A huszadik században, fejlett országokban is tömegével fordultak elő olyan esetek, mikor kényszerrel adtak örökbe gyerekeket, akiknek a szüleit nem ítélték megfelelőnek a gyereknevelésre. Sokszor hazugságokkal, nyomással vagy csellel vették el a kisbabákat. Ha összeadjuk a számokat, ma egymilliónál is több felnőtt ember él a világon, akit törvénytelenül vagy kényszerrel adtak örökbe. Összeállításunk első részében az Európán kívüli, második részében az európai országok szégyenteljes gyakorlataiból válogattunk. A számok általában becslések.
Európai országok
Az ír Philomena Lee, akitől erőszakkal elszakították a gyermekét, és a filmben a szerepét játszó Judi Dench
Németország
1939-1945
Érintett: 400 ezer gyermek
Anyák újszülöttjükkel egy Lebensborn-centrumban
A náci Németországban a tiszta árja faj kitenyésztésén fáradozó Lebensborn program lehetőséget adott – a megfelelő rasszjegyekkel rendelkező – házasságon kívül teherbe esett nőknek, hogy anyaotthonokban biztonságosan szüljenek, és maguk felnevelhessék vagy örökbe adhassák a csecsemőt. Hasonló programot működtettek a nácik a megszállt Norvégiában, ám ott a szőke norvég nők németországi örökbeadásra szülhettek gyerekeket. A második világháborúban a megszállt országokból is elrabolta a hadsereg a szőke gyerekeket, becslések szerint csak Lengyelországból 200 ezret. A kicsiket hamis anyakönyvi kivonattal német származásúnak tüntették fel, német szülőknek adtak örökbe, náciként nevelték őket. A háború után csak 40 ezer gyermek került vissza a származási országába, ám azok is megszenvedték a visszaállást, sokszor már nem is emlékeztek eredeti nyelvükre, családjukra. A skandináv országokban maradt Lebensborn gyerekek a háború után súlyos megaláztatásokat szenvedtek el náci származásuk miatt.
Svájc
Lányanyák gyerekei
1950-1970-es évek
Érintett: több ezer gyerek
Erős nyomásgyakorlással kényszerítették a házasságon kívül szülő nőket, hogy lemondjanak a gyerekükről, vagy gyakran kényszerrel szakították el őket anyjuktól. A hatvanas években Svájcban minden tizedik, hajadon által szült gyerek örökbeadásra került, évi 300-400 baba. Az örökbefogadásra várók száma már akkor is meghaladta a gyerekekét, így könnyű volt családot találni a csecsemőknek.
Vándorló cigányok
1910-es évek-1972
Érintett: 600 gyerek
A Pro Juventute állami ifjúságvédelmi szervezet több száz gyereket vett el vándorló életformát folytató cigány családoktól, egészen 1972-ig, mikor e gyakorlat nyilvánosságra került. A gyerekeket intézetekben, nevelőcsaládoknál vagy örökbefogadóknál helyezték el. Alphons Egli államfő 1986-ban bocsánatot kért, az áldozatok anyagi kárpótlást kaptak.
Írország
1950-es, 60-as, 70-es évek
Érintett: 60 ezer gyerek
Örökbeadásra szánt kislány „katalógusbeli” fotója Írországból
A Philomena című sikerfilm pontosan bemutatja az ír történetet: az 50-es, 60-as években tömegével vették el egyházi segédlettel lányanyák gyerekeit, és adták őket örökbe Amerikába. A megesett nőket egyházi intézményekben dolgoztatták, az első pár évben ők nevelték a kisbabákat, majd az apácák örökbe adták a gyerekeket. Az örökbefogadók olykor katalógusból választhattak gyereket, majd cserébe busás támogatásban részesítették a zárdát. Az örökbefogadottak később felnőttként megpróbálták megkeresni a szülőanyjukat, az apácák azonban eltüntették a nyomokat. A még mindig élő, 85 éves Philomena Lee, a film főhőse egy alapot hozott létre, hogy egyáltalán a hivatalos dokumentumok hozzáférhetők legyenek az áldozatok számára. Az ír katolikus egyház érseke és püspökei 2014-ben bocsánatot kértek az okozott szenvedésekért.
Spanyolország
1940-1990-es évek
Érintett: 300 ezer gyermek
A Franco-rendszer alatt kezdetben a politikai foglyok gyermekeit rabolták el és adták törvénytelenül örökbe rendszerhű családoknak. Később üzleti alapon, a kórházak és a katolikus egyház közreműködésével több százezer babát adtak pénzért örökbe házaspároknak. Általában kiszolgáltatott lányanyák, vagy többgyermekes anyák csecsemőit. Az anyának gyakran azt hazudták, hogy az újszülött meghalt, és kamu temetést is rendeztek neki.
Franciaország
1963-1981
Érintett: 1600 gyerek
A Franciaországhoz tartozó Indiai-óceáni szigetről, Réunionról két évtized alatt 1600 gyereket vittek át erőszakos praktikákkal Franciaországba, hogy a gyéren lakott vidéki területekről elvándorló fiatalokat pótolják, a sziget pedig éppen demográfiai boommal küzdött. A gyerekeket kiszolgáltatott családoktól vették el, egyedülálló anyáktól vagy szegény szülőktől. Meghamisították az aláírásukat az örökbeadási papírokon, vagy abban a tévhitben tartották a szülőket, hogy a gyerekek csak átmenetileg utaznak Európába és majd visszatérnek. A gyerekeket sokszor kemény fizikai munkára fogták be új szüleik, életükben törést okozott a kényszerű örökbeadás.
Nagy-Britannia
1950-70-es évek
Érintett: több százezer gyerek
Nagy-Britanniában is a fiatal lányanyákat nyomták erőteljesen a gyerekükről való lemondás felé. Ekkoriban még nem voltak állami intézmények a krízisterhesek támogatására, a velük foglalkozó szociális munkások és egyházi szervezetek az örökbeadást tüntették fel egyetlen lehetőségként. A gyereküket felnevelő lányanyákat éretlennek, felelőtlennek bélyegezték meg. A korszakban félmillió gyereket adtak örökbe, igaz, nem mindet kényszer hatása alatt. A katolikus egyház feje 2013-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért.
Norvégia
A mai napig
Érintett gyerekek: néhány
A Bodniariu-család, akiktől öt gyereket emeltek ki a norvég hatóságok. Esetük bejárta a világsajtót.
A norvég gyermekvédelmi szervezet, a Barnevernet túlkapásai bejárták a világsajtót. Sok esetben indokolatlanul emelik ki a gyereket a családból – jellemzően bevándorló hátterű szülőktől -, és nevelőcsaládban helyezik el őket. Arra is voltak példák, hogy engedélyezték, a nevelőcsalád örökbe fogadhassa a kicsit, miközben a szülő folyamatosan tartotta a kapcsolatot és nem igazolódott be, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre.
