Mi a közös a magyar és a menekült gyerekekben? Hogyan kommunikál egymással egy spanyol, egy magyar és egy afgán? Egy hét együttlét és nemzetközi kavalkád az SOS-ben.

2016 tavaszán Kecskeméten 30 spanyol, bolgár, magyar fiatal és afgán menekült gyerek tanulta egymástól a nemzeti sportokat és az egyes országok kulturális szokásait egy héten keresztül. Az SOS Gyermekfalvak sporttáborában a világ különböző részeiről érkező hátrányos helyzetű gyerekek vettek részt.

A fiatalok számára mindennap játékos foglalkozásokat és sportprogramokat szervezett az SOS. Az úszás, lovaglás mellett a klasszikus csapatépítő rabló-pandúr játékok is előkerültek, és bebizonyosodott, a kamaszok ugyanúgy élvezik, mint mi negyedikes kisiskolás korunkban. A gyerekek többsége csak saját nyelvét beszélte, a táborvezetők segítettek nekik a fordításban a játékok során. A spanyolul, bolgárul, magyarul és farsziul beszélő kézzel-lábbal, rajzzal és google translate segítségével értette meg egymást, hamarosan a tolmácsokra sem volt már szükség.

Sok fiatal életében először ült repülőn. „Az első félórában nagyon féltem, hogy lezuhanunk. De azért az ablak mellé ültem. Ki tudja, mikor tudok újra repülőre ülni” – mondja az egyik lány. Végül kisebb harc tört ki az ablak melletti ülésekért. Alvaro-nak viszont a vonatozás is újdonság volt. A Spanyolországból jött fiú most ült először vonaton.

Claire-nek nemcsak ez volt az első külföldi útja, de a 16 éves lány még egy napot sem töltött külön a szüleitől. A honvágya mégis gyorsan elmúlt. A mindennapi kulturális esteken az egyik legfelszabadultabb hallgató lett.

Walquirira Spanyolországból érkezett, egy bolíviai menekült család gyermeke. A lány suli mellett egy salsabárban dolgozik esténként heti háromszor, hogy segítsen szüleinek.

Wafa Afganisztánból menekült Magyarországra, jelenleg a fóti Károlyi István Gyermekközpontban lakik. „Volt néhány fiatal, aki eleinte kérdezgetett minket, hogy minek hívtunk menekült gyerekeket is. Kellett egy idő, mire megismerték egymást és feladták az előítéleteiket. Pár nap után szoros barátság szövődött az egyik menekült fiú és az engem faggató fiatal között” – meséli Meggyesfalvi Boglárka, a tábor vezetője.

Amikor egy szegény körülmények között élő gyerek annyit és azt ehet, amit csak szeretne, az maga a mennyország. „Tényleg bármit választhatok? Tényleg bármennyit ehetek?” – kérdezgették meglepődve az egyik „all you can eat” étteremben a búcsúestén a táborvezetőtől. Nem akarták elhinni.

A spanyol és bolgár fiataloknak is lehetett újat mutatni. A húsvétkor megjelenő SOS-es kisgyerekek a vizes zacskókkal először rémületet keltettek, nem tudták, mit akarnak a miniatűr öltönybe öltözött kisfiúk, akik angolul szavalják a locsolóverseket. Végül a lányok vizesek lettek, a gyerekek pedig csokitojással és plüssnyúllal a zsebükben elégedetten távoztak.

Esténként a különböző országok mutatkoztak be történelmükkel, dalaikkal, ízeikkel. A fiatalok angolul tartották az előadásokat, hosszasan készültek a prezentációra, a hallgatóság is szótárazott.

Az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával megvalósult tábor nem az első volt a kecskeméti SOS Gyermekfaluban. Ami igazán különleges benne, hogy azok a fiatalok találták ki, építették fel és szereztek rá forrást, akik pár évvel ezelőtt részt vettek az előző SOS-es nemzetközi táborban. Ott olyan jól érezték magukat, hogy fejükbe vették, újra találkozni szeretnének. Bár az elsőre megírt pályázatukat visszautasították, ők nem adták föl. A hangulat minden pillanatban visszaigazolta, hogy megérte.

Sára a kecskeméti SOS-ben nőtt fel, most egyetemre jár. Pár éve még maga is résztvevője volt az egyik tábornak, mára már csoportvezetővé nőtte ki magát. Az alig 20 éves lány folyékonyan beszél angolul, tökéletesen fordít, szervez, irányít 30 embert, problémát old meg, ha kell.

Mehrdad Afganisztánból érkezett Magyarországra egyedül, kiskorúként. Eddig a fóti Gyermekközpontban lakott a többi menekült gyerekkel, most tölti a 18-at. A táborozás alkalmával annyira beleszeretett az SOS-be, hogy átkérte magát utógondozásba az alapítványhoz. Szeptembertől már 400+1 gyerekünk lesz! Büszkék vagyunk rá!