Erre a kérdésre nincs mindenkire érvényes válasz, minden családnak magának kell eldöntenie, mikor jött el az idő. Segítünk szempontokkal a mérlegeléshez.
- Milyen messze van az iskola? Gyalog menne a gyerek, busszal, több átszállással, esetleg biciklivel? Országúton, faluban, kisvárosban vagy nagyvárosban kell közlekednie?
- Egyedül menne, vagy több gyerek lakik a közelében az osztályából, akikkel egy darabon együtt mennek?
- Mennyi holmit kell minden nap cipelnie? Csak a leckét, vagy az egész iskolatáskát, tornazsákot, hegedűt, edzéscuccot?
- Közlekedett-e már egyedül a gyerek kisebb távokon? Volt-e már egyedül boltban, átsétált egy közelben lakó barátjához?
- Milyen veszélyek vannak az úton? Forgalmas út, lámpa nélküli kereszteződés, harapós kutya?
- Mi történik, miután hazaért a gyerek? Már várja őt otthon valaki, vagy még több órát egyedül fog tölteni a lakásban? Vagy rögtön elmegy edzésre?
- Van telefonja? Sok család az önálló iskolába járás megkezdéséhez igazítja a telefon beszerzését.
- Mennyire megbízható a gyerek? Betartja, amit megbeszélt a szülővel? Képes fejben tartani, milyen különórái vannak, mikor hova kell menni, mit kell aznap hazahozni?
- Az osztályából már vannak gyerekek, akik egyedül közlekednek? (Persze ez nem jelent semmit, mert nagyon eltérő lehet a gyerekek fejlettsége és családi helyzete.)
- A gyerek vágyik már az önállóságra, vagy fél tőle? Ha szorong tőle, és van más megoldás is, akkor még ne erőltessük.
- Milyen a családi helyzet? A szülőnek nagy könnyebbség lenne, ha végre egyedül járna a kisdiák, vagy amúgy is arrafele indulna el ő is?
- A szülő már el tudja engedni a gyereket?
Ha az egyedül járás mellett döntenek, érdemes felkészülni rá.
- Először gyakoroljon rövidebb távokon a gyerek. Menjen el a közeli boltba, vagy kísérje el az út feléig a szülő. Vagy az első pár napban a gyerekkel egyeztetve kövesse kis távolságból. Ha addig autóval vitte az anya vagy apa, akkor párszor tegyék meg együtt az utat úgy, ahogy majd a gyerek is fog menni.
- Beszéljék meg, milyen útvonalon fog menni. Ha lehet, mindig ugyanazon az úton járjon, így nem fog eltévedni, és lehet tudni, hol keressék.
- A gyerek legyen tisztában a közlekedési szabályokkal, az útközben előforduló közlekedési helyzetekkel (lámpa, kereszteződés, busszal közlekedés szabályai).
- Határozzák meg, kik azok, akikkel bármikor elmehet a gyerek (szülők, nagyszülők). A gyereknek tudnia kell, a szülei soha nem fogják olyan helyzetbe hozni, hogy egy idegent küldenek érte.
Ne azt hangsúlyozza a szülő, hogy „ne állj szóba idegennel”, hanem hogy a gyerek még ismerőssel is csak a szülővel való egyeztetés után mehet el. Legyen tisztában vele a gyerek, hogy nem szállhat be senki kocsijába, akármilyen kedvesen is ajánlja fel segítségét az illető, nem fogadhat el semmit, nem kísérhet el egy felnőttet útbaigazítást adni.- Legyen kevés cucca a gyereknek, ha lehet, egy táska. Ha minden keze foglalt, nehezen tud kapaszkodni a buszon. Minél több és értékesebb tárgy van nála, annál inkább céltáblája egy támadásnak. Ha van telefonja, azt útközben ne vegye elő, ne hallgasson zenét az úton.
- A gyerek tudja fejből legalább két családtag telefonszámát, akkor is, ha van telefonja (elvesztheti, lemerülhet).
- Ha a hazaérkezés után egyedül lesz otthon, beszéljék meg, kinek nyithat ajtót, mit tegyen, ha telefonál valaki.
- Készüljön fel a váratlan helyzetekre. Mit tegyen a gyerek, ha más útvonalon jár a busz, ha lemerül a mobilja, ha elveszti a lakáskulcsát, ha csőtörés van a lakásban, ha hirtelen elhívja egy osztálytárs focizni? Ha a szülők messze dolgoznak, kihez tud fordulni vész esetén (szomszéd, közelben lakó barát)?
- Beszéljék meg, hogy ha eltévedt vagy más baj van, elsősorban a gyerekkel közlekedő anyáktól kérjen segítséget.
- Akár játékos formában is el lehet próbálni néhány várható helyzetet.
