Óbudán, az ország legnagyobb panelházának a tövében, a Szőlő utcában magas falak mögött egy zárt intézmény rejtőzik. Ez az Emberi Erőforrások Minisztériuma Budapesti Javítóintézete. 12-19 éves, bűnelkövető fiúk töltik itt előzetes letartóztatásukat, amíg ítélet nem születik az ügyükben. Juhász Péterrel, az intézmény igazgatójával beszélgettünk, és alaposan körülnéztünk a házban. Mennyi esély van egy félresiklott kamaszt súlyos bűnök után ismét pályára állítani, és ezt milyen eszközökkel lehet elérni?

Mennyi időt töltenek itt a fiatalok?

Addig maradnak, amíg ítélet születik az ügyükben, ez átlagban 14-15 hónap. De itt egy-egy gyerek sorsáról van szó, az átlag erről nem sokat mond. Előfordul, hogy egy gyereket pár napra azért hoznak be, mert nem jelent meg a tárgyalásokon, s utána rögtön kiengedik. Mások egy bonyolult, sok tanús, nehezen feltárható ügy miatt vannak itt, akár három évet is. Ennek a nehézsége az időnek a bizonytalansága. Ha folyik egy nyomozati cselekmény, nem tudom, hogy azt fél vagy egy év múlva zárják le, mikor tűzik ki a tárgyalást… Ha most jár egy fiú a nyolcadik osztályba, vajon itt lesz-e májusban, mert akkor van az osztályozó vizsga? Ha márciusban szabadítják, hogy tudom megoldani, hogy ott legyen a vizsgán, és ne vesszen kárba az a másfél év, amíg itt tanult?

Az ítéletnél milyen kimenet lehetséges? Szabadlábra helyezik, másik javítóintézetben tölti le a büntetését, vagy börtönbe kerül?

Igen, illetve már a nyomozati eljárás közben is lehetséges, hogy szabadlábra helyezik.

Miben különbözik a javító egy börtöntől?

Itt nem csak őrizzük a gyereket. Megvan a nagy kerítés, a rácsok, a csukott ajtó, a riasztó, a NATO-drót, de ez csak keret, ezt szakmai tartalommal akarjuk feltölteni. Itt a gyerek pedagógusok, pszichológusok, szociális szakemberek gondozására van bízva, a rendészek csak a hátteret biztosítják. Míg a börtönben az őrszemélyzet van a fogvatartottak mellett, és az egyéb foglalkoztatás nem hangsúlyos.

Itt a gyerekeket soha nem zárjuk be egy helyiségbe, mint a börtönben. Hiszen ha 8-12 gyereket beteszünk egy zárkába, ott az erősebb gyerek érdekei érvényesülnek. Itt a gyerekek mindig szem előtt vannak, a szabad idő nem létezik a napjaikban. Minden pillanatukat strukturáljuk, a reggel hatos felkeléstől este fél tízig valamilyen foglalkozás folyik. Reggel munka vagy iskola, délután fejlesztés, projektórák, sport, szakkörök. Így nem marad ideje arra, hogy a saját kis problémás gondolatait valósítsa meg. Hiszen azt látjuk, ezek a gyerekek rossz útra tértek, és az a hosszú távú cél, hogy ezt a fonalat visszatekerjük, más irányt mutassunk nekik.

Ha bekerül egy gyerek, megfogalmaznak egy konkrét célt, mit akarnak vele elérni?

A befogadás folyamata sarkalatos. Ha bekerül egy gyerek, előző nap még cigarettázott, drogot, alkoholt fogyasztott, lopott, kontroll nélkül élt, senki nem mondta meg neki, mit csináljon, a társadalmi normától eltérő életmódot folytatott. Bekerül, és abban a pillanatban nagyon keskeny mozgástere van, hiszen bizonyos szabályoknak rögtön meg kell felelni, innen hiányzik a drog, alkohol, cigaretta, vezényszóra kell köszönni, alapállásba állni. Ebben az időszakban őt megvizsgálja egy szakértői csapat: gyerekorvos, pszichiáter, szociális munkás, pszichológus, gyógypedagógus. Igyekszünk egy keresztmetszeti képet kapni róla, hogy aktuálisan milyen személyiségállapotban van, és milyen életút vezetett oda, hogy ő elkövetett egy bűncselekményt. Ezután ezek a szakemberek egy teammegbeszélésen megpróbálnak neki kijelölni egy tervet, ami az ő gondozását, nevelését, oktatását biztosítja. A gyerek gondozását el kell látni, akkor is, ha ő egy hajléktalan szubkultúrában már évek óta magáról gondoskodott, de érkezett be már ide dolgozó, kétgyerekes családapa, saját házzal. A mi jogrendünkben ő kiskorú gyerek. Volt olyan növendék, aki egy ausztriai pékséget eladott, hamis papírokkal, némettudás nélkül, de olyan határozott fellépése volt. És lehet, hogy ő egy csoportba kerül egy olyan fiúval, akit éppen írni-olvasni tanítunk meg az angolvécé használatára. Ez ad egy érdekes dinamikát. Felmérjük, miért jutott el oda, hogy bűncselekményt követett el, mit tudunk ebben korrigálni. Nálunk minden gyereknek kell tanulnia, azokat szoktam felmenteni, akik leérettségiztek, de ez ritka. A bizonyítványok nem feltétlenül fedik a valóságot, előfordul, hogy hét osztályt igazol a fiatal, de nem tud írni-olvasni. Ilyenkor őt egy fejlesztő csoportba rakjuk és megtanítjuk írni-olvasni. Nagyon sokféle gyerekkel találkozunk, jellemző, hogy egy-két év lemaradásuk van, de olyan gyerek is előfordul, akit tehetséggondozni kell.

Abban nincs szava Önöknek, hogy meddig maradhat a házban a gyerek?

Az igazságszolgáltatást nem befolyásoljuk.

Az ítélet után maradhat itt a gyerek?

Nem, itt csak előzetes letartóztatásban lehet. De az együttműködő iskolánkkal van egy megállapodásunk, hogy a kikerülő gyerekek velük tovább folytatják az tanulást. Amúgy se nagyon vennék fel máshova.

Ez fizikailag hogy történik?

Van egy hátsó épületünk, ez az iskola, az itt élő gyerekek ott tanulnak, és heti két délután a hátsó kaput lezárjuk, esti iskolások jönnek be. De az iskola rendelkezik több telephellyel az országban és egy távoktatáshoz hasonló programjuk is van.

Mennyire működik a továbboktatás, ha a gyerek visszaérkezett az eredeti közegébe?

Teljesen változó. Van, akinél egyáltalán nem, van, akinél jól működik.

Ha valaki bekerül, mennyit lehet bepótolni az iskolából?

Írni-olvasni meg lehet tanítani, ez jól működik, sok időt tudunk vele tölteni. A normál oktatási rendszerben azt meg tudjuk oldani, hogy egy év alatt két tanévet behozzon. 4-6-8 fiatal van egy osztályban. Mi adunk nekik vizsgalehetőséget, de nem szeretnénk őket becsapni, nem engedünk át mindenkit, hogy a statisztikában jobban mutasson.

Mit kell elkövetni, hogy valaki ide bekerüljön?

Rablást, életellenes cselekményeket, fizikai vagy szexuális erőszakot, utóbbinak nagyon nő a száma.

Miért növekszik?

Nem tudjuk, hogy tényleg nő-e vagy csak a látencia csökken. Ami jellemző, hogy az elkövető gyerekek majd mindegyike áldozat volt korábban, gyakori a tükrözött bűncselekmény, és nem a szexuális élvezet a cél, hanem a megalázás. A legtöbb fiú-fiú relációban történik, és általában ismerik egymást.

Tehát nem arról van szó, hogy megy a lány egy sötét utcán, és egy fiú megerőszakolja.

Nem. Ami még jellemző, hogy a gyerek nem is biztos tudja, hogy bűncselekményt követ el. Elmennek hárman bulizni, isznak, a lány rosszabbul bírja az italt, nem védekezik, mikor kijózanodik, azt mondja, hogy ő nem akarta. De míg szexuális események egyszeriek, a rablás általában ismétlődő.

Tudják egymásról a fiatalok, hogy ki mit követett el?

Általában igen. Hiába mondjuk, hogy ne mondják el, elmesélik. A csoportkohézió nem viseli el a hazugságot.

Mennyire nehéz megállni, hogy ne a gyilkost lássa egy gyerekben, ne a bűncselekmény alapján ítélje meg?

Én észre sem veszem. Tegnap hoztak két gyereket, nem is volt időm elolvasni a papírjaikat, de ugyanúgy beszéltem velük. Harminc éve dolgozom velük. A nyolcadik kerületben nőttem fel, sok cigánygyerek között, aztán a hatodik kerületben jártam iskolába, ahova a követségek gyerekei jártak. Nekem természetes, hogy sokféle gyerek van, itt is dolgozom és egy dunakeszi elit középiskolában is tanítok hetente. A gyerek az gyerek. Nekem az a dolgom, hogy ezeket a különbségeket kompenzáljam, és picit jobb helyzetbe hozzam a gyereket, mint mikor először állt előttem. Sok volt növendéknek segítettem állást találni, ami nem kötelezettségem, de aki emberekkel foglalkozik, az nem gondolkodhat ilyen határokban. Tekinthetném őket bűnözőnek, de egyszer kiszabadulnak, és én is egy villamoson fogok velük utazni, egy városban fogok velük élni. Az én érdekem is, hogy visszailleszkedjenek.

Áldozatnak látja ezeket a gyerekeket?

Igen. A jogalkotás, a rendszer, a család, a társadalom áldozatainak.

A jog a 18. születésnapot éles határként kezeli, míg addig áldozatnak is látja a bűnelkövető gyereket, utána már tettesnek kezeli.

Volt itt 16 éves gyerek, akinek két gyereke, saját háza, munkahelye, felesége volt, nem gyerekként imponált, érett személyiség volt. De az elit középiskolában is van olyan lány, aki 15 évesen odaköltözik a 30 éves barátjához és nőként él, felnőttként viselkedik, más meg másoddiplomás egyetemi hallgató és reggel még az anyukája viszi neki ágyba a kakaót. A személyiségfejlődés mindenkinél egyéni. A gyerek érdekét pedagógiai, pszichológiai, szociális alapon keressük, amihez a jog csak egy keretet adjon. Ahol a jog tisztán érvényesül, ott történik a rendszerabúzus, mert a gyerekek különbözők, mi meg egy skatulyába próbáljuk őket begyömöszölni.

Azért itt eléggé egységes a rendszer az egyforma gumipapucstól kezdve a reggel hatos ébresztőig. Még azt is megszabják, milyen színű tréningfelsőt küldhet be a család…

A keretek azonosak, épp ez a viselkedésterápia lényege. Ha sok időnk lenne, lehetne hagyományos személyiségterápiát alkalmazni, hogy formáljuk a személyiséget és ez idővel kihat majd a magatartásra. A viselkedésterápia ezt megfordítja, itt egy viselkedésmintát írunk elő, és ez idővel kihat a személyiségre. Az idő itt nagyon fontos. Ha kint dolgozom egy gyerekkel, 8-10 alkalom eltelik azzal, hogy megismerem, onnan két év, amíg egy szociálterápia működni tud, majd még utána egy kicsit gyakoroltatni kell. Itt nagyon szoros szabályokat hozok, azokat kvázi rákényszerítem, erre jó eszköz a napirend, a csoportkohézió, meg akar felelni az elvárásoknak, ami személyiségváltozást is hoz. Ezért kell ennyire színesnek lenni egy ilyen háznak, mert ha csak szabályokat hozok, az börtön lenne, de mert színes, ezért tud nevelni.

Könnyen megy a gyerekeknek a beilleszkedés a szabályrendszerbe? Mikor körbejártam, mind azonnal szalutálták, vigyázzba álltak.

A szabályokat másnapra tudják, ezt könnyű átvenni. Van egy fokozatrendszerünk, ami motiválja őket, mindenki látja, hogy mit kap a másik, ha jól teljesít, ő is hozzájuthat. Az egyes fokozatú gyerek szappant kap, a hármas tusfürdőt és dezodort. A kinti világban nem lenne értéke, mert lop magának a boltban, de itt benn ez óriási motiváció.

Hogy lehet előrelépni?

A délelőtt négy napot iskolában vannak, kettőt munkahelyen. A munka alapján pénzt kap a fiatal, de a ténylegesen elvégzett munkája alapján, ha vakarózik, az nem számít bele. Ezért kis csoportokban dolgoznak. Délben értékelik őket. A nevelők is minden délelőtt értékelik a gyerekek teljesítményét aszerint, hogy a kötelességét teljesítette-e, többet vagy kevesebbet végzett. Hatvan naponta minden gyereknél az összes vele foglalkozó szakember megbeszéli a gyerek fejlődését. Ha jól halad, javaslatot tesznek előrelépésre. Hatvan naponta van lehetősége felfele lépni, de bármi nagy hibát elövet, egy vezető azonnal visszafokozhatja.

Van olyan gyerek, aki lázad, dacol, következetesen nem tartja be a szabályokat?

Hogyne.

Azzal mit tudnak csinálni, ha már lefokozták?

Az a kérdés, miért így viselkedik. Van olyan gyerek, aki csak lázad. Nála elkezdjük keresni a motivációt, a legkülönbözőbb ötleteket találjuk ki: pszichiáter, pszichológus, csoportterápia, bibliaóra, sport, tánc. A nehezebb eset a pszichopata gyerek, aki nem szeret, nem szorong, nem tanul. Őrajtuk az amerikai pszichiátria szerint nem lehet változtatni. Őket nem lehet fejleszteni, egyik csoportból a másikba áthelyezéssel időlegesen lehet változtatni a viselkedésükön. Róluk még fogunk olvasni. Aki azt a képet rajzolta ott, neki mondtam, hogy ha nem változtat, akkor a bűnözői körben is elássák vagy leütik. Őt a szabadulása után két hónappal holtan tették vasúti sínekre. A bűnözői világ sem fogadta be, mert a bandaszabályokat nem tartotta be.

Egy előadásán azt említette, egyre kevésbé létezik a betyárbecsületet az elkövető kamaszok között. Miért?

Nincsenek közösségek, például az aluljárók bandái. Nincsenek olyan csoportok, ahol megvannak a szabályok, a sportegyesületek pénzalapon működnek. A közösség nem termeli ki a saját értékeit, és így betyárbecsület sincs.

A „Szőlő”

A Szőlő utcai intézmény 127 éve működik, mindig problémás fiatalokkal foglalkozott. Immár két évtizede az előzetes letartóztatásukat töltő kiskorú fiúkat fogadja, 12-19 éves korig. Az intézmény 100 férőhelyes, iskola, műhelyek és nevelőotthon kaptak benne helyet. 1-12. osztályig van lehetőség a tanulmányok végzésére. Minden fiatal dolgozik is, a mosodában, varrodában, vagy a kreatív műhelyben. Az épületben kertészet és kisállat-simogató is működik, nyáron még medence is. Az elhunytaikról egy kopjafa mellett emlékezhetnek meg a fiúk. A szabadidőben sport- és kreatív foglalkozás, bibliaismeret, önismereti, kommunikációs csoport, cigány hagyományőrző foglalkozás, tánc és filmvetítés közül választhatnak.

Fotók: Halmos Bence

Az interjú második része a jövő héten jelenik meg.