Kitartó munkával, fejlesztésekkel, odafigyeléssel a tanulási hátrányokkal a gyerekvédelembe érkező gyerekek is motiválhatók a tanulásra, és akár még a kamaszként bekerülők is sikeresen szakmát szerezhetnek.

Szani kamaszként került be az SOS-be, két kisebb testvérével került be kamaszként, miután sok helyen megfordult. A lány akkor rosszul tanult, amit mindenki annak tudott be, hogy a körülményei miatt nem tudja normálisan végezni az iskolát, hisz ő pesztrálta a másik két gyereket. Aztán kiderült, hogy Szani utálja az egyházi iskolát, ahova jár. A nevelőanyjával, Faddi Lajosnéval közösen találták meg számára egy gimnázium nappali felnőttképzését, ott a lány kivirult, megtalálta a helyét, szépen vette az akadályokat, azzal is megbirkózott, hogy ott már két nyelvet kellett tanulni. Sikeresen leérettségizett, emellett közösségi munkát végzett az iskolában és a faluban. Közben a nevelőanya megismerte a lány gondoskodó természetét, amiből következett az egészségügyi pálya. „Végtelenül gondoskodó volt. Ha néha ágynak estem lázzal, fárasztó volt elviselni, ahogy ápolt. Akkor is teát főzött, ha nem volt kedvem épp meginni.” A nevelőanya javasolta, hogy szakmát szerezzen, így jött képbe az ápolói képzés. A fiatal nő azóta lelkes ápolónő, és még továbbtanulni is szeretne az egészségügyben.

A gyermekvédelembe bekerülő, lemaradásokkal küzdő gyerekeknél nagyon fontos, hogy ők maguk belássák a tanulás fontosságát. „Aki a gyermekvédelembe kerül, sokszor később sem tud a szüleire támaszkodni, neki kell helyt állnia egyedül. A tanuláson múlik, eljut-e a legmagasabb szintre, ahova képes. Megfogalmaztatjuk vele az életcélját, mit szeretne csinálni, és mit kell tennünk a tanulás terén, hogy ezt elérhesse. Ha ez megvan, könnyebb őt motiválni a tanulásra” – meséli Illésné Áncsán Aranka, az SOS Gyermekfalvak Kecskeméti Területének otthonvezetője. Ennek megfelelően általában az általános iskolás korosztályt kell még noszogatni a tanulásra, a középiskolások, egyetemisták már motiváltak.

A legtöbb problémát a matematika és a nyelvtan okozza a gyerekeknek, állapítja meg Kiss Gergely területi igazgató. Ezek a tantárgyak már az általános iskola elején megjelennek, rájuk épül a többi tárgy, az olvasási nehézség is hamar előjön. Ami jobban megy a gyerekeknek, azok a készségtárgyak, a rajz, ének, torna. „Sok készségzavaros gyerek, ha már konkrétumokat tanul, akkor jól teljesít földrajzból, irodalomból” – állapítja meg. Az idegen nyelvek is gondot okoznak, hisz a gyerekek a magyar nyelvvel is le vannak maradva. Az SOS, mint nemzetközi szervezet próbál a nyelvtanításra hangsúlyt fektetni, de nagyon lassan megy. „Igaz eredményeket már a kamaszoknál és fiatal felnőtteknél érünk el, véres verejtékkel. Mivel sok önkéntes nemzetközi táborunk van, ezekben a fiatalok külföldi diákokkal, vendégekkel találkoznak, akkor látják, mennyire nem megy nekik az angol, ilyenkor nő a motiváció, a gátlások csökkennek, rájönnek, hogy igenis nyelvet kell tanulni, és ebben segítenek az élmények.” A kisebb korban bekerülő gyerekeknél van esély a sikerre, „alsósoknál őrült nagy változást lehet elérni, de 1-2 évet igényel. Aki 16 évesen iskolakerülőként kerül be, ott erős az esély a kudarcra.”  Általában minél később kerül be egy gyerek, annál nehezebb pótolni a hiányait.

Mit lehet kezdeni azokkal a fiatalokkal, akik kamaszként kerülnek be, és írni-olvasni is alig tudnak? „Nagy odafigyeléssel kell segíteni, hogy ne utasítsa el, azt érezze, nem nevetik ki, hogy kigyúrt, fülbevalós kamaszként a betűket rajzolja. Ha komolyan veszik, a hiányosságokat lehet pótoltatni, hisz általában a gyerek sem akar analfabéta lenni” – bíztat Illésné. „A saját tehetségükhöz képest többnyire a maximumot ki tudjuk hozni a gyerekekből. Ez nem jelenti, hogy mindenki egyetemre jár, de aki szakmunkásképzőre képes, azt elvégzi.” Bár a bekerülés mindig trauma a gyereknek, Aranka nem tud olyan esetet, amikor valaki otthon jobban teljesített a tanulmányaiban, mint az SOS-ben.

A Varga Károlyné nevelőszülőhöz három éve, súlyos tanulási elmaradásokkal bekerült hat testvér is sikertörténetnek bizonyult. A négyévesen ékező kisfiú három éve folyamatosan logopédiai és gyógypedagógiai segítségre szorul, egy év után megállapították, hogy sajátos nevelési igényű. A logopédia hatására és a fogváltás lezajlása óta sokat tisztult a kiejtése. Elsőben végül 4,5 lett a tanulmányi átlaga, az iskolában heti két órában fejlesztőpedagógus foglalkozik vele, és az átélt traumák miatt pszichiátriai gondozás alatt is áll.

Nővére 17 évesen fejezte be végül a nyolcadikat, 3,5-ös átlaggal, bár egy gyengébb iskolában, most szakmát tanul, másodikos. Mivel már nem volt iskolaköteles korú, nem választhatott, oda tudták betenni, ahol maradt hely, könyvkötőnek tanul. És bár nem ezt akarta csinálni, de rendületlenül csinálja, lesz egy szakmája, szeretne utána is tanulni, vendéglátós akar lenni. Maradt utógondozott, most egy ifjúsági ház külső férőhelyének a lakója, a párjával együtt. 18 éves öccse nemrég került ki egy ifjúsági házba, ő is elvégezte a 8 osztályt, bár rengeteg problémája volt, pszichiátriai kezelést is kapott két évig, de nagyon szorgalmasan tanult, most egy erdész szakiskolában folytatja. Ugyan a műszaki tárgyak nagyon nehezek neki, az osztályfőnök biztos benne, hogy végig fogja csinálni a képzést. A 14 éves húguk pedig lány sose bukott meg, bár nagyon gyengék a képességei, tanulási nehézséggel küzd, matematikából és magyarból fejlesztőpedagógus segíti az iskolában. „Mikor idekerült, takarítónőnek készült, most szakácsszakmát fog tanulni” – büszkélkedik Marika, a lány be is jutott az iskolába. Egyedül a legidősebb testvérüknek nem sikerült segíteni, ő túl későn érkezett, pár héttel a 18. születésnapja előtt került be, és a nagykorúság elérésekor távozott is a rendszerből, majd pár hónappal később gyereke született.

A takarítónőnek készülő kislány esete nem egyedi. Az SOS felmérése szerint az állami gondozásban élő gyerekek kevésbé „mernek nagyot álmodni”, mint családban élő társaik. A gyermekvédelmi gondoskodásban, nevelőszülőknél felnövekvő gyerekek 9, míg a családban élők 36 százaléka választana magának magasabb kvalifikációt igénylő szellemi munkát. A szülőkkel élő gyerekek körében a legnépszerűbb foglalkozások sorrendben a mérnök, orvos, cégvezető, óvónő, ügyvéd, programozó és könyvelő voltak, a gyermekvédelemben élők ezzel szemben alacsonyabb jövedelemmel járó, nem slágerszakmákban képzelik el a jövőjüket, mint a szociális munkás, tanár és óvónő.

Az olló szétnyílik: míg a 25 éven felüli népesség 19 százaléka már felsőfokú végzettséget szerez, addig a gyerekvédelem utógondozásából távozó fiatalok közül csak minden harmincadik.

Adományoddal most te is segíthetsz, hogy egy kisgyerek sorsa megfordulhasson: http://adomany.sos.hu/