoz meg abban, hogy írjak, nem blokkol többé. De mindenkinek azt mondom, hogy ne várjon csodát ettől a módszertől, önmagában ettől nem jön helyre a házassága nem lesz okosabb a gyereke. Egy módszer nem oldja meg az életed. De olyan eszközt kaphasz, ami segíthet.

Hogyan lehetsz tudatosan jelen egy igazán érzelmes veszekedés közben?  

Ez a figyelmi állapot egyáltalán nem jön automatikusan a krízishelyzetben vagy stresszhelyzetben. Be kell gyakorolni a tudatosságot olyan alkalommal, amikor nincs konfliktus, és akkor később képes leszel előhívni a mintákat. Megfigyeled, hogy mi történik az adott helyzetben, hogy szorosabban markolom a kormányt, feszül a nyakam is, eszembe jutott az a gondolat, hogy odaütnék, azt érzem, hogy kevés a levegő. Kíváncsian ránézel magadra, mi történik veled testileg, a gondolataiddal. Amikor nem vagyok tudatos, a megjelenő gondolatok egy szűrő szemüvegen át kerülnek elém, azon keresztül látom magam és másokat. A mindfulnessel ezt nem akarod megszüntetni, de felismered és képes vagy kezelni.

Nyugtass meg, hogy te is szoktál veszekedni, és azért akad, hogy elpattan az agyad?

Elég nyugodt ember vagyok, de  persze van, hogy felmegy a pumpa. Ez a megközelítés azt mondja, hogy a belső élményeinket, azt, hogy mit érzel, mire vágysz, mitől félsz, mi történik bennünk, nem tudjuk irányítani, ezek nem kontrollálhatóak. Csak egyre erősebbek lesznek, ha megpróbálod fegyelmezni. Ezzel ellentétben a viselkedésünket viszont tudjuk alakítani, ezért fontos észrevenni a különbséget a belső élmény és viselkedés között. Lehet, hogy felidegesít a fiam és feszült leszek, de abban a pillanatban amikor eldöntöm, hogy nem kiabálok rá, már bejön a döntési szabadságom.

Olyannak tűnik a mindfulness, mintha újra felvennéd a kapcsolatot magaddal, mintha arra késztetnének ezek a gyakorlatok, hogy újra figyelj oda magadra és vedd észre, hogy mit szeretnél. Mikor veszítjük el ezt a kapcsolat önmagunkkal?

Ez nagyon család- és környezetfüggő, mert a gyerek a szülőtől tanulja meg, hogy van-e olyan állapot, amikor valóban jelen van a szülő. a azt látja, hogy miközben megkérdezem tőle, mi volt az iskolában, nyomkodom a telefonom, és miközben főzök,megy a tévé, akkor ezzel azt modellezem, hogy a figyelem megosztható és nem kell egy emberre összpontosítani. Ezzel szemben, ha van olyan idő, amikor csak rá figyelek, vagy én magam egy dologgal foglalkozom kitartóan, akkor az mindenképp segít, hogy megtanulja és később ő is képes legyen erre.

Ezért is fontos, hogy a terápiába bevonjuk a szülőket is. Gyakran maguk is érintettek és ADHD maradványtünetekkel vagy hasonló működésmóddal élnek.  Számukra is hasznos ez a fajta figyelemerősítés. Ráadásul nagyon megterhelő tud lenni a szülőknek egy súlyosan ADHDs gyerek, komoly veszélyt jelent ilyenkor a kiégés. Csökken az empátia, a pozitív érzelmek, irritábilis lesz a gyerekkel kapcsolatban. A mindfulness gyakorlása kapcsán nő az elfogadás, a tolerancia önmagával és a gyerekkel szemben is. A szomorú tapasztalatom mégis az, hogy a szülők nehezebben vehetőek erre rá.