SOS „lurkók” a Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságon.

Nagy izgalommal vártuk az indulás napját, október első péntekét. Hét versenyzőt választottunk ki erre a tengeri bajnokságra. Mindegyik megérdemli, hogy a nevüket megtanuljuk, már aki nem ismerné még Őket. Igazi úttörők lettek, mert SOS gyermek vitorlásversenyen még nem vett részt. Ráadásul egyből a „mélyvízbe” sodorta Őket a sors. Igazi sok-sok versenyt megjárt vitorlázók ellen kellett küzdeniük.

Szóval Ők heten, Madarász Marcsi, Varga Klári, Berecz Sanyi, Gombár Gábor, Stubán Dani és Tamás valamint Szűcs Csabi alkotta a Dream Team–et, vagyis az álomcsapatot. A találkozó a Ramada Balaton szállodában, Balatonalmádiban volt. Finom eszem-iszom után - amiért ezúton is köszönet Wossala Györgynek, aki a Magyar Vitorlás Szövetség Ügyvezető Elnöke – gyors pólóosztás, és utána Kovács Tamás vezetésével irány Horvátország, azon belül, pedig Biograd, amely a verseny helyszíne volt. Gyönyörű napfényes utunk volt és hála Tamás perfekt horvát nyelvtudásának a határon is és a későbbiekben is igen egyszerű és egyben nagyszerű dolgunk volt.

Megérkezés este kilenc óra körül, majd zuhany és „gyors” alvás után másnap –szombaton - irány Sibenik, ahol a részünkre kisorsolt kb.10 méter hosszú vitorlás hajót kellett átvennünk. Másik két csapat is már ott volt az egyik  Bakóczy Zoli vezetésével Balatonfűzfőről, a másik meg Agárdról Timuval, aki az ottaniak tyúkapója. Három órakor indultunk vissza Biográd felé, jó erős időnként viharos szélben. Nagyon élveztük, amikor időnként felcsaptak a hullámok. Jó négyórás vitorlázás után értünk a verseny helyszínére Biogradba. Edzésnek is jó volt ez a négy óra. Megismerkedtünk menet közben a kötelekkel, csigákkal, stopperekkel.

Kikötés után irány a zuhanyozó - későbbiekben „beauty” szalon -azután tömtük a puttót még az otthonról hozott ennivalókkal, azaz megvacsoráztunk. A hangulat leírhatatlanul boldog. (Vajon miért?) Másnap, vasárnap regisztráció a versenyirodán, utána edzés szikrázó napsütésben és viharos szélben. Ilyenkor is, meg amikor gyenge a szél az utánpótlás korú versenyzőknek a mentőmellényt kötelező viselni.

Az edzés végén a kikötésnél már vártak az újonnan jött vendégeink, Kriszta, Nóri és Iván Budapestről. Hangulatos megnyitó ünnepség kezdődött este 7-kor, mintegy 600 vitorlásversenyzővel együtt a különböző kategóriákban. Volt beszéd Barabás Évi, Láng Robi, Wossala György részéről -rövid!!! – lényegre törő (nem úgy, ahogy én írok) - azután magyar himnusz és utána hatalmas eszem-iszom. „Korán” mentünk aludni, hisz másnap hétfőn kezdődött a bajnokság.

A verseny két részből állt. Az egyik a túraverseny, amikor szigeteket kellett kerülni a másik meg a pályaverseny, amikor bójákat kell kerülgetni. Hét futamot kellett teljesíteni - azaz két túra és öt futamot a pályaversenyen és ebből a hét futamból a legrosszabbat a végén kiejthettük, így a hat legjobb futameredményt adták össze. De ennyire még ne szaladjunk előre.

Hétfőn tehát egy igen-igen hosszú túraversennyel kezdtünk. 10-órakor volt a rajt és aznap együtt indult a 70 vitorlás hajó. Nagyon szép látvány volt. A mi, azaz az utánpótlás osztályban kilenc hajó küzdött a bajnoki címért és a helyezésekért. Azt gondoltuk, hogy a dobogóért való küzdelembe nem tudunk majd beleszólni, hisz hiába fiatalok a többi hajón lévők is, ők már sok-sok éve versenyszerűen vitorláznak, de egy-egy futamban azért szerettünk volna borsot törni az orruk alá és megnehezíteni a helyzetüket.

Mivel a hajón versenyzők létszáma limitálva volt, ezért fájó szívvel, Madarász Marcsit egy másik, nagyobb hajóra a verseny idejére átigazoltuk. Ők az első napot a 9. helyen zárták, mi pedig a 6.-on. Na azért másnap fordult egy „picit” a kocka. A következő nap kedden 3 pályaverseny került megrendezésre.

Marcsiék egy második és két első hellyel bravúros teljesítményt nyújtva vitorláztak. Mi is küzdöttünk hősiesen, de a rutintalanságunk a pályaversenyen nagyobb hátrányt jelentett, mint a túraversenyen. Este a szokásos finom vacsora, azután egy „rövid” kis disco, majd alvás.

Másnap reggel a kormányos értekezleten, ahol Szűcs Csabival, aki mindig velem volt, mint a hajónk taktikusa-navigátora, másodkormányosa és sorolhatnám még mi mindene, hallottuk, hogy túraverseny lesz. Nagyon gyenge szél volt. Szegény Marcsiék és mi nem tudtunk a limitidőn belül - ami négy perc volt - elrajtolni, mert az áramlás és a hajónk több tonnája nem voltak jóban egymással. Mentségünkre legyen mondva, hogy a Marcsiék osztályában a 11 hajóból 9 (!!!) szintén nem tudott időben áthaladni a rajtvonalon. Na de semmi baj, mint tudjuk a baj, az nem itt kezdődik és azért jó hangulatban utána eredtünk a mezőnynek és még így is sikerült két hajót megelőznünk az osztályunkban.
Ezen a túraversenyen már Klári és Dani sokat kormányozták a hajót és nagyon jó érzékkel. Csabinak szintén kiemelkedő tehetsége van ehhez a csodálatos sporthoz is. Klári és Csabi még az árbocmászásban is nagyon, de nagyon ügyesek voltak. Pedig ehhez nem csak ügyesnek és erősnek, hanem bátornak is kell lenni. Nem is kicsit.

Szóval egy kis kitérő után vissza a versenyhez. Nagyon vártuk a csütörtöki napot, na nem azért mert a verseny utolsó napja volt, hanem azért mert jó erős szelet ígért a meteorológia. A záró napra tényleg meg is jött a várva várt igazi erős szél. Két futamot rendeztek a kitűzött pályán. Marcsiék hihetetlen szép vitorlázással, hiba nélkül teljesítették mind a két futamot. Ezzel a bravúros hajrával Magyar Bajnokok lettek a Bavaria 46-os osztályban !!! Madarász Marcsi élete első vitorlásbajnokságán ELSŐ lett!!! Nem utasként, hanem gyorsan és szépen beilleszkedve a csapatba szorgos-dolgos munkával. Nagyon de nagyon megérdemelte és megérdemelten. Mondtuk is Neki a verseny után, hogy el kellene gondolkodnia azon, hogy tán a csúcson kéne abbahagynia. Nekem úgy tűnik, hogy folytatni szeretné.(Vajon miért?).

Mi is, az utolsó futamban azért nagyon szépet villantottunk, mert 4. helyezést értünk el. Sokan megtapsolták a teljesítményünket. Ezzel az összesítésben az SOS-UNIQA hajó a 7. helyen végzett a bajnokságban.

Este díjkiosztó, ahol mi voltunk már bocsánat, de a legegységesebben öltözöttek és a legszebbek, hála nem utolsósorban Ágoston Attilának is. Külön díjat kaptunk, azután a szokásos finom vacsora azt követően zene-tánc.

Másnap pénteken 6 utánpótlás hajóval összebeszéltünk és rendeztünk egy túraversenyt Sibenik felé. Ismét jó erős, helyenként viharos szél volt. Három „potyautas”a fedélzetünkön, Marcsi a bajnok, Nóri a fotósok gyöngye és Tamás a doromboló bajnok.
Szikrázó napsütés, fantasztikus hangulat és győzni akarás a mai napi versenyen is. Mit ad Isten a célba mi futunk be elsőként a fűzfői hajó előtt pár centivel, a többi hajót már nagyobb előnnyel megelőzve. Nem is akarjuk elhinni.
Örömmel fogadjuk ellenfeleink gratulációját. Tomboló jókedv a fedélzeten, azután összeáll a hat hajó és hatalmas fürdés a tengerben. A víz nem igazán meleg. Lehet talán 15-16 fok, de sebaj. Ezután még felmotoroztunk egy csodaszép folyón a KRKA vízesés felé, majd este 9 órára értünk vissza a sibeniki kikötőbe.

Közös vacsi a másik öt hajón versenyzőkkel, majd díjkiosztó, hiszen a Sony-Ericsson jóvoltából mindenkinek jutott érem. Másnap, szombaton reggel visszaadtuk a hajókat és láss csodát, egy karcolás és hiba nélkül. Nagyon dicséretes az is, ahogy a mieink vigyáztak a hajóra, amin rend volt MINDIG!!!
Ahogy segítették egymást, korra és nemre való tekintet nélkül. Igazi CSAPAT voltunk. Klárit külön szeretném megemlíteni. Igazi szív-lélek lakozik Benne. Nem is kicsi. Fantasztikus teherbírású, igazi sportember. Meglátszik, hogy naponta edzi magát. Nagyon szép jövő áll előtte, ha továbbra is ilyen céltudatosan éli életét. Úgy mászott az árbocra, amikor felakadt egy zászló, hogy a biztosító kötéllel alig bírtuk követni. Külön köszönet Neki, ahogy Gábort vigasztalta nehéz pillanataiban, ahogy lelket öntött belé.
Köszönet Marcsinak, ahogy vigyázott a fiatalabbakra esténként. Köszönöm Gábornak, Csabinak, Daninak, Tamásnak és Sanyinak, hogy amit a legelső nap kértem Mindenkitől, amiben megállapodtunk, mindig betartották. Irigykedve nézte a többi utánpótlás hajóról a felelős személy, hogy milyen könnyű és örömteli helyzetben vagyok és hitem szerint Ti is voltatok.

Lehet és kell is Nektek és azoknak is álmodozni, akik most még nem kerültek be az utazó csapatba, hogy milyen szép volt ez a nyolc nap és jövőre részesei lesztek-lehettek, ennek a vitorlázás nyújtotta élménynek. Azon leszünk, hogy mindig több és több gyermek ismerhesse meg ezt a csodálatos sportot, a vitorlázást. Ehhez nem csak erő kell, ravaszság és jó értelemben vett kis csibészség, hanem ész is !!! Ne felejtsétek el, ép testben ép lélek.

Kedves Szülők, Nevelők, Tanárok, Tesók, Barátok és Mindenki!!!

KÖSZÖNET MINDENKINEK,

hogy ilyenné formálódnak a gyerekek, hogy részese lehettem ennek a nyolc napnak és az előkészületeknek. Köszönet Barabás Évinek, Láng Robinak és csapatának, Ágoston Attilának, Joó Kálmánnak, Fundák Évinek és a Jóhajó üzletnek, Wossala Gyurinak és a Magyar Vitorlás Szövetségnek, a Tecon  vitorlás egyesületnek, az UNIQA Biztositónak, az SOS Alapitványnak és dolgozóiknak, Borbély Ferencnek, Timunak, B. Zolinak és Robinak a megértésükért és a segítségükért. Köszönet a Hajó Magazinnak (novemberi szám), Szekeres Lászlónak és Litkey Farkasnak, a Yacht Magazinnak- Gabinak (decemberi szám), a Regatta Magazinnak és a többi sajtónak, TV-nek, Rádiónak,  fotósoknak, operatőröknek és riportereknek, a Nautic hajóosztálynak, a Remetének, a Pereputtynak és a Royal Flush-nek. Bocsánat, hogy ha valakit vagy valakiket kifelejtettem volna. Ezeket a gyerekeket – hisz láttátok most már Ti is – nem sajnálni kell, hanem segíteni. Ti ezt megtettétek. Ezúton is köszönjük.

Úgy érezzük, hogy a mi igazi győzelmünk az, hogy itt lehettünk és reméljük ez a csodálat nem egy múló fellángolás, hanem egy hosszú út első állomása. Én hiszek Benne.

 
A Tyúk-apó

Bakóczy Kálmán