Horváth Krisztián 20 éves, nyolcéves kora óta él az SOS Gyermekfalu gondoskodásában. A fiatalember raktárosként dolgozik, és három hónap múlva kezdi az önálló életét. Munkahelyi baleset, tetoválás, az állami gondozásra kapott reakciók és a pénzgazdálkodás is szóba került beszélgetésünkben.

Hol élsz most?

Egy albérletben lakom Szombathelyen, ez az SOS által bérelt külső férőhely, az ellátmányból hozzá kell járulni a rezsihez. Elvileg együtt lakom három lánnyal a kétszobás lakásban, de ők gyakran a pasijuknál vannak. 2004 óta vagyok a rendszerben.

Miért kerültél be?

Apu és anyu sokat veszekedtek, apu sokat ivott, eljárt dolgozni, de ha hazajött, akkor általában részeg volt. Ők különmentek, apuval maradtunk, anyu az új párjával egy másik városba költözött. Apu szinte mindig dolgozott, felügyelet nélkül voltunk otthon, anyu végül elintézte, hogy bekerüljünk egy intézetbe, elsőre Gencsre kerültünk átmeneti otthonba, majd az SOS-be Kőszegre egy nevelőanyához, innen 16 évesen mentem át a séi ifjúsági házba, és pár hónapja ebbe a lakásba.

A testvéreiddel együtt kerültél be?

Hárman vagyunk testvérek, én akkor nyolcéves voltam, a húgom hat. A harmadik tesóm akkor még nem élt, ő féltesóm anyutól.

Anyukád nem akart magához venni?

Dolgozott rajta folyamatosan, de ez nem volt egyszerű. Mire sikerült neki, én már nem akartam tizenkét évesen, a húgom hazament, én nem. A másik tesómat is ők nevelik.

Miért nem akartál?

Eléggé megszerettem a rendszert, a magam ura vagyok. Persze vannak korlátok, azokat be kell tartani, de a saját életemmel tudok foglalkozni.

Milyen volt bekerülni a Gyermekfaluba?

Láttam, hogy gyerekek futkároznak a faluban, van társaság, hamar beilleszkedtem. Volt, ami furcsa volt eleinte, de nekem már inkább ez a megszokott, mint családban felnőni.

Milyen volt, hogy nevelőanyukád van? Őt anyádnak tekinted?

Eleinte furcsa, de teljesen jól kijöttünk. Nem panaszkodhatok, embert faragott belőlem. Nem tekintem anyámnak, de sokat köszönhetek neki.

Nincs benned a harag a szüleid felé?

Ugyanúgy tartjuk a kapcsolatot, szeretem őket. Jó ez így. Rengeteg helyre eljutottam, rengeteg embert megismertem az SOS-ben, programokra eljutottam, sokkal erősebb helyzetből indulok így az életnek, mint ha a szüleimmel lennék.

Húszévesen már ilyen higgadtan látod a dolgokat?

Próbálkozom, sok mindent átéltem.

Rossz volt, amíg a családodban éltél?

Nem, egyáltalán nem.

Bántottak?

Nem.

Miért emeltek ki?

Kiskorú veszélyeztetése miatt. Alkoholt nem lehet fogyasztani kiskorú társaságában.

Végig egy nevelőanya volt veled?

Igen, de voltak helyettesek.

És a gyerekek?

Negyven gyerekkel biztos együttéltem, ők mozogtak, forogtak.

Őket minek tekinted? Testvérnek?

Nem. Barátnak, ismerősnek. Van, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, van, akivel egyáltalán nem. De erről szól az élet, új embereket megismerünk, a régiek elmennek, ahol vagyunk, ott lesznek barátaink.

Most mit csinálsz?

Raktárosként dolgozom Szombathelyen.

Tanulsz mellette?

Iskolában nem. Most szeretném a jogosítványt megszerezni, esetleg a C típusú jogosítványt is. Három és fél hónap múlva kikerülök a rendszerből.

Nem akarsz tanulni, hogy maradhass? (Aki tanul, 24 éves koráig maradhat utógondozott.)

Nem akarok visszaülni az iskolapadba, hogy a munka világába belekóstoltam. Korábban szakácsnak tanultam, de az utolsó 3-4 hónapban otthagytam az iskolát. Nem bírtam, nem volt szabadidőm, sokat agyaltam baromságokon, napi 60 km-t utaztam két átszállással, de nem erre fogom, én voltam a hibás. De nem bánom, mert most tizenkétórázhatnék és nem lenne hétvégém hasonló pénzért, és az stresszesebb munka.

Hova fogsz költözni innen?

Egy önkormányzati bérlakásba, amit fel lehet újítani és le lehet lakni az összeget. Most tervezgetjük. Három hónap munkaviszony kell az otthonteremtési támogatáshoz, nekem egy hónap hiányzik még.

Van, aki segít neked?

Norbi, az ifjúsági ház vezetője mellettem áll, az elmúlt években ott laktam.

Maradsz raktáros?

Isten ments! Szeretném megszerezni a C típusú jogosítványt és fuvarozni, aztán továbblépni.

Megnézhetem a tetkódat?

Igen. Négy napja került a bőrömre, még kicsit hámlik.

Miért pont most csináltattad?

Tavaly nyáron volt egy üzemi balesetem, történt egy robbanás egy cégnél, ahol dolgoztam, én sérültem a legjobban. Három hetet kórházban töltöttem Győrben, abból kilenc napot altatásban. Kisebb sebek maradtak a karomon, annak a helyére került a tetkó, hogy kicsit elfedjem, de nem ez a fő indok, hanem hogy tetszik.

A baleset a cég hibájából történt?

Igen, nem volt engedélye a gépnek. Festékkazettákat daráltunk, ami berobbant, kicsapott a láng, mellettem két ember égett még meg. Sokkot kaptam, nagyon megégett a karom, a hátam és a légcsövem, hirtelen nem kaptam levegőt.

Ki járt be hozzád a kórházba?

Norbi, a nevelők az ifjúsági házból, az összes ott lakó fiatal, anyuék, apuék. Anyu egy hetet lenn töltött Győrben. Ez nagyon jólesett, és azóta még komolyabban látom a dolgokat. Nem akarom ilyen munka mellett végezni, azóta próbálok még jobban lépkedni előre.

Fizetett kártérítést a cég?

Még azon küzdünk. Óriási büntetéseket róttak ki rájuk.

Mióta tudsz újra dolgozni?

Csak két hónapot hagytam ki a munkából. Először egy közeli kertészteben dolgoztam két és fél hónapot, hogy visszarázódjak a munkába, aztán rájöttem, hogy ugyanazt csinálom, mint előtte, segédmunkás vagyok. Néztem tanfolyamot a munkaügyi központban, megcsináltam egy targoncás tanfolyamot, azóta jobb munkák közül válogathatok, már nem egy senki vagyok a szemükben és fizetésben sem mindegy.

Az iskolában jó tanuló voltál?

Közepes.

Apukád még mindig iszik?

Nem. Nagyon jó a viszonyunk. Minden hétvégét nála töltöttem, míg a gyermekfaluban voltam, számíthattam rá, csak az nem jött szóba, hogy nála lakjak. Jó ez így.

A volt nevelőanyáddal is van kapcsolatod?

Nincs, de ha Kőszegen járok az SOS-ben, bekopogok hozzá, évente egyszer.

Ott éltél egy anyával és hét másik gyerekkel, nyilván sokkal kevesebb figyelem jutott rád, mint egy családban…

Nem igénylem a figyelmet.

Gondolom, osztozni kellett a szobádon is más gyerekekkel…

Majdnem végig saját szobám volt. Ha ugyanezt meg akarom magamnak teremteni, akkor nagyon gyorsan össze kell kapnom magam. Ugyanezt az életszínvonalat nem fogom tudni tartani, ha kikerülök.

Úgy érted, csökkenteni kell a színvonalat?

Igen, de amúgy is efelé tart a dolog.

Külföldi munkában gondolkozol?

Itt egy karnyújtásnyira Ausztria, de ahhoz kéne jogosítvány.

Hogy lesz pénzed jogsira?

A kártérítésből, meg a fizetésemből spórolok rá.

Kapsz majd életkezdési támogatást?

Igen, ha kikerülök, ez a lakásfelújításra megy majd, ennél jobban nem lehet felhasználni.

Te szeretnél majd gyereket?

Igen, de öt éven belül még nem, nem szeretnék hasonló hibába esni, mint a szüleim. Én korán jöttem nagyon, ők 17 és 18 évesek voltak, mikor születtem.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Barátnőzök, a barátaimmal találkozom, és a séi focicsapatban játszom, minden pénteken van edzés, vasárnap mérkőzés. Ez jó kikapcsolódni, meg a társaság miatt is.

A barátaid az SOS-ből vannak vagy máshonnan is?

Mindenhonnan, mindig jól feltaláltam magam, rengeteg barátom van, általában idősebbek nálam.

A barátaid mit mondanak, mikor megtudják, hogy az SOS-ben nőttél fel?

Most már kialakítottam egy tök jó verziót, ahogy elmesélem. Elmondom, hogy kerültem be, akkor a szüleimet egy pillanat alatt elítélik. Akkor elmondom, hogy anyu négy év után összeszedte magát, hogy a másik tesómat haza tudta vinni, ez szépíti a helyzetet az ő szempontjából, apu is összeszedte magát, a saját akaratomból maradtam, ez már elfogadhatóan hangzik.

Tehát arra ügyelsz az elmeséléskor, hogy a szüleidet ne ítéljék el.

Igen.

És veled kapcsolatban mik a reakciók?

Irigyelnek, hogy ők nem tehetik meg, amit én. Itt egy lakás, többnyire üres, senki nem szól bele az életembe.

A húszéves barátaid a szüleikkel élnek?

Még a harmincévesek is, nekem meg 21 éves koromra lesz egy saját lakásom, amit felmutathatok. Az állami gondozás miatt nem néznek ki, mert váltanak velem két mondatot, látják, hogy nem olyan vagyok én, nem is úgy kezelem magamat, mint egy állami gondozott, hanem mint egy átlagember, elvárom, hogy úgy is kezeljenek.

Mikor szoktad ezt elmesélni?

Meggondolom erősen, a bizalmat előbb ki akarom építeni, ne ezzel induljon a kapcsolat.

Volt kellemetlen élményed emiatt?

Az általános iskolában Kőszegen az SOS-eseket általában elítélték a viselkedésük miatt, ez eléggé kínos volt nekem. Meg az is, mikor az osztályfőnök mindenki előtt megkérdezte, hogy a személyes nevelőm el tud-e jönni a szülői értekezletre. Próbáltam mindig úgy viselkedni, hogy kitűnjek a tömegből, a maximumot ki akartam hozni magamból, ez sikerült.

Hogy tanultál meg bánni a pénzzel?

Nehezen tanultam meg. Most havi két részletben elutalja az SOS a számlánkra az ellátmányt, de nem is ennek a kezelése okoz gondot, inkább a fizetésé. Volt, hogy elszórtam hülyeségekre a pénzt, nem takarékoskodtam, hanem jól éreztem magam belőle.

Vannak céljaid, amire gyűjtesz?

Mindig összerakom a képet hó elején, aztán hol jobban sikerül betartani, hogy rosszabban.

Korábban nem kellett gazdálkodnod?

A nevelőanyánál zsebpénzt kaptam. Aztán 16 évesen elvégeztem a focibíró tanfolyamot, vállaltam vezetéseket, abból volt pénzem. Az ifiházban a nevelőtől kellett elkérni a pénzt, volt egy füzet, abban vezette, kinek mennyi jár. Volt egy fokozatosság, mindenben segítettek a nevelők. 16 éves korom óta én vásárolok magamnak, elmentünk vásárolni a nevelővel, írni kellett előtte egy étrendet, bevásárlólistát, addig nem kaptuk meg a pénzt.