A 18 éves Horváth Leon pert nyert a gyámhivatallal szemben. A bíróság kimondta, hogy a tizenéves fiút jogtalanul helyezték speciális szükségletű gyerekek otthonába. Az ügy precedens lehet. Az ötéves kora óta állami gondozásban élő Leonnal beszélgettünk.

Hol kezdődött a történeted?

1998-ban születtem, ötévesen kerültem állami gondozásba. Előtte édesanyámnál voltam, összevissza laktunk az ország több pontján, anyaszállókon. 2003-ban vettek gondozásba engem és a testvéreimet, mert anyám többször napokra magamra hagyott minket, apám meg ebben az évben öngyilkos lett, és rossz körülmények között éltünk. Négy vér szerinti testvérem van, két féltestvérem, és még biztos van sok, akiről nem tudok. Én vagyok a második legidősebb gyerek.

Emlékszel, milyen volt anyukáddal?

Régről? Nem. Még fényképem sincs az első öt évemről. Most néha-néha találkozgatok vele, de ennyi a kapcsolatunk. Anyám elég fiatal, most is csak 38 éves.

Milyen a viszonyotok?

Felszínes. Én őt nem tartom az anyámnak. Még akik bántalmaztak az intézetben, azokat is előbbre tartom, mert ők tették le elém az ételt, ők voltak ott végig mellettem, még ha nem is mindig segítő szándékkal.

Anyád próbált visszakapni?

Nem tudom, kicsi voltam.

Látogatott?

Párszor. De én már kicsi koromban is távolságtartó voltam vele, a többi testvérem anyásabb volt. Sokszor bejött hozzám, én meg elmentem az intézetből.

Tartod valamelyik rokonoddal a kapcsolatot?

Az idősebb testvéremmel, de vele is csak néha-néha.

Hova kerültél be ötévesen?

Először egy befogadó otthonba, aztán egy 48 fős gyermekvédelmi központba Zalaegerszegre, aztán egy normál lakásotthonba. Onnan egy másik lakásotthonba, ami bezárt, innen egy újabba, majd egy speciális otthonba, utána megint egy normál intézménybe, majd megint egy speciális otthonba. Most utógondozott vagyok, albérletben lakom külső férőhelyen.

Nem merült fel, hogy nevelőszülőnél élj?

Nem is szerettem volna, rossz tapasztalatokat hallottam más gyerekektől. Ha kisebb koromban megkérdeztek, én mindig elleneztem. Voltak nevelőszülők, akik jöttek hozzám ismerkedni, de én mindig távolságtartó voltam velük, nem is mentem oda hozzájuk, ellehetetlenítettem, hogy engem kivegyenek.

Még összeszámolni is sok, 8-9 intézményben éltél eddig. Volt, ahol hosszabb időt töltöttél?

Sümegcsehin, a lakásotthonban nagyjából hat évig éltem, csak ott bezárt az intézet, akkor a gyerekeket szétszórták másik otthonokban.

Ez állandóságot jelentett, vagy a hat év alatt is cserélődtek a nevelők a lakásotthonban?

Nem, ott nem. Ott nagyon jó volt a közeg. Hat nevelő volt, és négy közülük stabilan ott dolgozott, lehetett rájuk számítani.

Van olyan felnőtt az életedben, akire mint szülőfigurára tekintesz?

Nem. Van olyan, akihez tudok fordulni, de akit szülőfigurának tartanék, olyan nincs.

Kinek hallgatsz a tanácsaira?

Az egyik volt nevelőmnek. Csak ő felmondott, mikor csúnya dolgok történtek az otthonban, bántalmazás, zsebpénzek visszatartása. Ők ezt folyton jelezték, nem történt semmi, sokszor meghurcolták őket, és felmondtak.

Ez Sümegcsehin történt?

Nem, utána Zalaegerszegen. Ide 13 éves koromban kerültem át egy lakásotthonba, és ott kezdtem a problémákat aktívan jelezgetni. Ez fajult odáig, hogy a speciális otthonba tettek. Próbáltak többször letörni, mióta elkezdtem kiállni magamért és a többiekért. Az akkori intézeti igazgató próbálkozott fenyegetéssel, lelki terrorral, hogy sátán vagyok, mindennek lehordott. Ez egy ideig hatott, nem mertem szólni. De makacs vagyok, és szeretek beleszólni, ha valamivel nem értek egyet, vagy igazságtalannak tartok. Egyre durvább szankciókat vezettek be ellenem, végül a speciális otthonba dugtak.

Honnan jött ez az érdekérvényesítő vonás benned?

Nagyon szeretek olvasni. Az elején szépirodalmat olvastam, és a helyzet hozta, hogy a jogra kellett szakosodnom, hogy ki tudjak állni magamért és társaimért. Engem sokat bántalmaztak kiskoromban, emiatt is.

Milyen ügyekért álltál ki?

A zsebpénzek jogtalan visszatartása, az ellátmányok késése miatt. Voltak durvább dolgok is, de ezt nem szeretném elmondani.

A pert miért indítottad?

A speciális otthonban olyan problémás gyerekek közé raktak, akik aktív szerfogyasztók, súlyos pszichés problémáik voltak. És ez nem azért történt, mert annyira segíteni szerettek volna, hanem mert felemeltem a szavamat, beleszóltam a dolgokba és ezt nem szerették. A kormányhivatalt pereltem be. A bíróság kimondta, hogy teljesen jogtalanul helyeztek oda kétszer is, összesen közel másfél évet töltöttem ott.

Milyen volt a speciális otthonban?

Van, aki gyógyszeres kezelés alatt áll, sokan küzdöttek magatartási problémákkal, droggal. Az én cuccaimat is ellopták a társaim, hogy legyen pénz drogra. Az egyik gyerek minden előzmény nélkül le akart szúrni, el kellett futnom. Emiatt kihagytam három és fél évet az iskolából, elkezdődtek a problémák és azzal foglalkoztam, és az otthonban sokszor olyan dolgok történtek, amitől egy embernek szégyenérzete támadhat, nem tudtam bemenni az iskolába.

Miért helyeztek oda másodszor is?

Röhejes volt. Nyomásra visszahelyeztek egy normál otthonba, mert ombudsmani vizsgálattal és a médiával fenyegetőztem, de mikor az akkori kormánymegbízott elment, aki segített nekem, akkor meg visszahelyeztek a speciális otthonba. Kilenc hónapig tartott a bírósági eljárás, nagyon sok tanút kihallgattak, szakértőket vontak be, igazságügyi elmeszakértők vizsgáltak, az összes iratanyagot kiskoromtól mostanáig áttanulmányozták, ami több ezer oldal. Megállapították, hogy jogtalan volt az elhelyezésem, sőt fel se merül, hogy én speciális szükségletű lennék, olyan agresszív magatartást tanúsítanék, amit ők leírtak rólam, vagy pszichés problémával rendelkeznék. A bíróság kimondta, hogy a szakértői bizottság, amely ezeket megállapította rólam, jogtalanul járt el, jogtalan volt az első és másodfokú gyámhivatali határozat, ami speciális szükségletűnek nevezett és egy speciális intézménybe helyezett át.

Az elmeállapotodat vizsgálták az eljárás során?

Igen, és a magatartásomat is.

Hogy zajlott a vizsgálat, ami alapján korábban a speciális otthonba küldtek?

Ezt nehéz megmondani, mert öt percnél többet sose töltött velem a pszichiáter, és akkor se rólam beszélgettünk, hanem a Ritalin használatáról vitáztunk, nem miattam, hanem egy másik gyerek kapcsán. Én mondtam, hogy ez a legkönnyebb, nem kell dolgozni, csak felírni a gyógyszert, és ezen veszekedtünk, ő meg azt mondta, hogy nekem is szednem kellene, mert látja, hogy nem tudok a társadalomba beilleszkedni, mindenkivel ellenkezem, nekem nem felel meg semmi.

És most szeretnél kártérítésért is perelni?

Igen, erkölcsi és anyagi kárpótlásért.

Te vagy az első állami gondozott, aki beperelte a gyámhivatalt?

Ezt nem tudom, de olyan tekintetben igen, hogy speciális szükségletűnek nyilvánítottak és nem vagyok az.

De ez egy lavinát indíthat el. Szinte minden állami gondozott történetében van olyan elem, amiért perelhetne. Hogy miért vették állami gondozásba, megkapott-e minden segítséget a vér szerinti család, megfelelő lehetőségeket kapott-e a kapcsolattartáshoz, a tanuláshoz…

Igen, ezért is beszélgettem a minisztériummal arról, hogy a problémát kéne megoldani. Mert több ezer gyerek pert indíthatna anyagi kártalanításért, ez elég sokba kerülne. A gyermekvédelmi törvény nem tökéletes, de ha azt betartanék, ami le van írva, már elég lenne.

Milyen a népszerűség, amit az ügy hozott?

Nem örülök neki, nem számítottam ekkora felhajtásra. Ami jó benne: sokan keresnek, nagyon sokan támogatnak. Ismert emberekkel találkozom, többekkel elkezdtünk együtt gondolkodni a gyermekvédelem problémáin. Ha nem kap fel a sajtó, nem ismerem meg őket. Szeretnék egy alapítványt létrehozni speciális szükségletű gyermekeknek, meg kulturális és sportprogramokat szervezni állami gondozott gyerekeknek. Sokan keresnek az állami gondozottak közül is a problémáikkal.

Milyen problémákkal?

Leggyakrabban a zsebpénz és a kimenő ügyében.

Ezek kis problémák… Én azt látom nagyobb bajnak, hogy bekerül egy gyerek állami gondozásba, és sok évre ott ragad, nem világos, mikor tud kikerülni, majd sokkal rosszabb esélyekkel indul neki az életnek, mint a családban élő társai, közben elég nagy összeget is ráköltött az állam.

Egy gyereknek a zsebpénz és a kimenő nagy problémák. Ők ezeket látják.

Neked miért kellett 13 évet állami gondozásban tölteni?

Én, ha nem kerültem volna állami gondozásba, nem lettem volna az, aki vagyok, és én örülök annak, hogy ilyen lettem. A vér szerinti családomban elkallódtam volna.

És ha valami jobb helyre kerülsz?

Felesleges ezen rágódni.

Mi szeretnél lenni?

Ha minden összejön az iskolával kapcsolatban, akkor jogász. Ha ez nem sikerül, akkor valamilyen civil szervezetnél dolgoznék. A jog mellett a politika is érdekel, emellett a gyermekvédelemmel is szeretnék foglalkozni, de nem főállásban. Most végzem a kilencedik osztályt, felnőttképzésben, itt egy év alatt két osztályt el lehet végezni. Ha minden jól megy, 2018-ra leérettségizem.

Dolgozol?

Keresek munkát, de nyolc osztállyal nehéz, takarítónak se vesznek fel.