Ebédszünet vége felé, már épp az irodába tartottam vissza, amikor az utcán megszólított egy kék kabátos lány, Luca, aki önkéntesként dolgozott az SOS Gyermekfalvak Alapítványnál. Megálltam és szinte csodálattal hallgattam végig, hogy milyen lelkesedéssel beszél a gyerekekről és arról hogy az SOS gyermekfalvak miben tudnak segítséget nyújtani a nehéz sorsú gyerekeknek. Bár ott helyben nem bólintottam rá az azonnali támogatásra, de megígértem Lucának, hogy mindenképpen utánanézek az SOS Gyermekfalvaknak és keresni fogom. Még aznap este szinte mindent elolvastam a honlapon, megnéztem rengeteg videót és másnap már telefonáltam is, hogy szeretném rendszeresen támogatni az alapítványt. Ennek már lassan 5 éve, azóta is elkötelezett támogatója vagyok az SOS gyermekfalvaknak. Az átlagos gyerekotthonok sajnos sokszor traumát okoznak az egyébként is nehéz sorsú gyerekekben. A SOS koncepciója azért különösen szimpatikus, mert nagyobb, kamasz gyerekek is nevelőszülőkhöz kerülhetnek, akiket a gyermekotthonokból jó eséllyel már nem is fogadnának örökbe. Viszont ebben a korban lehet a legnagyobb szükség arra, hogy feldolgozzák azt, miért kell a korábbi családjukat elhagyni, hogyan lehet egy esetleges traumát vagy tragédiát feldolgozni. Ebben (is) óriási segítséget nyújtanak a nevelőszülők, akik befogadó, szerető családként nevelik tovább a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat és felkészülhetnek az önálló életre.

Adomány állása

Adományok