Három éve érkezett az SOS-be egy icipici fiúcska, Dani.
5 hónapra született, a súlya mindössze 1100 gramm volt, és számos betegséget diagnosztizáltak nála, amelyek a gondozatlan terhességgel hozhatók összefüggésbe.
A kórházból két hónap múlva, 1900 grammos súllyal került egy SOS nevelőcsaládba nevelőanyukájához, Évihez. Sok-sok fejlesztés hatására a pici 2 éves korára csaknem elérte az életkorának megfelelő fejlettséget. 3 éves korára gyakorlatilag utolérte a kortársait: csak gyógycipő és szemüveg maradt a sok hátrányból, mellyel születésekor indult.
Örökbe adhatóvá vált.
Eljött az ismerkedés napja. Pontosabban az úgynevezett első rápillantás. Ekkor még a gyermek nem tud semmit, ilyenkor nem kell, hogy érzelmi kapcsolat alakuljon ki közte és a potenciális örökbefogadói között. A cél csupán annyi, hogy a gyerek és az örökbefogadók lássák egymást.
Erre a találkozásra a játszótéren került sor, a helyet a kicsi már ismerte, a mászókák között otthonosan mozgott. A terv az volt, hogy az örökbefogadók messzebb megállnak, és ránéznek Danira, miközben játszik.
A történet azonban másként alakult.
Amikor Dani észrevette a közelben álló házaspárt, a pici elengedte a nevelőszülője kezét, egyenesen a nőhöz szaladt és két kézzel átölelte a térdét.
Sugárzó mosollyal felnézett, és annyit mondott: SZIIIA!!!
Bár Daninak szoros volt a kapcsolata a nevelőanyukájával, és általában csak lassabban mert kapcsolatba lépni idegenekkel, itt a kisfiú valamit megérzett.
Dani aznap szülőket talált.
