Az Olaszországban ifjúsági projekteket szervező Német Zsófi az első fiatal az SOS-től, aki egy évet külföldön tölt önkéntesként.

Egy nap alatt kétszer ütközött autóval a biciklivel közlekedő Németh Zsófi Olaszországban. Az SOS Gyermekfalvakban felnőtt lány egyéves önkéntességét tölti az olasz csizma sarkán, Leccében, s rögtön az első héten érte mindkét baleset. „Én betartottam a szabályokat, az autósok nem figyeltek. Olaszországban meg kellett tanulnom, hogy nekem is figyelnem kell rájuk” – kommentálja a sajátos helyi közlekedési mentalitást Zsófi. Szerencsére nem lett komoly baja, sőt, a két ütközés inspirációt adott neki, hogy közlekedésbiztonság témájában szervezzen egy nemzetközi tábort fiataloknak. Saját ötlete alapján, önkéntes társai segítségével megírta a pályázatot és ő fogja lebonyolítani az egyhetes találkozót, ahova több országból érkeznek majd nyáron nagykorú fiatalok.

img-8182_orig

Zsófi és lakótársa, Tairi Rómában

Zsófi 21 éves volt nemrég, akkor került ki az SOS Gyermekfalvak ellátórendszeréből, ahova kamaszként érkezett, nehéz családi háttérrel. Az érettségi után ipari formatervezőnek jelentkezett az egyetemre, ám nem vették fel, így jött a külföldi önkéntes év ötlete. „Elkezdtem egy szakmát Szombathelyen, de mást akartam csinálni, kiugrani otthonról, külföldön lenni.” Korábban Zsófi már képviselte az SOS-t Strasbourgban az Európai Parlamentben egy nemzetközi találkozón, tavaly nyáron pedig két hetet töltött Leccében egy önkéntes művészeti táborban, ott ismerte meg a fogadó szervezetet, és mikor ők később kerestek önkéntest, tudták, hogy jól fognak tudni Zsófial együtt dolgozni.

img-9368

Zsófi most egy évet tölt Leccében az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) program keretében, a Vulcanicamente nevű szervezetnél, ami ifjúsági csereprogramokkal, Eramus+ projektekkel foglalkozik. A programot az Európai Unió finanszírozza, számos önkéntes dolgozik itt, többségük olasz, Zsófin kívül még egy észt lány érkezett külföldről, Tairi, aki a lakótársa is. Zsófi jól beszél angolul, így a fogadó szervezetnél egy angol nyelvi klubot is szerveztek, itt heti kétszer tanít gyerekeket játékos formában angolra. Olaszul most tanul, de már elboldogul vele, ha szükséges. Az első projektje rögtön a saját biciklije elkészítése volt: van egy műhely a városban, ahol régi biciklik alkatrészeiből szerelhetnek össze laikusok kerékpárt, és meg is tanítják nekik, hogy kell biciklit építeni és szerelni.

p-20161214-174655_1_orig

 „Nagyon sok barátunk van, az észt lánnyal pedig olyan jó a kapcsolatom, mintha mindig ismertem volna. A szervezet vezetője is nagyon kedves, meghívott ebédre, kávéra, elmentünk vidékre, meglátogattuk a nagyszüleit.” A munka mellett van ideje beutazni a környéket, de járt már Rómában is, emellett rengeteg társas esemény zajlik, sokszor összejárnak a közelben dolgozó önkéntesek, pizzáznak, együtt főznek. A kisebb falvakban lakó önkéntesek gyakran hétvégeken ott is alszanak Zsófiéknál. Eddig igazi mélypont nem is volt. „Azt hittem, a karácsony az lesz, egyedül, külföldön, de meghívtuk az összes önkéntest, volt karácsonyfánk, megajándékoztuk egymást, főztünk, egy óriási partit tartottunk végül” – meséli Zsófi, és halkan hozzáteszi: azért is jó ez az egy év, mert kicsit felejteni tudja a családjával kapcsolatos nehézségeket.

20170203-183716

Boglárka és Zsófi

 „Mikor sétáltunk az utcán, egy ismerős rögtön hozzánk csapódott megmutatta a várost. Három nap alatt harminc olaszt mutattak be nekem, visznek megmutatni látnivalókat, koncertre, vacsorát adnak. Zsófi is próbálkozik az olasszal, még nem beszél tökéletesen, de amit tud, azt mondja. Ő navigál, hiába én vagyok az idősebb és a küldő szervezet képviselője” – meséli Meggyesfalvi Boglárka, az SOS önkéntesprogramjának koordinátora, aki kiutazott meglátogatni Zsófit a helyszínre. Zsófi az első fiatal az SOS-ből, aki egy évre utazott külföldre önkéntesként, és Boglárka szerte volna látni, hogy zajlik az együttműködés a fogadó szervezettel. Nagyon elégedett volt a látottakkal, szerinte az önkéntesség olyan Zsófinak, mint egy első irodai állás: van egy munkahelye, egy koordinátor, aki főnökként funkciónál, feladatokat kap, együtt kell működni másokkal, határidőket betartani, és mindezt idegen nyelven. Nem egész három hónapja van Leccében, és már egy nagy nemzetközi projektbe bevonták, amit az ő ötlete alapján szerveztek, és ő tartja a kapcsolatot a külföldi partnerekkel. Ezek a képességek mind nagyon hasznosak lesznek majd a munkaerőpiacon. (Zsófi egyébként már dolgozott korábban Magyarországon, egy étterem konyháján). „Zsófi jól boldogul, nagyon nyitott, az emberek is kedvesek, egy bevonó, támogató közegben működik. Remélem, hogy az ő tapasztalatai inspirációt adnak a többi fiatal számára is az SOS-ben, hogy bele merjenek vágni egy külföldi önkéntes évbe.”

img-8993

Az SOS annyira komolyan veszi Zsófi egyéves projektjét, hogy egy egyhetes felkészítést tartottak a számára Budapesten. Itt találkozott olyan emberekkel, akik éltek már Olaszországban vagy részt vettek EVS programon, vett pár leckét egy olasztanártól, és megbeszélték Boglárkával, mik a céljai, miben szeretne fejlődni. Erről menet közben is egyeztetnek. „Az egyik cél az volt, hogy fejlődjön az angolom, a másik, hogy az önbizalmam nőjön. Mindkettő jól halad, hisz én tartom az angol klubot, ahol 25-30 ember elé kell kiállnom és beszélnem” – mondja Zsófi. Ebben a helyi koordinátora szerint is sokat fejlődött. Novemberben ér véget a program, Zsófi még most gondolkodik azon, mihez kezd utána, lehet, hogy ismét megpróbálja Magyarországon az egyetemet, de az is lehet, hogy kinn marad. „Azért is jöttem ide, hogy legyen időm gondolkodni, mivel foglalkozom utána.”

Mindenesetre az egy év végén lesz egy értékelő része is a projektnek, a tapasztalatainak a feldolgozásával: akkor majd megnézik, mit tanult az egy év alatt, és ez milyen irányba orientálta őt, illetve az SOS szeretné majd más fiataloknak is megmutatni, hogy van lehetőség egy évet külföldön önkéntesként eltölteni, ami teljesen finanszírozott, munkatapasztalatot szerezni és mindenféle kalandba keveredni. Mindez az önállóságot is megdobja, márpedig a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok beszámolóiban visszatérő dilemma, hogy mennyire készít fel a védett közeg a függetlenségre, a nagybetűs életre.

Zsófi és a lakótársa, Tairi blogot írnak angolul az élményeikről: http://learnitshareit.weebly.com/