Sorozatunkban a gyermekvédelemben tevékenykedő szakemberek munkáját szeretnénk bemutatni. Ma egy gyermekvédelmi gyám mesél, ezt a munkakört tavaly év elején vezették be az állami gondoskodásban élő gyermekeknél. Ilona az egyik megyei Tegyesznél látja el ezt a feladatot, és nagyon szereti a munkáját. (A fotók nem őt ábrázolják.)

Mit csinál egy gyermekvédelmi gyám? Mik a feladataid?

A munkakör meglehetősen sokrétű. A gyermekvédelmi gyám az (állami) nevelésbe vett gyermekek törvényes képviselője és vagyonkezelője, érdekeik és jogaik védelmét látja el, a kötelezettségeik megfelelő teljesítését segíti, és ellenőrzi. Rendszeres, személyes kapcsolatot tart a gyermekekkel, kisebb korban kéthetente, hat éves kor fölött havonta jár ki hozzájuk. Persze a nevelőcsaládokkal, illetve a lakásotthonokkal is kapcsolatban van, tájékozódik a gyermekek helyzetéről, hogylétéről, napi szintű problémáikról, életük eseményeiről, például beilleszkedésükről a kortárs közösségekbe, a felnőttekkel való viszonyukról, baráti körükről, szabadidős tevékenységeikről.

A munkánknak van adminisztratív része is, amikor a látogatásokról feljegyzést, illetve statisztikát, összesítést készítünk, illetve a gyermekek személyes okmányait a beszerezzük. Megszervezzük, szükség szerint segítjük, illetve személyes jelenlétünkkel kísérjük a gyermekek kapcsolattartását a szüleikkel vagy egyéb hozzátartozóikkal. A törvényes képviselet keretében a gyermekeket orvosi vagy pedagógiai vizsgálatokra, olykor bírósági vagy rendőrségi meghallgatásra kísérjük, illetve ezen alkalmakon magunk is részt veszünk. Én azt szoktam mondani, hogy jogi értelemben a törvény előtt mi vagyunk a szüleik ezeknek a gyerekeknek. Nem feledve természetesen azt, hogy vér szerinti anya és apa csak egy van, és természete szerint senkivel sem pótolható.

Milyen végzettség kell egy gyámnak?

A gyermekvédelmi gyámok felsőfokú humán diplomával rendelkeznek, ami sokféle lehet: tanár, szociális munkás, szociálpedagógus, óvodapedagógus, tanító, hitoktató, teológus, államigazgatási főiskola. Néhányan több diplomával is szereztek, elsősorban azért, mert több évnyi tanítás vagy óvodai munka után a szociális szférába átkerülve szükségét érezték egy szociális felsőfokú végzettségnek is. Én magam szociálpedagógus vagyok.

Hogy telik egy átlagos napod? Van átlagos nap?

Nincs átlagos munkanap, a munkám rendkívül változatos, mozgalmas. Csak ezen a héten is tettem látogatást nevelőcsaládoknál és lakásotthonban élő gyermeknél is, voltam gyermekkel iskolaérettségi vizsgálaton, felügyeltem egy anyai kapcsolattartást, illetve végeztem adminisztrációs tevékenységet. Elég gyakran előfordulnak ad hoc helyzetek, mikor még reggel másként tervezem a napot, mint ahogyan az a valóságban zajlani fog. Ilyen eset lehet például, ha egy szökésben lévő gyermeket előállít a rendőrség, és telefonon értesítenek, hogy menjek be a kihallgatására. Természetesen azért szoktam tervezni, hiszen a jogszabály előírja, hogy a gyermekeket – életkoruktól függően – mil rendszerességgel látogassam. Így ha ez az időintervallum rövidesen eltelik, akkor már a következő alkalmat keresem, amikor kimehetek a családhoz.

Ki a felettesed? Hova tartozol?

Közvetlenül a szakmai vezetőmnek, illetve a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szolgálat) igazgatójának tartozom elszámolással, ők a feletteseim. Ezen kívül a gyámhivatalhoz tartozom, annak ellenére, hogy helyileg nem a gyámhivatalban dolgozom. A gyámhivatal az említett, rendszeres tájékoztatáson kívül is kérhet tőlem rendkívüli beszámolót, ha felmerül egy probléma valamelyik gyermek kapcsán, ha információra van szüksége. A gyámhivatal meghosszabbított kezeként működöm, én vagyok az összekötő kapocs a hivatal és a gyermek, illetve a család (vér szerinti és nevelő) között. Javaslataimat, véleményemet – a szülő, esetleg a gyermek vagy szükség esetén más személy kérelme mellett – egy-egy döntéshelyzetben szintén a gyámhivatalnak küldöm el.

Kikkel vagy kapcsolatban a munka során? 

Elsősorban a gyámhivatalokkal, hiszen a gyermekekről bizonyos időközönként tájékoztatnom kell őket. Fontos még az alapellátás, a gyermekjóléti szolgálat, hiszen a vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartást, a családgondozást is a mi hatáskörünkbe utalta a módosított gyermekvédelmi törvény, és ehhez a családgondozókkal való együttműködés kulcsfontosságú. Az óvodákkal, iskolákkal is tartom a kapcsolatot, egy-egy felmerülő problémahelyzetnél mindenképpen, de bizonyos rendszerességgel azon kívül is. A pedagógiai szakszolgálatokkal, fejlesztőpedagógusokkal, pszichológusokkal is beszélek, ha vizsgálatot kérek, vagy a gyermek fejlesztésének menetéről, eredményeiről tájékozódom. Megint hangsúlyozom, hogy nagyon fontos a gyermek gondozási helyeivel (a nevelőszülőkkel, illetve a lakásotthonokkal) való kommunikáció, hiszen ők vannak együtt a gyermekekkel a nap huszonnégy órájában, ők a nevelés-gondozás kulcsfigurái, a gyermekekről ők tudják a legtöbbet. Nem én, aki kéthetente-havonta látom, és ezen kívül legfeljebb valamely rendkívüli esemény kapcsán találkozunk. A legtöbb információt mindenképpen a gyermeket nevelő felnőttektől tudom szerezni.

Hogy mérik, hogy jól dolgozol-e? Számodra mi az „eredmény” a munkában?

Közvetlen eredménymérés nem történik, általában a gyermekek sorsának alakulása szolgál egyfajta fokmérőként – annak ellenére, hogy ez utóbbi soktényezős folyamat, nem kizárólag az én munkám eredményességének függvénye. Persze, mindent lehet számszerűsíteni, és a statisztikák tartalmazzák azokat az adatokat, amelyekkel például a hazagondozások vagy a nagykorúként is a rendszerben maradni kívánó utógondozott fiatalok száma kimutatható. Az egyik legnagyobb siker a számunkra az eredményes örökbefogadás, amelynek kollégáimmal együtt nagyon tudunk örülni. Számokkal ez is kifejezhető, de én sokkal fontosabbnak tartom a valódi, csupa nagybetűs egymásra találást egy-egy esetben, mint azt, hogy ténylegesen hány befejezett örökbefogadás volt egy-egy esztendőben. Ennél kisebb, hétköznapi sikerek is vannak persze, enélkül nem is lehetne ezt a munkát hosszútávon végezni. Ez lehet egy megfogadott jó tanács, egy fél jeggyel javuló tanulmányi eredmény, a szófogadóbb viselkedés a felnőttekkel szemben, a nevelőcsaládba történő beilleszkedés, az állami nevelt lét elfogadása. Ha egy gyám személyében nyitott az ilyen élmények befogadására, hosszú ideig képes a pályán maradni.

A gyermekvédelmi gyámság friss intézmény. Látod értelmét a bevezetésének?

Igen, a gyermekvédelmi gyámság bevezetése véleményem szerint alapjaiban nagyon jó gondolat. Tetszik benne az aktívabb kapcsolattartás a gyermekekkel és a családokkal, az, hogy több mindent egy kézben kell tartani, hisz, ha mód van rá, a testvéreknek ugyanaz a személy a gyámjuk. Ez egy-egy folyamat átláthatóságát is segíti, például a családgondozással a gyám jobban megismeri a gyermek vér szerinti családi hátterét, az előzményeket, azokat a körülményeket, amelyek közül a gyermekek érkeztek, és így jobban megismerheti a gyámoltjait. Ám ahogyan ez lenni szokott, amikor bevezetnek egy-egy új intézkedést, akkor ez a gyakorlatban nem működik azonnal a legkiválóbban. Csak egy példa erre, hogy a gyermekvédelmi gyámok maximum harminc gyermek gyámságát láthatnák el – és én úgy gondolom, hogy a munkakörünk említett jellemzői miatt még ez is sok -, a valóságban azonban egy-egy kolléga a negyvenfős gyermeklétszám felé közelít, vagy azt át is lépi.

Miért jobb egy külön gyám, mintha a nevelőszülő vagy intézetvezető lenne a gyám?

Az új gyermekvédelmi törvény életbe lépéséig a nevelőszülők vagy az intézetvezetők lehettek a gyermek gyámjai. Az utóbbi esetben ez rengeteg gyermek gyámságának az ellátását jelentette, ami minőségi munkát nem igazán tett lehetővé. A nevelőszülői gyámság sok esetben praktikus volt, hiszen a nevelőszülő-gyám közvetlenül, azonnal elérhető, helyben volt, amikor egy-egy helyzet kapcsán szükség volt az intézkedésére. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a különböző iskolai végzettséggel, szakmai, illetve gyermeknevelési tapasztalattal rendelkező, eltérő életkorú nevelőszülők nem mindig tudták vagy akarták azt a felelősséget viselni, amivel a gyámság együtt jár. Sokakat megnyugtat, ha a gyermekvédelmi gyám személyében szakember lát el olykor nagyobb felelősséggel járó, vagy éppen csak szakmai rutint igénylő feladatokat. Ezen kívül a nevelőszülő elfogult lehet, érdekei, szempontjai ütközhetnek a gyám megfontolásaival, és így akár a gyermek érdekeivel is. Erre jó példa az örökbefogadás. Idáig, ha a nevelőszülő látott el gyámi feladatokat, és a gyermek örökbe adhatóvá vált, az érdekütközés miatt eseti gyámot rendeltek ki, de a gyermekvédelmi gyámsággal az ilyen helyzetek most már áthidalhatók.

A sajtóban sokat cikkeztek arról, hogy egy hirtelen szükséges orvosi beavatkozáshoz is a gyám hozzájárulása szükséges. Igaz ez?

Igen, ez pontosan így van. Azokban az esetekben, ha életmentő beavatkozásról van szó, az orvosok nem várnak a gyámra, ő majd csak utólag adja írásbeli hozzájárulását. Természetesen a gyermek élete, testi épsége, egészsége az első, nincsenek olyan szakmai elvek, amelyek miatt ezt a legcsekélyebb mértékben is kockára tennénk. Ha egy rutinvizsgálatról van szó, vagy a gyermek ugyanahhoz a szakorvoshoz már a sokadik kontrollvizsgálatra megy, a gyám jelenléte általában nem szükséges, ilyenkor gondviselőként el szokták fogadni a nevelő, illetve a nevelőszülő aláírását is.

A jövő héten Ilona a munkája érzelmi oldaláról mesél.