Varga Károlyné Marika nevelőszülő az SOS-nél. Múltkor az első örökbeadásáról mesélt. Most folytatjuk a történetet.

Mi történt, miután segítetted a két kislány örökbeadását?

Mikor elmentek, közöltem a gyámhivatallal, hogy utállak titeket, ne keressetek, ki kell hisztiznem magam a családomnak. Egy hónap múlva mégis hívtak. Aznap, mikor a két kislány elutazott végleg Spanyolországba, született egy gyönyörű kislány, Szilvike, és rám gondoltak. Mikor mehetek érte, kérdeztem azonnal. Rögtön megváltoztattam a véleményemet. Szívvel-lélekkel tudom csak csinálni, olyan vagyok, mint egy anyatigris. Fiatal anyuka makkegészséges kislánya volt, roma származású, de ez engem nem érdekelt. Sőt, én a roma gyerekeket imádom, mert pontosan tudom, hogy nekik sokkal több segítség kell, sokkal több szeretet.

20130726_220356-1

Öt nap után hozhattam haza. Bevásároltam neki gyönyörű holmikat, sose volt ilyen pici lányom. Virágék holmijához amúgy sem nyúltam, azt még hónapokig ereklyeként őriztem, az utolsó nap eldobott ceruzát is. A babának nagy barna haja volt, csodálatos kreol bőre. Úgy bőgtem, mintha helyben megszültem volna. Évekig álmodtam egy kislányról. A szülészeten nem örültek nekem, mert sajnálták az anyukáját.

Ő miért nem vihette haza a babát?

Egy 21 éves magyar nő szülte, már volt egy négyéves fia nevelőszülőknél, akit az apa erőszakos viselkedése miatt vettek el. Szilvike apja egy brutális állat volt, úgy megverte a nőt, mert gyerek nélkül ment haza  ̶  ami az ő viselkedésének volt köszönhető  ̶ , hogy a szülés utáni felülvizsgálaton püffedt arccal, monoklival jelent meg. Azóta is vele él. Szerencsétlen nő, aki nem tud kilépni a bántalmazó kapcsolatból, mert kötődik a férfihoz, a férfi meg az ő segélyéhez kötődik, meg hogy van kivel lefeküdni.

Neked milyen volt a kisbabával?

Kihoztam a kicsit a kórházból, Karcsi rögtön kikapta a kezemből. A kocsiban az egy óra út alatt már eldöntöttük, hogy örökbe fogadjuk. Végig imádkoztam, hogy ne jelentkezzen az anyuka, legyen ő az, aki lemond a gyerekről. Mikor az anyuka először telefonált, megdöbbentem, de örültem is. Az első elhelyezési tárgyaláson együtt bőgtem vele. Nem merte kivenni a hordozóból a habos-babos ruhás csecsemőt. Mondtam, vedd ki, Erika, a tied. Marhára sajnáltam a kisbabát, hogy az anyja cicije helyett az én tápszeres üvegemet kapja.

Az anya látogatta a babát?

Volt, amikor tudott kapcsolattartásra jönni, máskor nem. Én olyan voltam Erikának, mint egy anyuka. Én fizettem ki sokáig az útiköltségét, hogy tudjon látogatni. Mikor a kicsi három hónapos volt, összejött egy normális, de idős magyar férfivel, akinek háza volt, állatai. De az meg nem fogadta el az előző gyerekeit. Akkor visszament a bántalmazó pasihoz. Én mindig felhívtam, ha a gyereknek kijött a foga, ha mosolygott. A férfi mindig megverte, kikapta a kezéből a telefont.

Mikor Szilvi egyéves lett, Erikának született még egy gyereke, de nem a párjától. Az két napig mentőt sem hívott hozzá, pedig elfolyt a magzatvize, hogy haljon meg benne a gyerek, mert tudta, hogy nem az övé. Erikát végül cipő nélkül, egy ruhában vitte be a mentő. A szülinapomra szülte, engem hívott először. Semmije sem volt, vittem be élelmiszert, betétet, cigarettát. Felhívtam a nevelőszülői tanácsadót. Három férőhelyem volt törvényesen, de mivel testvér született, kaptam engedélyt. Erika azt mondta, senki másnak nem adja oda a gyerekét, csak nekem, kiugrik az ablakon, ha nem én viszem haza. Mikor bementem a kórházba, nekem odaadták a gyereket, az anyjának meg nem, pedig folyt a teje, hogy ne szokjon rá a cicire. Három nap múlva már vihettem is haza Robikát. Az egyéves Szilvi első perctől tudta, hogy az a testvére, puszilta az arcát, ha kiesett a cumija, bedugta az ujját a kiságyba, hogy azt cumizza.

IDP -families live in the darkness

Mondtam Erikának: ha én most hazaviszem Robikát, te elveszed tőlem az esélyt, hogy Szilvikét örökbe fogadjam. A gyámhivatalnak is elmondtam, hogy Szilvikét szeretném örökbe fogadni, de nem akarom, hogy a két testvért elválasszák, kettőt meg nem tudok örökbe fogadni. Sokszor az orrom alá dörgölték a hivatalban, hogy én nevelőszülő vagyok, és ne vegyem el az esélyt azoktól a házaspároktól, akiknek más nincs.

Így vágtatok a nevelőszülőségnek, hogy örökbe is fogadtok?

Egy kislányt mindenképp örökbe akartam fogadni.

De ez nem történt meg.

Nem. Beláttam, nem vagyok az Isten. Rengeteget latolgattunk. Életem legnehezebb döntése volt. Szilvit azért akartam magamnál tartani, mert a mi családunkba beleillik, az én gyerekeim is romák. Féltem, hogy valaki csak a fehér bőrű Robika miatt vállalja a nővérét. Szilvi jólnevelt, gyönyörű, okos kislány volt, de sötét bőrű. Az örökbefogadók kértek is egy nap haladékot, mikor megismerték, de nem azért, mert Szilvi roma, hanem mert a kislány nem volt barátságos velük. De ha örökbe fogadom Szilvit, most ő lenne itt a kilencedik gyerek a két fiam meg a hat nevelt gyerek mellett. Az örökbefogadóknál csak ők vannak ketten, csak az övék az anyu, az apu, biztos nagyon jó nekik.

Az nem merült fel, hogy az anyát segítsék?

Hetente beszéltünk a családgondozóval, próbáltunk anyaszállást szerezni, de mindig visszament a férfihoz. Azóta született még egy gyereke, de előtte úgy megverte a férfi, hogy koponyaalapi töréssel ment a szülőszobára. Én próbáltam mindent megtenni, hogy ne az én lelkiismeretemen száradjon, hogy a gyerek nem tud visszakerülni a vér szerinti családjához.

_DSC7313-2Azzal, hogy kifizetted az útiköltséget, elodáztad a gyerek sorsának megoldását.

Én is éltem 22 ezer forint segélyből, emlékszem, milyen beosztani. Én is kapartam sokat, hogy itt tartsak ma. A férjem kérdezte, miért kell Erikát sajnálni? Kapart volna ő is tíz körömmel, mert a segítséget megkapta, hogy vele maradjon a gyerek.

Mit tudsz a testvérekről azóta, hogy alakult az életük az örökbefogadás után?

Ez a bajom, hogy semmit. Pedig a barátkozás alatt címet is cseréltünk, mint minden örökbefogadóval. Akkor költöztünk épp Kecskemétre, ezt is tudták. Mi elmondtuk, hogy örökbe fogadtuk volna Szilvikét, de a két gyereket nem engedtük elválasztani. Teljesen őszinték voltunk. Itt is azon dolgoztam, hogy sikeres legyen ez az örökbeadás is. Minden információt átadtam, hogy segítsem a későbbi életüket.

Mikor idekerültünk Kecskemétre, egyszer felhívtam, hogy jól sikerült a költözés, bármikor szeretettel várjuk őket látogatóba. Akkor minden örökbeadott gyerekemnek küldtem egy képeslapot az új címemmel. Ők már arra sem reagáltak. Eltelt több hónap, semmit sem tudtam, azt sem, hogy sikeres lett-e az örökbeadás, hisz eljöttem a megyéből. Vártam, hogy legalább emiatt felhívnak, hogy legyek nyugodt. Két hónap múlva felhívtam őket, nem vették fel a telefont. Rossz érzésem volt. Még egyszer hívtam, hátha kirándulnak, de megint semmi. Másnap jött egy e-mail, hogy nagyon megbánták, amit ígértek, hogy kapcsolatban maradunk. Amíg élnek, hálásak, hogy két ilyen csodálatos gyereket neveltünk, de időt kérnek, hogy ők mint egy család tudjanak működni, és nem véletlen, hogy nem válaszoltak. Visszaírtam, hogy megértem, és nagyon hálás lennék, ha évente egy képet kaphatnék a gyerekekről. Nem küldtek, a fiamat letiltották a Facebookról. Félek, el akarják titkolni a gyerekek elől, hogy örökbe fogadták őket. Vajon elmondják az első két és fél évüket? Mi élettörténeti naplót vezettünk a gyerekekről.

Talán az ijesztette meg őket, hogy te jóban voltál a vér szerinti szülővel.

Vele megszakítottam a kapcsolatot, meg is kellett, mikor örökbe adhatók lettek.

Felfogta ezt Erika?

Mikor a határozatot elküldték Erikának, nem értette, mi az, hogy örökbe adható a gyerek. Engem hívott. Én mondtam neki: tudod, mit jelent ez, Erika? Hogy most beszéltünk utoljára. Ő fel se fogta, azt hitte, másik nevelőszülőhöz kerül tőlem a gyerek. Elmondtam neki, hogy soha többet nem látja a gyerekeket, és én sem. És ezt nem ő fogja legjobban megszenvedni, hanem én meg a családom. Én innentől többet vele nem állhatok szóba, mondtam, többet ne keressen. Akkor már nem őt sajnáltam, hanem a gyerek érdekét néztem. Ez megkeményített, nagy lecke volt, már nem folyok bele ennyire. Ez nekem nagy dilemma, mert segíteni kell a vér szerinti szülőhöz való visszakerülést, de közben látom, hogy nem mindig van értelme.

A cikk német fordítása itt olvasható.