A szegedi Vajgel Zita egy SOS-ben nevelkedő sikeres fiatal. Tanárnak készül, versenyszerűen atletizál, és futott Londonban az olimpiai lánggal.
Mivel foglalkozol?
22 éves vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar testnevelő-edző szakára járok, a germanisztika a minorom, másodéves vagyok. Versenyszerűen sportolok. Szeptemberben kezdtem el focizni, de hű maradtam a futáshoz. Tavasszal futom az első hivatalos félmaratonomat.
Közép, és hosszútávfutásban. Most félmaratont és majd maratont szeretnék futni.
Mi a legjobb versenyeredményed?
Országos 4. helyezettek lettünk svéd váltóban a csapattal, és megyei bajnok is lettem.
Mennyit edzel?
Heti négy napon futok a sportpályán vagy a szegedi ligetben, az edzéstervem szerint. Edzéseken általában rövidebb távokat futok, mint amikor spontán kedvet kapok a futásra. Heti kétszer van fociedzésem. Ezek mellett rekreációs célból járok úszni, röplabdázni és szertornázni.
Mióta élsz az SOS Gyermekfaluban?
2001. június 26. óta tartozom az SOS Gyermekfaluhoz. Tizenkét évig ott is laktam. Két éve tartozom az szegedi Ifjúsági házhoz. De a kapcsolatot még mindig tartom az SOS-es családommal, és ez nem is fog változni.
Vannak testvéreid?
Igen, három húgom van. Kettő az SOS-ben, egy pedig már kinn lakik a családjával.
Te meddig maradhatsz az SOS-ben?
Amíg a felsőoktatásban tanulok, 25 éves koromig támogatnak.
Ez mit jelent?
Kapok egy fix összeget a havi ellátásomra, amivel el kell számolnom a hó végén.
Neked most hol van az otthon?
Az otthon számomra két helyen van. Az egyik Battonyán van, ahol Panni, a nevelőanyukám és a testvéreim laknak. Nem különböztetem meg a vér szerinti vagy az SOS-es testvéreket, nekem ők így egyben a családom. A másik Szegeden van, ahol már a viszonylag önálló életemet élem és ahol a barátaim vannak. Szerencsém van, mivel szuper barátok vesznek körül, akik ugyanolyan fontosak, mint a családom.
A vér szerinti családoddal tartod a kapcsolatot?
Nem, csak a testvéreimmel. A szüleimmel évek óta nem tartom a kapcsolatot. Idén szülinapom alkalmából apám írt egy üzenetet, amelyre reagáltam, azóta próbálja felvenni velem a kapcsolatot. Úgy érzem, nem állok készen arra, hogy nyissak felé, mivel elég fájdalmas volt túltenni magam a történteken, és félek, hogy ismét csalódás ér.
Te szeretnél majd családot?
Ez nagyon jó kérdés. Tavaly történt egy tragédia a családban, ami miatt sokat gondolkodtam ezen. Félek, hogy nem lennék megfelelő szülő, társ.
A három tesóddal gyakran találkozol?
Attól függ, milyen gyakran megyek Battonyára. Ketten ott élnek, Niki pedig 12 kilométerre lakik Battonyától, busszal meg lehet közelíteni, vagy akár át is lehet biciklizni vagy futni. Igyekszem jó testvér lenni, és ha időm nem is engedi, hogy leutazzak, próbálom más formában tartani velük a kapcsolatot. Szerencsére mindenkinek van mobilja, Facebookja, így ez nem is olyan nehéz.
Tanár leszel?
Testnevelés- és némettanár, és edző.
Melyik korosztállyal foglalkoznál szívesen?
Bármelyikkel. Mindegyik korosztálynak meg van a maga szépsége. A lényeg, hogy átadjam a tudást és mindenki meglelje a sport által szerezhető örömet.
Tesz különbséget közted meg a társaid közt az egyetemen, hogy te állami gondozottként nőttél fel?
Nem érzem, hogy megkülönböztetnének.
Tapasztaltál gyakori tévhiteket, előítéleteket?
Ezek mindenhol vannak. Sok ember nincs tisztában azzal, hogy mi mindenen mentünk keresztül, miért nem élhetünk a vér szerinti családunkkal, ami nagy törés minden gyermek számára. Tényleg jó dolgunk van az SOS-ben, mert megkapjuk a megfelelő törődést, foglalkozást ahhoz, hogy ez a törés ne akadályozzon bennünket abban, hogy normális felnőttekké váljunk.
Szoktak erről kérdezni a társaid?
A közeli barátaim tudnak arról, hogy milyen gyerekkorom volt, hogy hol lakom, mi történt a vér szerinti családommal. Magamtól nem szeretek erről a témáról beszélni.
Te futottál az olimpiai lánggal. Milyen volt?
Igen, kinn voltam Londonban az Olimpia előtt 2012. július 12-15-ig, és július 13-án futottam az olimpiai fáklyával. Rengeteg ember jött felém, mindenki meg akarta érinteni a fáklyát. Folyamatosan fényképeztek, videókat csináltak, simogattak és gratuláltak. Hihetetlen, hogy mennyi ember volt mellettem. Varázslatos érzés volt. Szorítottam a fáklyát és nem adtam volna oda senkinek. Könny szökött a szemembe az emberek arcán lévő boldogságtól. Annyira megható volt, hogy számukra ismeretlenként futottam a tengerparton és mégis mindenki csodált. Nagyon lassan futottam. Életem legszebb, leglassabb, legvarázslatosabb, legmeghatóbb, leghihetetlenebb 320 métere volt.
Hogy jutottál ki?
Kiutazásomat a Samsung Elektronics Magyar Zrt. támogatta. A lehetőséget pályázaton hirdették meg, és a rengeteg jelölt közül választották ki azokat a szerencsés embereket, akik kezükben tarthatták az Olimpiai Lángot.
