„Buggyanjon ki az a közös történet, amiről érdemes filmet csinálni”

Egyhetes filmkészítő táborban vehetett részt négy országból egy-egy csapat gyermekotthonban élő gyermek. Miközben a fiatalok megismerkedtek a forgatással, saját traumáikat is feldolgozták az elkészült alkotásokban. A műhelynek a Hűvösvölgyi Gyermekotthon adott helyt.

Két lánytestvér intézetbe kerül. Az első éjszaka szokatlanul érzik magukat az új helyen, rémálmok gyötrik őket. A horrorfilmeket idéző éjszakai jelenet után a két kamaszlány eldönti: reggel felhívják anyát. Egy gyermekotthonban élő fiú arról mesél, szülei veszekedése, válása miatt került be, és első szerelme is elhagyta. Új fiú érkezik a focicsapatba: az idegen fura beszédével, öltözetével kilóg a többiek közül, és hiába ő a legtehetségesebb játékos, a társai kiközösítik, s olyan sérülést okoznak neki, hogy kerekesszékbe kényszerül.

A történetek állami gondozott gyerekek által forgatott kisfilmekből származnak. A Visegrádi Alap támogatásával egy-egy magyar, szlovák, cseh és lengyel gyermekotthonban élő csapat forgatott egy hétig március végén Budapesten. A műhelynek a Hűvösvölgyi Gyermekotthon adott helyt, a magyar csapat innen is való. A Gyerekszem Egyesület által megszervezett tábor a kreatív műhelyt és a terápiát ötvözi. A gyerekek megtanulják és alkalmazzák a filmkészítés alapjait, de közben a saját traumáikkal, történetükkel is dolgoznak. „A résztvevő gyerekek akár már egy hetes foglalkozássorozat után mérhető eredményeket mutatnak fel a feszültségoldódás, problémamegoldás növekedése, önismeret erősödése, magabiztosság növekedése terén. Az itt tanultakat alkalmazni tudják, és későbbi problémáik során előhívhatják az életükben. Nem utolsósorban tapasztalhatóak a film, a művészet szeretete és a leendő hivatás keresése terén születő eredmények is. A filmkészítő táborokban résztvevő gyerekek közük többen kerülnek ki a filmkészítéssel foglalkozó diákok” – írja az egyesület a honlapján. A műhely során filmes, drámapedagógus, pszichológus és kommunikációs szakemberek segítették a gyerekek munkáját, a külföldi csoportokat tolmács támogatta. Ez a harmadik nemzetközi fesztivál, s már az előzőnek is ez a gyermekotthon adott helyt.

„A fiatalok, aki részt vesznek a munkában, érettebb személyiséggé válnak. A filmezés a feldolgozásban is segít, kijátsszák magukból a traumákat” – tapasztalta Bozsóki Róbert, a gyermekotthon igazgatója. Emellett belelátnak a filmkészítés műhelytitkaiba, például a projekt végére megtudják, miért olyan hosszú a stáblista. A Hűvösvölgyi Gyermekotthonban 13 éve működik filmkészítő szakkör, hol egy, hol két korosztályi csoporttal. A készülő filmeket minden évben egy szemlén mutatják be és díjazzák.

Grosch Nándor, a Gyerekszem Egyesület elnöke több irányból is érintett: „Tizenhárom évig magam is otthonban nevelkedtem, aztán tanári diplomát szereztem, a Filmművészeti Egyetemre jártam gyártásszervező szakra és pszichodramatista is vagyok. Ezek ötvözetéből jött, hogy hozzuk el a filmet és a drámajátékot a gyerekotthonokba”. Nándor 2002 óta tart mozgóképes foglalkozásokat gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiataloknak. Az egyesület filmtáborokat, fesztiválokat szervez, amelyen családban élő gyerekek is részt vehetnek az általuk forgatott filmekkel, immár külföldről is.

„Az első nap, az első fél órában kitaláltuk a sztorit. Hitelesen csak olyat tudunk előadni, amiben élünk, és itt mindenkinek a foci a kedvenc sportja” – mesél a táborról Sebők Zoltán, a Hűvösvölgyi Gyermekotthonban élő 21 éves utógondozott fiatal, aki a fociedzőt játszotta a magyar csapat alkotásában. Két éve él itt, előtte megfordult két nevelőszülőnél és másik intézetben is, és a következő filmben saját előéletének nehezebb pillanatait szeretné feldolgozni. Bár minden csapat traumatikus élményeket dolgozott fel, a bekerülés, a kiközösítés, az intézményi lét mellett fontos pozitív értékek is megjelentek a filmekben. Kell a barátság – figyelmeztetett a szlovák csapat etűdje, a tengő-lengő, magányos fiatalok a végére csapattá állnak össze. A magyarok focis filmjében a kerekesszékbe kényszerült fiú ilyen állapotban is folytatja a sportolást, a kitartásra, küzdőszellemre hívva fel a figyelmet. A forgatás hangulata is nagyon vidám volt, a magyar kisfilmhez egy bakiparádét is illesztettek a hét legviccesebb jeleneteiből. „Majdnem hosszabb lett, mint a film” – mondja Zoltán.

10368236_1051626608185494_5601464360410854240_n

A tábor szigorú menetrend szerint zajlott. Hétfőn tartottak egy nagycsoportos ismerkedést, aztán a gyerekek kisebb stábokkal kezdtek dolgozni. Minden csapatot pszichológus és filmes segítette a munkában, hogy „buggyanjon ki az a közös történet, amiről érdemes filmet csinálni.” Kedden forgatókönyvet írtak, szerdán forgattak, a csütörtök a vágással, utómunkával telt. „A legnehezebb a jelenetek folyamatos ismétlése volt a forgatás során” – mondja a 16 éves Patrycja, aki egy lengyelországi gyermekotthonból érkezett, és korábban nem volt filmes tapasztalata. A projekt végére azonban megismerte és megszerette a filmkészítést. Meglepetést okozott neki, a magyar intézményben milyen nagy szabadsága van a fiataloknak, ahol ő él, ott sokkal szigorúbban fogják őket. A forgatás mellett a külföldi gyerekek városnézésen is részt vettek, meglátogatták az etyeki filmstúdiót, és a projekt végére barátságok születtek a különböző országból érkező fiatalok között. Ahogy Nándor látta: „hiába más nyelvet beszélnek ezek a gyerekek, ahogy elkezdenek beszélgetni, megértik egymást.”