Mák Lászlóné Erzsike 17 éve dolgozik segítőként a battonyai SOS Gyermekfaluban. Az orosházi költözéssel lesz belőle nevelőanya. Egy kamaszlányt, két kamaszfiút, egy kisbabát és az anyukáját veszi át, akiknek eddig segítőként vett részt a nevelésében.

Erzsike Battonyán nőtt fel, még emlékszik az SOS-falu megalakulására. „Hetedikes voltam, mikor letették az alapkövet, az egész iskola kivonult. Előtte gyümölcsöskert üzemelt a területen, voltam is itt gyümölcsöt szedni, egy cseresznyefáról le is estem. Láttam, hogy tűnnek el a fák, épül ez az egész.” Akkor persze még nem sokat tudott az SOS-ről, előtte egy nevelőotthon volt itt Battonyán, tizenhét éve kezdett dolgozni segítőként a gyermekfaluban, három évet hagyott csak ki, a második gyermeke születésekor. Könnyen belerázódott, hogy kell a gyerekekkel bánni. „Mi négyen voltunk testvérek, köztük én a legidősebb, sokat pátyolgattam a kisebbeket. Anyukám fiatalon meghalt, apukám élettársa nevelt fel minket. Meg tudom érteni a serdülőket is a piciket is.”

Két nevelőszülőt helyettesített állandóan, amíg azok havonta szabadságra mentek, az egyik házban öt gyerek élt, a másikban kilenc, de közülük kettő kollégista. Az állandó segítő fontos a nevelőnek és a gyerekeknek is. „Ismernie kell a gyereket annak, aki havi hat napot ott tölt. Egy hónap alatt rengeteget fejlődik a gyereke, a tanulmányait követni kell.” Napközben rá hárult mindaz a munka, ami egy normál családban is folyamatos: a mosás, főzés, takarítás, gyereknevelés. Ami nehéz volt a munkában: hat napot itt tölteni, éjjel-nappal. Igaz, az utóbbi években ez is könnyebb lett, mert a saját családja bejöhetett, ha a férje dolgozik, a gyerekei benn alhattak. Kezdetben ezt nem engedélyezték. A gyerekei most 11 és 19 évesek, a nagy továbbtanul, Békéscsabára jár iskolába.

Harminc gyerek biztosan megfordult a keze alatt a tizenhét év alatt, de a kikerült fiatalokkal nem tart szoros kapcsolatot. „Nem én voltam a nevelője, imádtam, ha szeretnek, de a későbbi életmenetébe nem tartozom bele.” Érdekes kérdés, hogy fegyelmezzen a segítő.„Ugye gyereket nem büntetünk. De egyszer egy nagykamasz nem jött haza időben, nem tudtam hol van. Mondtam neki, hogy büntetés lesz. Másnap mondtam neki, hogy gyere, panírozd be a húst! Ezt évekig emlegette a lány, annyira tetszett neki.”

A segítőnek elsősorban az SOS-anya elvárásainak kell megfelelnie, vallja.„Nem is mertem nagyon mély érzelmi kapcsolatot kialakítani a gyerekkel, mert féltem, hogy én is sérülök, és ő is sérül benne. Akárhogy kerül el egy gyerek, én biztos megsínylem, én nagyon érzelgős vagyok.” Megviseli, ha egy szülő bántja vagy szexuálisan molesztálja a gyerekét, vagy éppen a bekerülő gyerek már attól üvölt, hogy meglátja a fürdővizet. Ettől még jobban megbecsüli a saját családi életét. „Ha hazamegyek, azonnal megölelem a gyerekeimet.” Ha Erzsike benn alszik, a férje mos, főz, takarít, iskolába viszi a kicsit és mellette dolgozik. Kezdettől támogatta Erzsikét a munkában. „Eleinte én hezitáltam, nehéz volt lelkileg, és ő bíztatott, hogy majd jobb lesz.”

Erzsikéből az orosházi költözéssel lesz nevelőszülő, hogy még közelebb lehessen a megismert gyerekekhez. „Azokat a gyerekeket fogom megkapni a nyolcas házban, akiket pici koruk óta ismerek, ma már kamaszok. És amit megbeszélnek velem, azt már nem a segítőjükkel beszélik meg, hanem a nevelőjükkel.”A régi nevelőszülő nyugdíjba megy. Erzsike a saját gyerekével és férjével együtt költözik Orosházára, a férje elvégzi a 60 órás nevelőszülői tanfolyamot és állást keres. Erzsike májusban vette át a házat.

„Nagyon szegény, ingerszegény ez a környezet. Tizenöt éve még volt mozi, voltak kirakatok, ma nincs semmi, minden megszűnt. Ezért lesz jó Orosháza, a felnőtteknek és a gyerekeknek is” – vélekedik a költözésről. Ezt úgy kompenzálta eddig, hogy beültette a gyerekeit a kocsiba, és elvitte Békéscsabára vagy Gyulára vásárolni, étterembe.

Egy serdülő lány anyjává válik, akik éppen le akarnak válni a szülőről, ő pedig szeretné megismerni őket. „Először csak csendes megfigyelőként fogom nézni, hogy a gyereknek mik a szokásai, és óvatosan tolom oda az én elvárásaimat.” A gyerekek ráadásul új iskolát kezdenek, szóval lesznek kihívások. „Megvan bennük rendesen a félsz. Itt megvannak a barátaik – nem messze van Orosháza, a barátok jöhetnek továbbra is, de persze meg kell birkózni az iskolában, hogy elfogadják őket.”

A legnagyobb félelme, hogy fogják a gyerekek elfogadni. „Ezeknek a gyerekeknek már a második nevelőanyja megy nyugdíjba. És hogy tudom megoldani, hogy a családi életem sem mentje tönkre, de a nevelt gyerekekkel is tudjak törődni.”Az átmenetet nehéz jól megoldani, de van kitől tanácsot kérni: a faluvezető, a nevelőszülői tanácsadó, a pszichológus és a többi nevelőszülő is tud segíteni. „Az biztos, hogy nevelőszülőként arra fogok törekedni, hogy a gyerekek mindig vissza tudjanak jönni hozzám. Ha gyerekeik lesznek, azokkal együtt.”