Folytatjuk az előző cikkben megismert család történetét. Rendezett körülmények után egy építkezés okozta elszegényedés miatt csúszott egyre lejjebb a család. Ferenc két lánya a kamaszkorban csavargott, nem járt iskolába, végül nem volt más megoldás, mint az intézeti elhelyezésük. Ma az intézetről beszélgetünk, és arról, azóta hogy boldogulnak a lányok az életben. A történetet a választékosan beszélő, főiskolai diplomával rendelkező apa meséli el. Beszélgetésünk idején a kisebb lánya már két hónapja eltűnt.

Ott tartottunk, hogy az iskolai hiányzások miatt feljelentette Önöket az önkormányzat, és végül Ön kérte, hogy intézetbe kerüljenek a lányai. Miért?

Eszti, a feleségem már nem vállalta őket, hozzám meg nem lehetett őket elhelyezni. Egyszer azt mondták az önkormányzatnál, ha nem konténer lenne, hanem lakókocsi, talán elfogadnák, akkor vettem egy lakókocsit, de abban sem lakhattak a gyerekek.

Albérlet nem jött szóba?

Nem tudtam volna fizetni. A telket ki tudtam fizetni, a rezsi nagyon sok volt, de abban kaptam segítséget az önkormányzattól, a bérleti díjban nem tudtak volna. Az albérleti hozzájárulás 3500 forint, ha megadják. A fiú nálam maradt, a két lány visszakerült az Alföldibe. Én szóltam nekik, hogy ez a vége, intézetbe kell menjenek, akkor nem is jöttek haza, szökésben voltak, az utcáról szedték őket össze rendőrautóval. Akkor 13 és 15 évesek voltak a lányaim. Én mindig mondtam nekik, hogy mit kéne csinálni és mi lehet a következmény. Sokat csavarogtak addig is, volt hogy hétvégére elmentek srácokhoz és nem jöttek haza. De kiszúrtam a srácokkal, felhívtam a szüleiket, akik nem tudták, hogy bulit rendeznek, míg ők a Balatonon vannak. De a lányok már eldöntötték, mit akarnak, nem jöttek haza.

Miből éltek ilyenkor a lányok?

Gondolom, kéregettek.

Fiúztak is?

Igen, Anett már 12 éves korától ott maradt éjszakára a fiúkkal. Aztán Dettinek volt két abortusza az intézeti időben, legalábbis ennyiről tudok, mert akkor még kiskorú volt. Én sajnáltam őket, de elmondtam, hogy ebből nagy probléma lehet. Pont ezért lányintézetbe kerültek. Az elhelyezési tárgyaláson két intézmény lett volna versenyben, de én azt javasoltam, ahol nem élnek fiúk. Az Acsády utca egy jó intézet volt, nagyon jó nevelőt kaptak, tyúkanyó típusút, a gyerekek szerettek. Anett jól érezte volna magát benn, ha kijárhatott volna, mint egy lakásból, de ez egy intézet volt. Sokat szökdöstek. Nem is kaptak életkezdési támogatást, mikor nagykorúak lettek, szökésben levőknek nem jár.

Sikerült az intézetnek megnevelni a lányokat?

Nem, mindenhol csak rosszabb lett. Biztos lehetett volna őket normális irányba vinni, de az intézet elvadította őket, csak arra jó, hogy nem máshol kallódnak, hanem ott. Akkor a Klebelsberg már nem bírta Anettet, az egy elit iskola volt. Tudtam, hogy normál iskolába nem mehet, a gyerek tele volt piercinggel, festette magát, visszabeszélt. Szereztem egy nagyon jó iskolát, ahol Anett rengeteget fejlődött, ez a Tüskevár alapítványi iskola volt. A Tüskevárba először nem akarták felvenni, hogy tele vannak, aztán egyszer elvittem Anettet, és neki olyan a kisugárzása, hogy egyből felvették.

Az intézetben mennyi időt töltöttek a lányok?

Detti 18 évesen került ki, de akkor már majd egy éve szökésben volt, csak elérte a nagykorúságot. Két évet volt benn. Anettet fél évvel a nagykorúság előtt ki tudtam hozni hivatalosan, ő is sokat szökdösött, talán három évet töltött benn.

Akkor már elfogadták a konténert?

Akkor már nem akadékoskodtak, mert úgyis mindig szökésben volt, visszavitték, megint kijött, úgyis nálam lakott és már csak fél éve volt a nagykorúságig. Belementek.

Milyen volt az intézet?

Az Acsádyban ők ketten laktak magyarok, a többi mind cigánylány volt, de a lányaim nagyon toleránsan tudtak közeledni, sok barátjuk volt. De hiába volt meg a lányaimnak az intézeti stílusa, a többi gyerek még elvontabb volt, ők olyan helyről jöttek, ahol semmit nem kaptak a családtól. Barátkoztak velük, de volt háború is, sokszor a kaja miatt, nem volt már jó az ellátás, mikor benn voltak. Régen még az intézet a családi pótlékot gyűjtötte egy számlán, azt most már felélik. A lányok kaphattak volna havi ötezer forint ruhapénzt, zsebpénzt, tisztálkodási pénzt, de mivel szökésben voltak, semmit nem kaptak.

És hol voltak a szökések alatt?

Hol barátoknál, hol nálam. Az utolsó időben Anett a barátjával nálam lakott, mert a fiú nem dolgozott, minden albérletből kitették őket. Fizettek havi húszezret nekem, hogy a lakókocsiban lakhassanak. Szereztem állást a srácnak, addig fizette is a húszezer forintokat, de 4 hónap után abbahagyta.

Mit csinálnak most a lányai?

Detti, a nagyobbik most kicsit lehiggadt, harmadik éve együtt van egy sráccal, vidéken él. Ha ír, hogy nincs mit enni, akkor küldök nekik egy kis pénzt. Ő elég sokat dolgozik, mert a barátja művész, nem szeret dolgozni, viszont drogozik. Befejezte az általánost és elkezdett egy ruházati eladói iskolát, de fél év után abbahagyta.

Anett most áll érettségi előtt. Van egy barátja három éve, akit előállítottak tavaly nyáron, és előzetesbe került. Közben a srácnak elárverezték a lakását. Anettet bízta meg az ügy intézésével, az ő bankszámlájára érkezett meg a 9 millió forint, abból egyet rögtön elköltött, és kétmilliót meg odaadott rögtön az új barátjának, mert már nem érdekli a régi fiú. Én két hónapja nem láttam Anettet, a telefont nem veszi fel, nem tudom, hol van. Az én nevemen van a telefonja, lekértem a híváslistáját, és nagy a baj, hat hete nem volt forgalom a telefonján.

Anett jó tanuló volt?

Rengeteget hiányzott, de a tanára azt mondta, amit meg akar tanulni, azt megtanulja. Most épp a csillagászat érdekelte, ezért is vettem neki laptopot, hogy azon foglalkozhasson vele, tavaly orvosira akart jelentkezni, vagy pszichológusnak. Az angoltanár mondta, hogy Anettel nagyon ritkán találkozik, de ha benn van az órán, akkor tudja azt nyújtani, amit elvárnak. Decemberig bejárt iskolába, a srác még a sittről is felhívta minden reggel, hogy felkeljen és beérjen. Mondta is az igazgató, hogy senki mással nem csinálta volna meg, hogy lejelenti érettségire, bíztak benne, hogy megcsinálja. Most voltam az utolsó szülői értekezleten, mikor Anett már nem volt meg, adtam egy búcsúfényképet, és most is mondta az igazgató, hogy az utolsó táborba még elviszik, ha előkerül.

Anettel nehéz volt mindig, nagyon indulatos. Befizettem Marcit ebédre az iskolába, és ez kiderült. Anett elmondott köcsög szemétládának, hogy neki nem fizetem az ebédet. Pedig a pénzt, amit Marcira költök, ő is megkapta, csak más formában, mivel hetente egyszer ment be suliba, nem fizettem be a menzára, viszont a telefonját álltam. Anett nekiugrott anyámnak is egy pillanat alatt, bárkit elküldött a francba, ha úgy érezte, a másik hátrányt okoz neki. Anyámat leforrázta teával, mert nem akarta odaadni nekik a vadonatúj laptopot, amit Marcinak vettem. De azt mondta, meg is öli, mert ilyen szemétláda. Aztán el is tört a laptop, nem tudom, direkt-e.

A forrázással mi lett?

Semmi. Sokan mondják erre, miért nem adok két nagy pofont a gyereknek. Visszafogni próbáltuk, de nem tudok vele semmit csinálni, én mindig borotvaélen táncolok, mert ha nekiugrok valamiért, akár csak szóban is, otthagy.

De ha tesz egy feljelentést, akkor ezért lecsukják a lányt.

Ha el akarom veszíteni végleg, akkor valóban lehet ezt tenni.

Eddig mintha megúszta volna, hogy szembesüljön a tetteinek a következményeivel.

Valamennyire… Anyám se könnyű eset, Anettet nagyon egyszerű provokálni, és ő erre egyáltalán nem vigyázott, egy percig együtt voltak és állt a balhé. Akkor lehetett volna lépni, ha lemondok róla.

Akkor most Anett lelépett a fiú pénzével és új életet kezd valahol?

Ez a jobbik változat. Ki is nyírhatták a pénz miatt. Vagy túladagolta magát… Ennyi pénzből már azt vesz meg, amit akar, eddig füveztek meg egyszerűbb drogokat használtak a fiújával. A rendőrséghez nem megyek, már ismerem, milliószor bejelentettem, nem foglalkoznak eltűnésekkel. Most kiderült, hogy nem járt le a pártfogói felügyelete, mert volt egy előző balhéja. Megkerestem a pártfogót, aki csak azért nem jelentette az eltűnését eddig, mert annyira szerette. Anett mindenkit megbabonáz. A volt barátja fel akarta jelenteni, börtönbe juttatni, hogy ellopta a pénzét, de közben még mindig szerelmes Anettbe. Én nagyon kedvelem ezt a srácot, támogatom is, de 9 milliót nem tudok megadni.

Mikor utoljára láttam, azt hittem, Anett átbillent a jó irányba, azt mondta, albérletet keres, leérettségizik, egyetemre megy, nagyon határozottan, jól beszélt, de neki ilyen a stílusa, nagyon meggyőző. Gondoltam, most jó irányban van. Szerintem akkor már tudta, hogy ki fog menni.

Hova ki?

Külföldre. Új-Zélandra akarta szöktetni a srácot, mert ott nincs kiadatás, itthon meg akár 6-8 évet is kaphat. Nem tudom, mit követett el. Most a srácot itt hagyta a pácban, lehet, hogy elmegy egyedül. Keresi a pártfogó hivatalból, ez már rendőrségi keresés, a srác is keresi a haverokon keresztül, én is.

A 9 millió most elég rosszkor jött…

Ha nem lett volna a pénz, csak besokall, nem félnék ennyire. Lehet, azért nem hív, hogy ne akadjanak nyomára. Bárcsak ez lenne, hogy él és ezért nem hív.

Mi volt eddig a leghosszabb idő, amire eltűnt?

Három hét. Már többször nyomoztam utána, ismerősökön keresztül, eddig mindig előkerült. Ha megvolt, mindig próbáltam vele beszélgetni, de ezek szerint keveset hatott. A lányok sajnos megtapasztalták, hogy nem kell nekem szót fogadni, mert ha elmegy máshova, akkor is megél. Nincs visszatartó erő, nem tudtam hatni rá. A fiamnál ez egész más, nála van visszatartó erő, de ő végig a családban volt.

Ön hogy érzi most magát?

Én már elgyászoltam őt öt évvel ezelőtt, mikor először eltűnt. Mindig bennem volt a frász, mi van vele, már a legelső szökésnél azt hittem, meghalt, aztán előkerült. A következőnél megint elsirattam. Munka közben is ezen jár az eszem, sokkal lassabban is dolgozom.

Marci rendben van?

Most kezd rendbe jönni, ő teljesen tönkrement pszichésen. Velem lakik, de már neki is van barátnője. Ő nem deviáns, ő inkább pszichésen volt befordult, nem úgy, mint a lányok. Szereztem neki egy speciális iskolát diszlexiásoknak, mert normál iskolába ő nem tudott volna járni, sok fejlesztést kapott és végre megmozdult.

A családdal nagyon sokat foglalkozott a gyermekvédelem. Kaptak-e tőlük segítséget?

A gyermekvédelem nagyon komolyan vette a munkáját. Cselekvési tervet készítettek, szoros kapcsolattartás volt. Ők találták a cserkészházat is, adtak élelmiszercsomagokat. Van klubhelyiségük, ahová bejárhattak a gyerekek, és programokat is szerveznek. Az intézetbe is bejártak ellenőrizni a körülményeket. Részt vettek a gyerekekkel kapcsolatos tárgyalásokon, ingyenes családterápiát, jogi segítséget lehetett igénybe venni, korrepetáló tanárt adtak, segítettek az adósságrendezésben. Elvégeztem egy szülőcsoportot is. Bármikor le lehetett őket akasztani a szögről, egyeztetés után. Csak a probléma gyökerét nem képesek megoldani: a lakhatást. Lett volna Erdőkertesen egy családok átmeneti otthona, de évekig kellene érte sorban állni. Csak anyaotthont tudtak volna ajánlani, de annak apukák a közelébe se mehetnek. Sajnos, ha nem megfelelő a lakhatás, folyamatosan csak a kiemelésre tehetnek javaslatot.