A gyermekvédelemben élő gyerekek elszenvedtek traumákat, az írás röviden összefoglalja a gyermekkel foglalkozó szakemberek, szülők, nevelőszülők számára ezek okát és kezelését.

A trauma valamely negatív vagy tragikus eseményre adott érzelmi válasz.

Traumát okozhat a gyermek számára

  • bántalmazás: érzelmi, fizikai vagy szexuális abúzus
  • elhanyagolás
  • kortársak zaklatása, csúfolása
  • ha elválasztják a szeretteitől, vagy azok halála
  • ha csak szemtanúja a szüleit, testvérét érő bántalmazásnak
  • egy kiszámíthatatlan viselkedésű, például alkoholbeteg szülő
  • természeti csapások
  • szinte minden, a gyermekvédelemben élő gyerek számára trauma a bekerülés, és az újabb helyváltozások is

A traumatikus eseményre „harcolj vagy menekülj” típusú reakcióval reagál a test, s a traumatizált gyermeknél ezek a viselkedési formák jóval tovább, a fenyegető történés elmúltával is megmaradhatnak.

A trauma hatásai lehetnek gyerekeknél:

  • krónikus betegségek
  • tanulási és figyelemzavarok
  • alacsony önbecsülés
  • kötődési problémák, nehéz a kapcsolat kialakítása másokkal
  • érzelemszabályozási nehézségek, düh, agresszió
  • regresszió, a gyerek az életkoránál fiatalabbként viselkedik

Bizonyos mennyiségű stresszt minden gyermek fel tud dolgozni. Hogy mi okoz egy gyermek számára traumát, az függ attól

  • mennyi idős. Minél kisebb egy gyerek, annál érzékenyebb. A beszélni nem tudó csecsemők is őrzik traumatikus események levonatát.
  • milyen megküzdési eszközei vannak. A jó egészségi állapotú, jó önbecsüléssel rendelkező gyerekek könnyebben megbirkóznak a kellemetlen életeseményekkel.
  • milyen kapcsolatok veszik körül. Ha van körülötte olyan felnőtt, akiben megbízhat, az segíti a megküzdést.
  • Egyszeri esemény történt vele vagy folyamatosan ki van téve traumatizáló hatásoknak.
  • Mennyire veszélyesnek érzékeli a gyermek maga a helyzetet, mennyire fél.

Bizonyos hatások a már biztonságban élő gyermeknél is újraaktiválják a traumát, ezek lehetnek hangok, szagok, helyek, bizonyos érzelmek vagy viselkedések. Ha a gyerek eltúlzott, megdöbbentő reakciókat ad egy helyzetre, akkor valószínűleg ez történt vele. Ennek tünetei lehetnek:

  • hiszti, ingerlékenység
  • regresszió korábbi fejlődési fázisokhoz (például a szobatiszta gyerek újra bepisil)
  • tanulásban visszaesés
  • agresszió
  • a gyerek „lóg” a gondozón, vagy épp bezárkózik
  • fejfájás, hasfájás
  • újra és újra eljátssza a sokkoló eseményeket (például szexuális játékokat játszik babákkal vagy az ovis társaival)

A gyermekkel foglalkozó felnőttnek, szülőnek, örökbefogadónak, nevelőszülőnek, gondozónak tisztában kell lennie, ha a gyermeket trauma érte.  A felnőtt azzal tudja segíteni a gyerek gyógyulását, ha

  • türelmes
  • biztonságos, stabil környezetet teremt a gyermeknek
  • kiszámítható napirenddel, szokásokkal
  • érzelmileg elérhető a gyerek számára – akkor is, ha az csimpaszkodik belé, és akkor is, ha távolságtartó
  • azonosítja, milyen hatások váltják ki újra a traumát a gyermekből
  • nem veszi magára a gyermek viselkedését. Tudja, hogy a gyerek a trauma miatt ilyen, és nem azért, mert ő rossz szülő vagy szakember
  • ésszerű határokat szab, következetes szabályokkal
  • kerüli a fizikai fenyítést (ez egyébként is tilos Magyarországon, de egy bántalmazott gyerek félelmét csak fokozza)
  • a saját feltöltődésére is odafigyel, jó karban tartja magát testileg és érzelmileg
  • ha neki magának van traumája, annak feldolgozására törekszik
  • ha szükséges, szaksegítséget keres a gyermekkel kapcsolatos problémákhoz

A gyerek felépülését támogatja, ha

  • bizonyos területeken ő maga dönthet (még ha csak arról is, melyik pólót veszi fel)
  • olyan tevékenységeket végez, amiben sikerélménye van
  • pozitív kapcsolata van családtagokkal és kortársakkal
  • megtanulja az érzelmeit kifejezni
  • sportol, testmozgással vezeti le a stresszt

Hogyan kezelje a felnőtt a tragikus eseményről való beszélgetést a gyerekkel?

  • ha a gyerek beszélni akar erről, mindig legyen elérhető
  • de ő maga ne hozza szóba a témát
  • hallgassa meg, fogadja el a gyermek érzéseit, ne írja elő, mit kell éreznie
  • mondja el a gyereknek, hogy az érzései ebben a helyzetben normálisak
  • fogadja el, hogy a gyerek dühöt vagy fájdalmat érez – esetleg még évekkel azután is, hogy biztonságos új családba került
  • biztosítsa a gyereket, hogy az eset nem fog megismétlődni (ha ez tényleg igaz)
  • a gyerek értelmi szintjének megfelelően magyarázza el, hogy mi történt
  • ne hagyja, hogy a gyerek hibás következtetésekre jusson (például, hogy azért bántalmazták, mert ő rossz volt)

Az SOS Gyermekfalvak háromnapos képzést indít a trauma-tudatos nevelésről. A képzés elsősorban a gyermekvédelemben dolgozóknak szól, de bárki jelentkezhet. Következő időpontok:

2017. szeptember 27-29. Budapest

  1. november 13-15. Kecskemét

Részletek és jelentkezés: http://kepzes.sos.hu/trauma-tudatos-neveles-a-gyerekvedelemben